24
Júl
2011

A karizmatikus Word of Faith mozgalom útvesztői (Kenneth Hagin, Kenneth Copeland és a többiek)

A Word of Faith mozgalom (rövidítve: WF) a 20. század elején bukkant fel a pünkösdi-karizmatikus keresztyénségen belül. A WF nem egy formálisan egységes szervezet, így nem rendelkezik semmiféle egységes központi hierarchiával, bár a mozgalom magáénak tudhat számos sztárprédikátort és vezető tanítót, akik jelentős befolyást gyakorolnak a mozgalom teológiájára. Egyébként teológiájuk alapja az ortodox keresztyénség és a misztika sajátságos keveréke.

Ezt a hitmozgalmat angol nyelvterületen pozitív hitvallási mozgalomnak is hívják, elsősorban azért, mert különös módon az a legfontosabb tétele, hogy csak pozitív kijelentéseket szabad tennni. Ez az elv összefügg a kimondott szóról alkotott elképzeléseikkel. Miért olyan fontos ez számukra? Azért, mert felfogásuk erősen kötődik a jóléti-evangélium (prosperity theology- Wohlstandsevangelium)  gondolatköréhez.

Az a meggyőződésük, hogy a kimondott szó által, amelyet az ember szájával megvall ( kvázi hitvallás által) ténylegesen az áhitott vagy hittel kért dolgot valóságossá lehet tenni, változtatni. A hit ebben a rendszerben: megvallás, hitvallás, proklamáció, bejelentés.

Ha megpróbáljuk megtalálni ezen elképzelések eredetét, akkor E.W.Kenyon-t kell mindenekelőtt megemlítenünk. 1948 után, Kenyon halálát követően néhány, a Word of Faith mozgalom gondolatköréhez tartozó mű propagálta tovább a mozgalom szellemi tanításait, elsősorban Kenneth Hagin, Kenneth Copeland, Frederick Price munkásságán keresztül. Különösképpen Hagin és Copeland tekinhetők a mozgalom alapítóinak, oszlopainak.

E.W.Kenyon

E.W.Kenyon

E. W. Kenyon munkássága volt azonban az előbb említett személyek irodalmi bázisa. Kenyon kulcsfigurája volt a “New Thought” mozgalomnak (“új gondolkodás”, “új szellem”), melynek tartalmi hangsúlyait az egészség, a gyógyítás, a bőség, jólét, gazdagság és szerencse fogalmak képezik. Gondolatait leginkább a már említett Kenneth Hagin vette át, majd ezek nagy részét a sajátjaként publikálta. (ebből adódtak is is később gondok, hiszen több szerző is leleplezte. Habár könyveiben megemlíti Kenyont, és általában idéz is tőle, de az idézeteken kívűl írásainak nagy része is Kenyon írásainak egy az egyben való átvétele)

Qiumbyre, William Branhamre, E. W. Kenyonra vezethető vissza az a nézet, mely ugyancsak elterjedt  a “Word of Faith” mozgalom keretein belül, hogy az ember Isten egy része, és bizonyos tekintetben az ember maga egy  (kis) Isten.

 Kenneth Hagin (1917-20003), akit általában csak a “Word of Faith” mozgalom atyjaként emlegetnek, példának okáért azt állítja, hogy az ember az Istennel való hasonlóság alapján lett megalkotva, és anélkül tudott Isten jelenvalóságában létezni, hogy bármiféle alávetettségnek tudatában lett volna.

Kenneth Copeland mindezekhez még azt is hozzáteszi, hogy az emberben nem csak egy Isten van, hanem maga az ember egy Isten. Máshol azt mondja, hogy Ádám az Eden kertben testben, húsban manifesztálódott Isten volt. Sőt, odáig megy “tanításában”, hogy kijelenti: Isten kb. 2 méter magas volt, és kb. 90 kg-ot nyomott.

hagin

Kenneth Hagin

Helyesen kommentálja a pünkösdi és karizmatikus mozgalom szótára  (“Dictionary of the Pentecostal and Charismatic Movements”)-melynek a szerzői maguk is részben a pünkösdi mozgalomhoz tartoznak, hogy a Copeland-féle kijelentések szellemisége nem új, hanem a Genezis 3,4-ben megjelenő kígyó szavai.

