20
máj
2012

Az ezeréves birodalom (Millennium)

Az un. millenniumról Tatai István „Egyház és Izrael” című doktori dolgozatában ezt írja, összefoglalva annak lényegét: „Millenniumnak vagy kiliazmusnak nevezzük azt az egyháztörténeti váradalmat, illetve tanítást, amely szerint a történelem még az új ég és új föld eljövetele előtt, de Krisztus parúsziája után, egy ezer évig tartó üdvkorszakba torkollik, amelyben a megdicsőült Krisztus fog uralkodni a földön. (Regnum Christi) Ezt a látást nevezzük a „klasszikus premillenizmusnak. A millenizmus egy tág eszkatológiai fogalom, amely főleg a Jel 20, 1-7-ben található jánosi kijelentésre épül.” 

A millennium esetében egyértelműen vitatott kérdésről van szó, ugyanis az un. konzervatív, vagy fundamentalistának nevezett tábort is megosztja. Egyrészt a történeti kálvinisták teljességgel, (vagy legfeljebb csak elspiritualizálva, átértelmezve engedik meg) elvetik az amillennizmusuk miatt, másrészt a kálvinista gyökerű amerikai diszpenzacionalisták, pünkösdi karizmatikusok, egyéb felekezet karizmatikusai, ill. részben a metodisták és a baptisták, és egyéb, amúgy minden tekintetben kálvini teológiát valló és magukat kálvinistának bélyegző fundamentalisták és evangelikálok vallják. De megemlíthetnénk még a neoorthodoxiát is, ahol itt-ott, ugyan nem eredeti formájában, de valamiképp csak-csak előkerül, ill. a liberális teológia egyes ágaiban is megtalálhatjuk, így a posztholokauszt-teológiák egyik fontos jellemzője az eszkatológiai tanítások újragondolása. „A legújabb Izrael-teológiák, pl. Moltmanné, olyan teológiai toposzokat vettek ismét elő, amelyeket eddig csak a heretikus teológia fogalomtárában tudtunk elképzelni (…) A református Jürgen Moltmann és az evangélikus Friedrich-Wilhelm Marquardt pedig egyértelműen klasszikus premillenista pozíciót követ.” írja Tatai István.

Egyébiránt a konzervatív, millenniumot tagadó állásponton belül is kétfajta elmélettel találkozunk. Egyik a jelenben várja, ebben a korban a millenniumra vonatkozó igeszakaszok beteljesedését, azaz az egyház világban való tevékenységében, mint pl. Berkhof. A másik konzervatív elképzelés szerint szintén a jelenben valósul meg, de nem a földön, hanem kizárólag a szentek részére, a mennyei birodalmon belül, mint pl. Warfield. Mindkettő „klasszikus” konzervatív nézet megegyezik abban, hogy nem lesz a jövőben 1000 éves királyság.

Természetesen a „millennium” szó, így, ebben a formában nem fordul elő a Bibliában, azonban a Jelenések könyve 20. fejezete 6 esetben említi. A „millennium” szó latin eredetű, és egészen egyszerűen „ezer évet” jelent. Az ezeréves birodalom a Jelenések könyve beszámolója szerint egy olyan időszak lesz, amikor is a Sátán a „mélységbe lesz vetve”, és ott lesz „bezárva és megkötözve”; „És megfogá a sárkányt, azt a régi kígyót, aki az ördög és sátán, és megkötözé azt ezer esztendőre.” (Jelenések 20,2) A Sátán megkötözése Krisztusnak földön megvalósuló ezer esztendős uralmát fogja előkészíteni, ahogy a Jelenések 19-ben olvassuk, mint „királyoknak Királya, és uraknak Ura” (15-16. vers) a földre érkezik. Krisztus a gyülekezet feltámadt szentjeivel, ill. a nagy nyomorúságban mártírhalált szenvedett szentekkel együtt fog uralkodni az ezeréves királyságában; „És láték királyiszékeket, és leülének azokra, és adatik nékik ítélettétel; és látám azoknak a lelkeit, akiknek fejüket vették a Jézus bizonyságtételéért és az Isten Igéjéért, és akik nem imádták a fenevadat, sem annak képét, és nem vették annak bélyegét a homlokukra és kezeikre; és éltek és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig.”Máshol ezt olvassuk erről az időszakról, és azokról, akik uralkodni fognak: „…lesznek az Istennek  és a Krisztusnak papjai, és uralkodnak Ővele ezer esztendeig.”

