16
Júl
2011

Az endori boszorkánynál valóban Sámuel szelleme jelent meg (reakció szerzőtársam írására)

Tézisem: az endori boszorkánynál Saul kérésére valóban Sámuel szelleme jelent meg.

1. érv- egyéb írásbeli helyek alátámasztása: Az egyik legdöntőbb érvem az, hogy már a Septuaginta szerinti 1 Krónika 10,13 magyarázó toldaléka, az 1 Sámuel 28 és a Sirák fia könyve 46,23 is Sámuel megjelenésének valóságát képviseli. Az utóbbi helyen ugyanis ezt olvassuk Sámuelről: „Miután pedig elszenderült, tudtul adta és megmutatta a királynak élete végét, felemelte szavát a földből jövendőmondásra, hogy eltörölje a nép bűnét.”

2. érv-a  kivétel érve: Nos én állítom, nem a hasamra ütve, hogy a Biblia tele van kivételekkel, és akár egyedi esetekkel is. Gondoljunk Jóbra, kitesz Isten egy embert egy szörnyű sátáni támadásnak, vagy egy másik helyen hazug prófétát használ a saját céljaira stb.

Persze leírhatja valaki, hogy Istennek mi a szokása, egyéb esetekben, de a Biblia kivételei közé teljesen beillik az endori boszorkány és Saul esete. Persze az Úr következetes, és korrekt, de az Ószövetség hemzseg az „akkor, ott és úgy” történetektől, amelyekből nem lehet paradigmát gyártani a későbbiekre nézve. Ráadásul maga a kor, amelyben játszódik, olyan isteni cselekvésmódózatokat vonultat fel, amelyek arra a korra voltak jellemzők, a maira azonban már nem.

Helge Stadelmann az „Okkultizmus, okkult jelenségek” című művében a következőket írja: „A szövegből kiindulva nem tudjuk eldönteni, hogy Sámuel megjelenését valóban az asszony szellemidéző képessége, vagy Isten közvetlen közbelépése okozta. De valószínűleg úgy kell megítélnünk a dolgot, hogy Sámuel megjelenése esetében olyan kivételről van szó, ami szükségessé tette Isten különleges beavatkozását. Mert itt Jahve istenfélelelmben elhunyt szolgáját hívták elő a holtak birodalmából, akire alapjában egyetlen szellemidéző sem gyakorolhat befolyást. De ennek a kivételnek nem kell kizárnia azt, hogy általában a hitetlenül meghaltakat, akik valójában úgyis a sötétség hatalma alatt állnak, démonian működő spiritiszták elő tudnak hívni.”

Egyébként a godquestions.org,  evangelikál portál ezt írja: „a passzus nem ad semmiféle okot arra, hogy azt feltételezzük, nem Sámuel az, akit a médium úgy ír le: „egy vén ember jő fel, és palást van rajta” (14. vers) Nyilvánvaló, a kor és a ruházat, mint olyan nem lehetnek tényezők  a holt lelkek birodalmában, de Isten csodálatos módon adományozott Sámuelnek egy olyanfajta megjelenést, mely által Saul képes volt felismerni, ki is volt az. Sámuel Saulnak szóló üzenete hiánytalanul megfelelt az igazságnak, pontos volt. Isten tehát engedélyezte az endori boszorkánynak megidézni Sámuel prófétát, hogy szabályszerűen jövendölje meg Saul király bekövetkező vereségét és halálát. Azonban ez nem jelenti azt, hogy lehetséges lenne boszorkányoknak vagy médiumoknak beszélni halottakkal, itt azonban egy kivétellel van dolgunk, amelyet csak Isten engedélyezhetett. Ha az ember meghal, lelke vagy a mennybe vagy a pokolba kerül, attól függően, hogy Krisztusban vetette-e a hitét. (Innentől kezdve a szokásos óvásról olvashatunk, már ami a megidézéssel és a jósokkal kapcsolatos.) Ez a történet tehát kivétel jellegénél fogva nem adhat senkinek sem okot arra, hogy médiumhoz, jóshoz, látóhoz folyamodjék segítségért. Ugyanis az ellenség megtévesztésre használja fel (….)”

3. érv-a kórinkás megfogalmazása: egy másik fontos érv, amit már említettem Camisard cikkére írt reakcióimban, a történet elbeszélőjének, a KRÓNIKÁSNAK A MEGFOGALMAZÁSA. (ráadásul kétszer is kimondja, hogy Sámuel volt, az első esetben az előtt, hogy a jósnő bármit is szólt volna) Ezt az érvet nem lehet kikerülni.

4. érv- zsidó gondolkodás: Camisard azon kérdésére, honnan jön fel Sámuel, az ószövetségi zsidó gondolkodás magyarázatot adhat. Attól függ persze, mennyi idő telt el Sámuel halála és az endori esemény között. Ugyanis a zsidó gondolkodásban a léleknek 12 hónapos veszteglését találjuk -a holttest mellett, a sírnál, vagy a közelében. Máshol olyat is olvasni, hogy négy lépésben száll le a lélek. (ezért is volt kiemelt jelentőségű a zsidóknál a megfelelő temetés, és ezért is fordítottak kiemelt figyelmet a sírhelyre) Nos ha nem telt el a 12 hónap, akkor megvan a magyarázat, honnan idézte meg. Persze erre mondhatja valaki, hogy föld alól jelent meg, de még így is belefér.

További észrevételek:

Camisard azt sugallta, mintha az én álláspontom Istent belekeverné valamiféle okkultista szeánszba. Érvelése szerint Sámuel prófétai adománya Istentől származik, ergo ha a halott Sámuel prófétál egy okkultista szertartáson, akkor olyan, mintha Isten szólna. Nos erre azt válaszolom, hogy valamiért  a prófétai adománya megvolt még. Ha a Seolról, vagy a Hádészról beszélünk (ahol vagy már volt, vagy majd megjelenése után oda kerül)  akkor magyarázat lehet, hogy ott megmaradnak bizonyos személyiségjegyek, erről írnak egyébként máshol is a Szentírásban. Tehát ráismernek egymásra a halott lelkek, szellemek. Ilyen értelemben ő még mindig a próféta Sámuel volt, bizonyos kijelentésekkel.

Egyébként honnan tudjuk mi azt olyan biztosan, hogy prófétaként, előre, még életében, nem láthatta meg mi fog Saullal történni. Miért kellene feltételezni, hogy megidézése közben, vagy előtt, közvetlen kijelentést kap Istentől. Bőven láthatta ő ezt előre már életében is, amit csak most jövendölt meg.

Ha a történet igaz, és Sámuel volt az, aki visszajött és valóban  az Úr küldte, hogy prófétáljon, abból minimálisan sem következik, hogy ez a boszorkányság ne lenne egyébként utálatos bűn. Szó sincs róla, hogy itt bárki azt állítaná, hogy “A DÉMONIKUS HALOTTIDÉZÉS “SZENT”, ÁLTALA LEGALIZÁLT ESEMÉNNYÉ” lépett volna elő. Ahogy az sem legitimálja a Sátán tevékenységét, hogy olykor Isten használta és használja őt a történelemben.

 

Leave a Reply