 Az egyértelmű herézisek ellenére Benny Hinn érdekes módon óv attól, hogy olyanokat, mint Copeland támadjanak, mert akkor szerinte valójában Isten jelenlétét támadják. (Benny Hinn, a hihetetlenül népszerű teleevangélista és csodás gyógyító körüli hírek is elég aggasztóak, már saját hívei körében is, ugyanis nemrég vált el 30 év után feleségétől, teológiai látásmódjának exetremitásairól nem is beszélve. Ilyen pl. a Szentháromság kilencsége, amiben szerinte az Atya, a Fiú és a Szentlélek is hármas lény, így 3×3=9. Ha valaki az ehhez hasonló kijelentéseket tartalmazó videókat keresné youtube-on, akkor már nem találja meg, mivel Benny Hinn munkatársi csapata, a keresztény portálokat sem kímélve irtatja le őket a világhálóról, a bírósági úttól sem riadva vissza.)

Egyébként Copeland, köszönhetően a világszerte sugárzott radio és tv programjának, ma talán az egyik legbefolyásosabb képviselője a Word of Faith-nek. A legbuzgóbb követője volt mentorának és példaképének, Haginnak, aki 1974-ben Oklahomában megalapította a “Rhema” bibliaiskolát. Ebből az irányból alakult ki évtizedekkel később a “Toronto-áldás”, vagy “Toronto-új hullám” (Toronto Blessing) elnevezésű neokarizmatikus mozgalom is.

Jézus szellemi haláláról szóló WF tanítás is nagy vitákat kavart.. Hartwig Henkel és Wolfhard Margies (a Word of Faith németországi képviselői) azt tanítják másokkal egyetemben, hogy a Sátán feletti győzelmünket, autoritásunkat Jézus szellemi halála alapozta meg. Ezen “identifikatciós”  nézet szerint (melyet Kenyon és Hagin fejlesztett ki) Jézus feltehetőleg nem csak testileg, hanem szellemileg is meghalt, és testi halálát követően a szelleme a Hádészban, a halottak birodalmában démonok gyötörtetésének és kínzásának volt kitéve, eképpen szerezve meg a váltságot. (holott az evangélium szerint már a kereszten azt mondta Jézus, hogy “elvégeztetett”, ill. már a kereszten az atyja kezébe helyzete szellemét). Henkel és Margies azt írják, hogy Jézus csak a kereszten adta magát az ördög kezébe, majd fizikai halála után a sötétség hatalmába került. (tegyük hozzá, hogy Krisztus valóban leszállt a Hádészba-ahogy portálunk korábbi bejegyzéseiben már taglaltuk, de-ahogy az anglikán egyház tanítása is vallja- különösképpen a paradicsomba ment, a megigazult lelkek tartózkodási helyére.  Egyébként a görög keleti egyház szerint is, Krisztus isteni természetével és emberi lelkével az alvilágba ment, hogy a szent ősatyák lelkét megszabadítsa s a kereszten volt gonosztevő lelkével együtt átvigye a paradicsomba. A kálvini értelmezést, mely szerint a pokolra-szálláson a pokoli szenvedéseket kellene érteni, amelyeken Krisztus keresztülment-nem tartjuk kielégítőnek.)

Kenneth Copeland - Gloria Cpeland

Kenneth Copeland – Gloria Copeland

 Copeland egyértelműen kijelenti: Jézus úgy ment le a pokolba, mint egy megszállott, halandó ember, majd úgy emelkedett fel mint egy újjászületett és feltámasztott. Még leplezetlenebbűl jelenti ki: Jézust a Sátán legyőzte a kereszten.Ennek értelmében Jézus volt az első ember, aki a pokolból visszatért.

Ilyen tanítások hallatán juthat eszünkbe, hogy az 1 Tim 4,1 messzmenőkig beteljesült: “A Lélek pedig nyilván mondja, hogy az utolsó időben némelyek elszakadnak a hittől, hihető lelkekre és gonosz lelkek tanításaira figyelmezvén.”

