8
Már
2012

A helyes inspirációtan tagadásának teológiai zsákutcái

Korábban megjelent egy cikk a helyes inspiráció tanról „Vezérelveinkről I. rész – a helyes inspirációtan”címmel. Az alábbi rövid írásom célja, hogy magam is kiálljak a verbális plenáris inspiráció tan mellet és, hogy felhívjam a figyelmet e tiszta tan tagadásának teológiai következményeire, zsákutcáira.

Először induljunk ki abból, hogy a teljesen ihletett Szentírás az alapja hitünknek. A Szentírás az Isten írott Igéje, minden szava tökéletesen ihletett. Minden helyes keresztyén dogma a Szentírásból meríti hitelét. Ezért lehetünk biztosak hitünk tanításaiban, mert annak minden tétele a Szentírásban van meg írva. A Biblia teljes ihletettsége az ortodox hit dogmatikájának alapja. Helyesen állapítja meg Heyns Dogmatikájában : „A Dogmatika a Szentírásból veszi anyagát, abból vezeti le tételeit és abban ellenőrzi állításait is, mivel az abszolút igazságnak egyedül a Biblia a forrása”(W.Heyns : Református Dogmatika, Holland-Magyar Református bizottság,Budapest,1925  5./38.§. )  

A Dogmatika tehát nem más, mint Isten kijelentett igazságainak rendszere, amit egyedül a Szentírásban találunk meg. Ezekben az igazságokban pedig azért lehetünk biztosak, mert hiszünk a Szentírás ihletettségében és tévedhetetlenségében és az, amit állít Istenről és az örök igazságokról az teljes mértékben megfelelnek a valóságnak.

Az Isten, mint maga felfoghatatlan az ember számára, de ez nem azt jelenti, hogy egyben megismerhetetlen is.  Isten nagyon is megismerhető, hiszen ő kijelentette magát az embernek, Isten kijelentésének folyamata már az első században lezárult, mikor megírattak a Szent iratok. Az ember az Írott kijelentéséből a Szentírásból ismerheti meg őt. Ahhoz hogy az ember meg tudja ismerni Istent az, azzal jár, hogy higgyen az ő szavának, amit magáról mond. Ami azt jelenti, hogy a Szentírás szavait igaznak tartsa. Tehát ha valaki nem tartja a Szentírást tökéletesen ihletettnek, akkor abba a zsákutcába kerül, hogy az Isten megismerhetetlen. Tehát végső soron az agnoszticizmus bűvkörébe kerül.

Szükséges hogy a Szentírást a szavak szintjén valljuk teljesen ihletettnek. Többek mellet ez azért is szükséges, mert ha csak azt valljuk, hogy a Szentírásnak csak az üzenete, mondanivalója az ihletett, (mint ahogyan a neoortodox és későbbi teológusok teszik) akkor nem lehetünk biztosak alapvető keresztyén dogmáknak az igazságában sem. Az egész kijelentést egy kornak megfelelő szimbólum rendszernek vélik majd, aminek csak történeti háttere van, de nincs ontológiai alapja. Márpedig ha egy szimbólum szerepel a kijelentésben Istenre vonatkozólag, akkor felmerül a kérdés, hogy milyen alapon vonjuk kétségbe ennek valóságát? Noha tény és való hogy a kijelentés egyes szavai megfelelnek egy adott kornak (mint pl. megigazulás ami alapvetően római jogi fogalom) azonban lehetetlennek és logikátlannak tartom, hogy a kijelentés e szavai nem felelnének meg a valóságnak. Isten milyen alapon jelentené ki magát hamis módon? Ha nem hiszünk e szavak hitelességében, akkor végső soron semmit nem tudhatunk meg Istenről. Az Isten teljes mértékben megismerhetetlené válik. Teológusok így ezek után az agnoszticizmus bűvkörébe esnek, ahogyan fentebb is említettem. Joggal vádolták ez alapján Karl Barth-ot is, aki nem hitte a Biblia verbális-plenáris inspirációját, és ennek következtében az ő teológiája erősen agnosztikus jellegű lett, e mellet akarva vagy akaratlanul, de belebotlott a modalizmus tévtanításába. Ugyanis amennyiben elutasítjuk a Szentírás verbális ihletettségét-utat engedünk a hereziseknek.Itt már minden olyan eretnekség szóba jöhet, ami a keresztyén teológiai kétezer éves történelmében előkerült. Noha sok eretnekség a Szentírás helytelen értelmezéséből keletkezett, és nem feltétlenül tagadták a Szentírás ihletettségét, azonban ha a Szentírást nem tartjuk teljesen és verbálisan ihletettnek, akkor az ember könnyen kiköthet valamilyen eretnekségnél. Hiszen hiányzik az abszolút vezérelv a Sola Scriptura, hogy minden teológiai konklúziónak a Szentírással kell megegyeznie. Ezáltal az illető teológizálása relatívvá válik. Teológiai munkája nem marad más, mint egy fideista filozofálgatás, ami eretnekség is egyben.

Szükséges tehát, és a tiszta orthodox hit feltétele, hogy valljuk a Szentírás verbális-plenáris ihletettségét. Ez megkerülhetetlen. Ha tagadjuk, minden kérdésesé és bizonytalanná válik bennünk, ami végsősorban nem történhet azzal, aki hisz, de ha hiszünk Isten szavának minden biztos, amit róla tudhatunk és alázattal bízhatunk abban az Istenben, akit az ő kijelentésében megismerünk. Hinnünk kell tehát a Bibliának, mint Isten szavának. Ehhez kívánok áldást az olvasóknak!

You may also like

Inspirációtanok a teológiában

Leave a Reply