A jelenések könyvében található passzus (Jel 20, 1-7), így a millenniumtan is, kapcsolatba hozható az ószövetségi messiási békebirodalom ígéretével és a Jelenések könyvével egy időben keletkezett gazdag rabbinisztikus irodalommal is. Természetesen vannak a millenniumtannak a rabbinisztikus irodalmon túl mind ószövetségi, mind újszövetségi gyökerei is (elsősorban a Jelenések könyvére, Pál leveleire és az Apostolok cselekedeteire gondolok), azonban az egyes igehelyeket a konkrét tézisek melletti pro és contra érvek magyarázatánál hozom. A milleniumtan rabbinisztikus gyökereivel pedig ebben az írásban nem kívánok foglalkozni. Itt és most csak annyit említenék meg, hogy némelyek szerint nem kizárt az a lehetőség, hogy az 1000 éves periódus már Kr.u. 90 előtt tantétel volt a zsidó rabbinisztikus iskolában, így ez alapján annak a lehetősége sem zárható ki, hogy a Jelenések könyvében található messiási országlás gondolatát János a rabbinisztikából „kölcsönözte”. Nagy Antal Mihály azonban (számomra is ez tűnik szimpatikusnak) kizártnak tartja ezt az elképzelést a két forrás külön életére hivatkozva.

Az ezer éves birodalom és Krisztus második eljövetele

Arról, hogy az 1000 éves birodalom és Krisztusnak második eljövetele milyen kapcsolatban lesz az idejüket, egymásutániságukat tekintve, alapvetően 3 elmélet létezik.

1.) Postmillennizmus

A postmillennializmus teóriája az 1000 éves birodalmat Jézus visszajövetele elé helyezi. Ez az értelmezés valójában a mustármag és a kovász sajátságos értelmezésén alapul, és azt feltételezi, hogy az evangélium hirdetésének, ill. a szociális igazságosság előmozdításának hatására a háborúkon és a világban található rosszon lassan felülkerekedhet az ember. Amikor ez megtörténik, Krisztus is eljön. A posztmillennialisták tulajdonképpen azt gondolják, hogy az egész világra kiterjedő béke és igazságosság lépésről lépésre nem Krisztus eljövetele, hanem a gyülekezet, az egyház által, az ő hatalma és ereje révén fog megvalósulni. E teória túlzott optimizmusára majdhogynem minden dogmatika, rendszeres teológia felhívja a figyelmet, hiszen két 20.századi világháború, a növekvő erőszak és az egyre inkább fenyegető nukleáris világégés felöl nézve e tézis minden realitását elveszíti.

2.) Amillennizmus

Az amillennizmus egyértelműen a legegyszerűbb elképzelés a sorban. A tézis szerint a Jelenések 20,1-10 egyszerűen az egyház jelenlegi korszakát írja le, és igen, furcsa mód, a jelenlegi korszak az, amikor is a Sátán nemzetekre gyakorolt befolyása jelentős mértékben leredukálódott. Ennek eredményeképp az evangélium egész világra kiterjedő prédikálása előtt már nincs akadály. Krisztussal pedig azok a hívők „uralkodnak 1000 évig”, azok a keresztyének, akik már meghaltak, és Krisztussal együtt vannak a mennyben. Krisztus uralkodása a „millenniumban” így semmiképp sem egy testben való uralkodás a földön, hanem inkább egy mennyei állapot, amint azt a Máté 28,18-ban mondja Jézus: „És hozzájuk menvén Jézus, szóla nékik, mondván: Nékem adatott minden hatalom mennyen és földön.” Az amillennizmus képviselői szerint a Jelenések könyve 20. fejezetében leírtaknak már elkezdődött a beteljesülésük, most, az egyház korszakában. Eszerint az az időszak, amit millennium kitétellel jelölünk, folyamatosan „történik”, éppen benne élünk. Az egyház korszakának nevezett időintervallum terjedelmének pontos meghatározása lehetetlen, és az 1000 esztendő, mint kifejezés, egyszerűen csak egy hosszú idői periódusra utal, egy periódusra, amelyben Isten tökéletes szándéka és céljai be fognak teljesülni. Egyébként az egyház korszaka folytatódni fog Krisztus visszajövetelének ideje alatt is. Amikor Krisztus visszatér, akkor fog megtörténni, egyszerre, egy időben mind az igazak, mind a gonoszok testi feltámadása. Az igazak teste feltámadva újra egyesül lelkükkel (ha úgy tetszik, szellemükkel) és bemennek a menny teljes és örök boldogságába és örömébe, a gonoszok pedig feltámadnak az utolsó ítéletre, melynek eredményeképp az örök kárhozat lesz osztályrészük. A hívek Krisztus ítélőszéke előtt fognak tehát állni, azonban ez inkább egyfajta „határozat” lesz, amely a mennyei jutalom fokát fogja megállapítani, és csak a hitetlenek számára lesz valódi ítélet, elítélő értelemben, amelynek eredménye nem más, mint az örök kárhozat. Ekkor fog megkezdődni az új ég és az új föld időszaka, rögtön az utolsó ítélet. Ez az üdvtörténeti séma- ahogy Grudem is írja- rendkívűl egyszerű, hiszen minden végidőbeli esemény egyszerre történik, nyomban Krisztus visszatérése után. Egyébként némely amillennista azt mondja, hogy Krisztus bármikor visszatérhet, némely viszont (pl. Berkhof) amellett érvel, hogy bizonyos jelek már beteljesültek.Elöljáróban említsük meg, hogy sajnos az amillennizmus képviselői elspiritualizálnak minden bibliai verset, amely Krisztus uralmáról szól, így az ő értelmezésükben a millennium pusztán Krisztusnak a hívők szívében jelenlévő uralmára utal. Ugyanígy az ószövetségi próféciákat, amelyek Krisztusnak a dávidi trónon megvalósuló uralmáról szólnak, hasonlóképp Krisztus egyházára vonatkoztatják. Folytatva a sort: az Izraelre vonatkozó minden ígéret az egyházra szálló áldás által végleg beteljesült, hiszen az Egyház a „lelki Izrael.” Az amillennista nézet szerint Izrael nemzetének további sorsa egyáltalán nem különül el a többi nemzet sorsától. Ennek azonban-tegyük hozzá- Pálnak a Római levélben, a 11. fejezetben a vad ill. szelídolajfáról kifejtett tanítása teljesen ellentmond.