Ezen tévtanok európai képviselői közé tartozik a már előbb említett Wolfhard Margies és Hartwig Henkel, ill. John és Mirjana Angelina. Ők a feldkircheni “Wort des Glaubens Bibelschule” alapítói és vezetői is egyben. Magyarországi képviselői közül említsük meg az amerikai, de főként közép és keleteruópában tevékenykedő Jim Senderst.

Az az elképzelés, miszerint a kimondás által a kívánalmaink, elképzeléseink valóra válhatnak szükségképpen egyfajta “jóléti evangéliumhoz” vezet, amelyben a fogyatékosságnak és a betegségnek nem lehet többé létalapja. Hiszen milyen alapja lenne, ha minden lehetőség megvan arra, hogy gazdagok, egészségesek és boldogok legyünk, ha mindez csak nyelvünktől és szánktól függ, azaz hogy a hit törvénye alapján az áhitott dolgot kimondjuk, megvalljuk és hagyjuk hogy a valóságban is megtörténjen. Végülis ez a szellem diadala a materia, az anyag felett.

Az amerikai evangelikál Hank Hanegraaff  írja Kenneth Copelandről: Copeland azt a mágikus elképzelést képviseli, hogy a megragadhatatlan szavak, telve a hit erejével látható realitást képesek megteremteni, előhívni. Ragaszkodik Copeland ahhoz, hogy a hívők kvázi paranccsal valóságossá tudnak tenni egy csaknem 30 méteres Yachtot.:)

Következzék egy egészen meghökkentő dolog: Gloria Copeland, Kenneth Copeland felesége Pál appostollal kapcsolatban metszően kijelenti: Pál azért nem kapta meg a gyógyulást, mert Istentől kérte, ahelyett hogy saját maga tette volna meg. (sic!!!!!!!!!!!!)

Hagin egyik írásában a szegénységet Isten gyermekeinek az életében- az 5 Mózes 28 értelmében- átokként értemezi és az engedetlenség következményének tekinti. Amennyiben engedelmeskedünk, akkor Ábrahám áldásában és gazdagságában részesedünk. Ábrahám áldása hozzánk tartozik, és ezt senki sem veheti el tőlünk. Ezek a kételkedők-írja Hagin-, hitetlenek, örömrabók sem vehetik el tőlünk. Egyébként Kenneth Hagint, a hitmozgalom alapítóját egyik kritikusa egyszer az evangelikálok gnosztikusának nevezte (valóban néhol a gnosztikusokra hajaz).

Tegyük hozzá, hogy amit Hagin és a többiek képviselnek a földi áldásokkal kapcsolatban, egyáltalán nem újkeletű. Ez az a “teológia”, amelyet Jób un. barátai képviseltek. Szerintük  Jób tragédiájának oka valamiféle bűn, különben egyszerűen egészséges, gazdag és jómódú lenne, mint korábban. Nem tudták megérteni egyszerűen, hogy Jób azért van ebben a helyzetben, mert ez volt Isten akarata. Tudjuk, hogy utána Jób imádkozott barátaiért, mert mind Istenről mind róla hamisan beszéltek, és Isten ezért meg akarta őket büntetni.

Fontos megjegyezni, hogy ezekben az irányzatokban megkülönböztetik egymástól a két görög fogalmat, a Rhema-t és a Logos-t. Az első a Szellemtől megáldott szó, amelynek megvan a hatása, eredménye. A Logos ezzel szemben csak a leírt vagy kimondott Ige, amely több mint betű, hiszen megfelel a szellemnek. De úgyis magyarázhatjuk, hogy Isten Igéje kettős tulajdonsággal rendelkezik, és ezek nyelvi eszközökkel szét is választhatók. Eszerint a “logosz” jelenti Isten egyszer kimondott és azóta egyetemes érvényűvé vált Igéjét, amely azonban nem alkalmazható közvetlenül az egyes ember életére – míg a “rhema” az Igének az aktuális, “megelevenített,” személyre szóló, most elhangzó fajtáját jelenti.

Isten Igéjének alkalmazhatósága szempontjából fontos számukra tehát ez a megkülönböztetés. (Tulajdonképpen feleslegesen bonyolíják a kérdést, hiszen az Ige, és ennek az Igének számunkra való személyessé válásáról, megelevenedéséről van szó.)

