1
okt
2011

Egy közvetítő álláspont: Lélekkeresztség Larry D. Hart, az oklahomai Oral Roberts University teológia professzora szerint

Tradicionálisan a Lélekkeresztséget (a kálvini értelemben, az újjászületéssel egy időben) az 1 Kor 12,13 szerint az egyházba való felvételnek, a Krisztus testébe való becsatolásként, kvázi beavatásként értelmezzük.: „Mert hiszen egy Lélek által mi mindnyájan egy testté kereszteltettünk meg, akár zsidók, akár görögök, akár szolgák, akár szabadok; és mindnyájan egy lélekkel itattattunk meg.”  Minden valódi hívő részesült a Lélekkeresztségben az újjászületés által, azaz a Szentlélek beleköltözött. Ez természetesen minden keresztyénre igaz.

A pünkösdiek, elsősorban a lukácsi teológiára alapozva a Lélekkeresztséget az Apcsel 2,8,9,10 és 19 alapján bizonyos képességeket nyújtó erőkitöltésként értelmezik, ami egy megerősítésként, megszilárdításként funkcionáló kvázi második áldás szerepet (bár tiltakoznak ezen terminológia ellen) hivatott betölteni (a megtérés után), és amelynek biztos jele/ bizonyítéka a nyelveken való szólás (megkülönböztetve a nyelvek ajándékától, karizmájától). Ezzel szemben más felekezeti háttérrel rendelkező karizmatikusok (karizmatikus baptisták, reformátusok, metodisták stb…) általánosságban, elhatárolódva a „nyelvekenszólás bizonyítékától” a Lélekkeresztséget organikus, szentségi értelemben magyarázzák.

A „karizmatikus megújulás” egyszerűen úgy tekint rá, mint  a hívő életében már korábban is jelenlévő erő és “megajándékozottság” aktivizálására, felhasználására. Wesley-ánusok és egyéb szentségi mozgalmak pedig a Szentlélek megszentelő munkájára vonatkoztatva használják elsősorban a „Lélekkeresztség” terminust.

Eme doktrinális zsákutca valószínűleg a Lélekkeresztség túl keskeny értelmezési tartományából ered. Keresztelő János, aki először hozza szóba e fogalmat, úgy látszik, hogy a legtágabb értelemben használja e metaforát Jézus megváltói munkájára. Egyrészt vonatkoztatja 1.) Jézus egész eszkatológiai- megváltói tevékenységére, 2.) a keresztyénségbe való felvételre, 3.) a keresztyén életre, ill. 4.) a keresztyén misszióra és szolgálatra való képessé tételre, felhatalmazásra. A Szentlélek munkájának eme dimenziós megközelítését felhasználva, egyfajta teológiai hidat verhetünk a különféle elméletek közé. Így mind az evangelikáloknak, mind a pünkösdi-karizmatikusoknak igazat kell adnunk. Azaz mindannyian megkereszteltettünk a Lélekben a Pál-féle kezdeti/beavatási értelemben (újjászületéskor belekereszteltettünk Krisztus testébe) és mindannyian megkaphatjuk a képességet lukácsi értelemben a szolgálatra.

Forrás:  Larry D.Hart –Theology for the Church in Renewal 

Leave a Reply