3.) Klasszikus vagy történeti premillennizmus (post-tribulációs premillennizmus)

A „pre” prefixum egyszerűen azt jelenti, hogy „előtt”, így a premillennista nézet azt mondja, hogy Krisztus a millennium előtt tér vissza a földre. Egyébként ennek a nézetnek komoly szellemi előzményei vannak a korai egyházban, így az apostoli atyák körében; a korai egyházatyák körében elfogadott és bevett nézetnek számított. (Erről részletesebben később írok) Nagyon fontos hangsúlyozni, hogy a premillennisták az Írást szó szerint, vagy jobban mondva, természetes módon interpretálják. Ha a próféciákat eltérő metódusokkal interpretáljuk ugyanis, akkor nyilvánvalóan eltérő teóriák kialakulását idézzük elő. Amint a Biblia természetes interpretációjától eltér az ember- ezt nem lehet eléggé hangsúlyozni-, mindenféle spekulációnak fog teret adni. Ha mindent csak szimbólumnak veszünk, és semmit sem reális eseménynek, akkor az aktuális értelmező ezekbe a szimbólumokba az égvilágon mindent bele tud magyarázni, amit csak akar (az eltérő hermeneutikákról azonban később beszélek részletesebben). Mivel a Jelenések könyve és a próféciák a birodalomhoz egészen természetesen (vagy általános) módon közelítenek, a premillennisták úgy gondolják, hogy Krisztus először visszatér, majd ezután, és csak ezután állítja fel a béke és az igazságosság birodalmát a földön. E nézet szerint a jelenlegi egyházkorszak folytatódni fog végig, a nagy tribuláció, azaz a nagy szorongattatás ideje alatt isMajd a nagy tribuláció, a nagy szorongattatás után, az egyház korszakának végső pontján visszatér a földre Krisztus, hogy megalapítsa a millenniumi királyságot. Amikor Krisztus megjelenik (visszatér), a halott hívők feltámadnak a halálból, testük újra egyesül lelkükkel, majd Krisztussal együtt fognak uralkodni a földön 1000 éven keresztül. (tegyük hozzá, hogy némely premillennista az 1000 évet szimbolikus számnak tartja, ami egy hosszú időszakot jelöl) Ezalatt az idő alatt Krisztus testben lesz jelen (fizikai értelemben) a földön (a feltámadt testében), és uralkodóként regnál majd az egész föld felett. A hívők, akik életben voltak, tehát éppen akkor élték életüket a földön amikor Krisztus visszatért, megkapják megdicsőült és feltámadt testüket, soha többé nem lesz részük a halálban, és ebben a feltámadt és megdicsőült testben fognak a földön élni, (a mostani földön) és Krisztussal együtt kormányozni. Azok közül a hitetlenek közül, akik a földön maradtak, néhány (nem mind) megtér Krisztushoz. Krisztus természetesen teljes igazságban fog kormányozni, és az egész földön béke lesz. Ezen időszak alatt a Sátán, a Jelenések könyve beszámolója szerint a pokolba lesz bezárva, megkötözve, tehát nem lesz képes elszabadulni, így semmiféle befolyása nem lesz a földre a millennium ideje alatt. (Jelenések 20,1-3) A premillennista álláspont szerint mindezek után, miután letelik az 1000 esztendő, a Sátán eloldoztatik a pokolbéli fogságából és egyesíti erejét azokkal a hitetlenekkel, akik külsőleg ugyan engedelmeskednek Krisztusnak, azonban magukban lázadást forralnak ellene. A Sátán összegyűjti a lázadó embereket a Krisztus elleni csatára, de ennek a csatának a kimenete nem lesz más, mint totális és végleges vereség. Ezek után Krisztus előtt megjelennek a feltámadt hitetlenek (minden egyes hitetlen,aki a történelem folyamán élt) az utolsó ítéletre. Majd az utolsó ítélet után (amely már „csak” a hitetlenek elleni ítéletet tartalmazza) megkezdődik az örökkévalóság, az új ég és új föld örökkön örökké tartó korszaka. Úgy tűnik, hogy a premillennizmus egyre nagyobb mértékben nyer popularitást, amikor az egyház üldöztetést és elnyomást tapasztal, tehát amikor a gonosz egyre inkább megtapasztalható a földön.