Yongi Cho

Yongi Cho

Paul Yonggi Cho “Negyedik dimenzió” című nagy sikerű művében ezzel a Rhema-Logos megkülönböztetéssel akarja feloldani  a hívők életében azt a problémát, hogy némelyek nem nyerik el amit könyörgéseikben kérnek. Szerinte addig kell folytatni az igeolvasást, amíg a szellem meg nem eleveníti számunkra az adott igeverset, és lángra nem gyújtja a szívünket, ill. bizonyságot nem ad, hogy az adott kijelentés már alkalmazható a személyes életünkre is. Ezt a jelenséget a Bethesda tavának angyal által történt felkavarásához hasonítja. (Ezért hívják  e tanokat hirdető gyülekezeteket Rhema gyülekezeteknek.)

Nos ez egyáltalán nem új gondolat, hiszen eddig is voltak olyanok, akik azt mondták, hogy “x dologra igét kaptak”, vagy Isten egy igén keresztül üzent nekik. De tegyük hozzá, hogy az adott, írva található, ergo kijelentett ige mindig kapcsolatban kell álljon valamilyen szinten az egyéni értelmezgetésekkel. Azaz nincs olyan, hogy szövegkörnyezettől, kontextustól, sőt szemantikai értelemtől megfosztva máshogy értelmezünk egy igét, teljességgel szubjektívan. Értem ez alatt mégpedig azt, hogy valaki találomra kinyitja a Bibliát, és egy hosszú mondat felét elolvassa, amiből valamiféle személyes üzenetet vesz, miközben lehet hogy az első tagmondat egészen megváltoztatja az adott  igeszakasznak az értelmét.

 És pontosan ez az: ha a Logosnak az életünkben megnyilvánuló személyességét leválasztjuk, és egy külön fogalmat gyártunk belőle, az végzetes szubjektivitáshoz vezethet. Ebből erednek aztán az olyan kijelentések, mint pl. “ én így értelmezem.” Valóban megelevenít a Szentlélek számunkra bibliaolvasás közben bizonyos szakaszokat, melyek szíven üthetnek, és amelyeket könnyen tudunk alkalmazni személyes üzenetként, de ez nem adhat okot arra, hogy mindenféle egyénieskedő és szubjektív értelmezés hiányosságára rámutató bibliahű kritikát lesöpörjünk az asztalról.

Arról nem beszélve, hogy a Biblia egész kijelentésének tükrében tarthatatlan ez a megkülönböztetés. Még pünkösdi oldalról is kritikák érik ezt a nézetet (Pl. az, hogy a Septuaginta, azaz az Ószövetség görög fordítása is e két fogalmat mindenféle megkülönböztetés nélkül, felváltva használja).

Továbbá: a különleges gyógyító erőket szokás szerint kézrátétellel adják tovább. 1950 –ben Jézus Haginnal egy látomásban közölte állítólag, hogy a kézrátétel szolgálatát adja neki. Azt is közölte vele, hogy mielőtt a kezét valakire rátenné, idézze mindig az Apostolok cselekedeteinek 19 fejezetéből a 6. verset: “És amikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.” A parancs azt is magában foglalta, hogy mondja azt az embereknek: Ő, azaz Jézus, felhatalmazta Hagint, hogy mindezt közölje velük amikor a kezeit rájuk veti, azután a Szentlélek rájuk fog szállni.

Hagin visszaemlékezéseiben azt állítja, hogy Jézus 8szor jelent meg neki személyesen jelenés által, és e találkozások szolgálatára döntő befolyással bírtak. Az egész világra kiterjedő igehirdetői és tanító szolgálata csaknem 7 évtizedének gyümölcse tulajdonképpen Isten kijelentésével kezdődött… “kezdetben volt az Ige.”

Azonban az az elképzelés, mely szerint a gondolatok ereje által, ill. a szavak hatalmával a valóságot befolyásolni, vagy akár irányítani lehet, egyértelműen a mágia módszere. Úgy tűnik, mintha az ember egyáltalán nem függene Istentől, és nem ennek értelmében várná és kérné Isten közbelépését, beavatkozását a dolgok menetébe. Itt az ember maga teremti meg saját univerzumát, amelyben a körülményeket maga határozza meg, tulajdonképpen a kívánságainak egyszerű kimondásán keresztül. Ezért nevezik az USA-ban ezt a módszert úgy is, mint “name it andclaim it”, ami annyit tesz: nevezd meg és vedd igénybe. Végeredményben az Isten ebben a rendszerben az emberi parancsoktól és kívánságoktól függ, tehát nem szuverén.

A másik széles körben alkalmazott gyakorlat ezekben a körökben a “szellemi hadviselés”. Wolfhard Margies így ír: “A Szentlélek hatalmas üzenete népének ma az, hogy mi, Jézus gyülekezete a harcos ima által a levegőben és a láthatlan világban található fejedelmeket és hatalmasságokat kontroll alatt tudjuk tartani (??).

Kétségtelen, hogy ezen tanítók hatalmas sikere lenyűgöző. Fontos azonban megemlíteni, hogy e hitmozgalom bizonyos tanításait, (pl. azt, hogy Jézus szellemi halált is halt) maguk a karizmatikusok is határozottan visszautasítják.

Sunday Adelaja

Sunday Adelaja

A nigériai Sunday Adelaja Kiewben Európa legnagyobb gyülekezetét alapította meg, közel 30 000 gyülekezeti taggal. Azonban ő is a “Rhema tanítás” egyik követője. A “Szavad hatalma” című művének alcíme a következő: “Hogyan határozza meg életedet az, amit kimondasz.” Rita Bially a könyvet a következőképpen kommentálja: “Ugyanúgy mint a vetőmag és a termés, az, amit a szádon kiejtesz, egy isteni szabály-azt kapjuk meg, amit kimondunk. A szerző bátorít minket, hogy mondjuk ki azt, amit szeretnénk és amire szükségünk van, ahol valami változást szeretnénk tapasztalni, vagy ahol testi gyógyulásra van szükségünk, stb…”

Egy szerző azt írja, hogy amikor Adelajas gyülekezetét Kijevben meglátogatta, kis olajospalackokat kínáltak egy bizonyos összegért. Mivel az olaj felett imádkoztak, ezért az adott testrészre való alkalmazásukban különös hatással bírnak (elvileg).

Ez nem más, mint a szenteltvíz különös hatásáról való elképzelés, még ha jámborabb csomagolásban is.

Egyéb megjegyzések: a karizmatikusok becsületére szóljon, hogy ezeket a nézeteket magában a pünkösdi és karizmatikus tömbön belül is egyre több kritika éri. Pl. a mainstream karizmatikusság elutasítja ezt a módszert, t.i. azt, hogy a kért, vagy kívánt dolog elnyerése, vagy realizálódása előtt proklamálják, kihirdetik megvalósulását. (Rhema) Pl. ez egy gyógyítás esetében úgy néz ki, hogy a még konkrétan meg nem történt gyógyulást egyszerűen kihirdetik (Hagin azt mondja: “Hidd, hogy megkaptad a gyógyulásodat, és mi fog történni? Meglesz neked! Látjátok, csak azután kapjuk meg, miután hittük”).

A “hagyományos” pünkösdizmuson és karizmatikusságon belül viszont Istentől kérik a gyógyulást. A gyógyítás tekintetében különösen problémás ez az eljárás, ugyanis e tanítás az orvosi segítség elutasításáig fajulhat. Az az ember pedig, aki szándékosan nem vesz igénybe orvosi segítséget, adott esetben kétszeresen érezheti magát becsapva: egyrészt beteg marad, másrészt emiatt hitetlennek is bélyegezhetik.

Összegzés:

Míg a történelmi keresztyénség számára a doktrínák, tantételek, ill. ezek ismerete nélkülözhetetlenek, addig WF teológiának korántsem sarkalatos elemei. A Word of Faith mozgalom tanítói gyakran újra fogalmazzák eme doktrínákat, vagy új értelmezést adnak bizonyos keresztyén tanításoknak, hogy aztán ezeket zökkenőmentesen illesszék be sajátságos teológiai rendszerükbe. Eme újfajta interpretációik gyakran „kijelentésbeli tudásból” származnak (ezeket a speciális kijelentéseket állítólag maga Isten adja kifejezetten a tanítóik részére)

A Szentírás fölé helyezett különleges kijelentések többek között az okai annak, hogy a WF prédikátorok némely esetben élesen szemben állnak a Szentírás tanításával, és sokszor egymás tanításaival is.

Továbbá a mozgalom tanítói közismertek arról, hogy tanításuk repertoárján minden megtalálható, a heretikustól a már egészen nevetséges és képtelen dolgokig. Például az egyik WF tanító egyszer azt állította, hogy Ádám tudott repülni, és a nők eredetileg úgy voltak „megtervezve”, hogy valamiképpen az oldalukon keresztül tudtak szülni. Sok igaz keresztyén a Word Faith mozgalmon belül ki van szolgáltatva a vezetőik tanításának, melyek sokszor egy az egyben ellentmondanak Isten szavának. Az egészséges ítéletalkotás, ill. tanításbeli különbségtétel hiányának fő oka az, hogy a híveknek azt sugallják, mintha a tanítók kérdezgetése szinonim lenne a Lélek megoltásával. Nincs tudomásuk arról, hogy az Írás bátorít minket arra, hogy minden tanítást Isten írott szavának mérlegén vizsgáljunk meg.

Egy szó mint száz, a Word of Faith mozgalom komoly fenyegetést jelent az egyház számára, ugyanis a keresztyénséget az egyház „falain” belül ostromolja. Számos prominens vezető úgy teszi magáévá a WF teológia tanait, hogy azt a történelmi keresztyénséggel összekeveri, és ez az, ami igazán veszélyes.

Hit értelmezésük buktatói:

“A keresztyénség félrevezetése” (Dave Hunt) című könyvben található, témánkhoz kapcsolódó fejezetcím “Hit Istenben, vagy hit a hitben?” is ezzel a kérdéssel foglalkozik. A szerző kifejti, hogy WF tanítói szerint a hitnek önmagában van hatalma. Azaz: számukra hit nem elsősorban Istenbe vetett hit, hanem Istenre irányuló erő, amely arra “kényszeríti” őt, hogy megtegye számukra azt, amit hisznek. Persze ezt a kijelentést cáfolnák az említett tanítók. Ők azzal magyarázzák rendszerüket, hogy Isten bizonyos ígéreteket jelentett ki, és ezek a mieink, tehát csak a hitet kell aktivizálnunk, hogy ezeket a magunkénak tudjuk. Úgy gondolják, hogy teljesen felesleges elkérni Istentől azt, amit már nekünk adott, ilyen pl. a testi gyógyulás is. Ezért azt hinni kell, nem pedig kérni.

Dave Hunt az említett műben így összegzi hittel kapcsolatos álláspontjukat: “…. ez a gondolkodás Istent olyan állítólagos “törvényeknek” rendeli alá, amelyet a mi “hitünk” hoz működésbe, a legrosszabb esetben pedig Istent teljesen kiküszöböli a folyamatból, mindent saját kezünkbe helyezve. Ezáltal mi magunk válunk istenekké, akik elintézhetik a “hit erejével”, hogy bármi megtörténjen. Ha minden ilyen “törvények” hatása alatt működik, akkor Isten nem szuverén, és nincs hely a kegyelem számára. Csak arra van szükség, hogy gyakoroljuk a “hit hatalmát”. Ez a varázslás alapeszméje. Ezzel szemben Jézus azt mondta: “Legyen hitetek Istenben”(Mk 11,22) A hitnek tárgya kell hogy legyen: a hit feltétlen és abszolút bizalom Istenben. Isten kivételével senki és semmi nincs a világegyetemben, akiben  vagy amiben teljes mértékig bízni lehetne. Az igaz hit a vele való engedelmes közösségből nő ki. Isten az imádságokra szuverenitása, bölcsessége, kegyelme, jóindulata alapján válaszol, és nem valamiféle “törvény” alapján, amely Őt cselekvésre kényszeríti. Sem angyalok, sem emberek nem manipulálhatják Őt tudati folyamatokkal, kimondott szavakkal, vagy bármilyen más eszközzel.”

You may also like

Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat II.
Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat I.
Egy karizmatikus kálvinista spirituális útja
R.T.Kendall levele John MacArthurnak (reakció az “Idegen tűz – Strange fire” konferenciára)

Leave a Reply