4.) Pretribulációs, vagy diszpenzacionalista/ diszpenzációs premillennizmus

A premillennizmus e típusa a 19. és a 20. században terjedt el széles körben, részben az USA-ban és az Egyesült Királyságban. E nézet szerint Krisztus nem csak a millennium előtt fog visszatérni, hanem már a nagy nyomorúság előtt is. A diszpenzációs premillennizmus alapvetően megegyezik tehát a klasszikus premillennizmussal, mégis van köztük egy jelentős különbség: Krisztusnak plusz egy titkos visszatéréséről beszél, amelynek során magához veszi majd a hívőket a földről. Az alapige, amelyre magát az elképzelést is alapozták, az 1 Thessz 4,16-17: „Mert maga az Úr riadóval, arkangyal szózatával és isteni harsonával leszáll az égből: és először azok támadnak fel, akik meghaltak Krisztusban; azután, mi akik élünk, elragadtatunk velük együtt a felhőkben, hogy találkozzunk az Úrral a levegőben; és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk.” Mindezek után Krisztus visszatér a hívőkkel együtt a mennybe, azokkal, akik a földről lettek „felvéve”. Miután mindez megtörtént, következik a földön a nagy nyomorúság 7 éves periódusa. E 7 éves periódus alatt teljesednek be azok a jelek, melyeket a Krisztus eljövetele előtti időkre vonatkozóan jövendöltek. A zsidók- akik immár hisznek Krisztusban mint messiásban- teljes számba összegyűjtetnek. A nagy nyomorúság közepette egy sokkal hatékonyabb evangelizálásnak lehetnek majd tanúi, melyet különös módon a zsidó keresztyének fognak végezni. A nagy nyomorúság végén Krisztus visszatér a szentjeivel, hogy a földön ezer évig uralkodjon. A millenniumi időszak után lázadás tör ki, amely a Sátán és a vele szövetséges erők végleges leverését eredményezi majd, majd következik a hitetlenek feltámadása, az utolsó ítélet, és végül az örökkévalóság.

További sajátossága a pretribulációs premillennizmusnak, (és ez szinte kizárólag diszpenzacionalista körökben fordul elő) hogy egyértelműen megkülönbözteti az egyházat Izraeltől. Ez a megkülönböztetés már csak azért is indokolt, mert az egyház még a zsidók általános megtérése előtt elragadtatik a fölről. A másik karakterisztikuma ennek a nézetnek, hogy a bibliai próféciákkal kapcsolatban az „amennyire csak lehet, szó szerinti” interpretáció elvéhez ragaszkodik. Ezt különösen az Ótestamentumban található, Izraelre vonatkozó próféciákkal kapcsolatban érvényesíti, amelyeknek betöltését nem „spiritualizálják el” az egyházra. Van még egy érdekes vonása ennek a nézetnek, mégpedig az, hogy kifejezetten hangsúlyozza Krisztus bármelyik pillanatban várható visszatérését, és így ítéletét is, amely arra ösztönöz, hogy mindig készek legyünk, másrészt viszont litterálisan értelmezi Krisztus „látható” visszajövetelének jeleit, mivel ezek a jelek a tribuláció során jelennek majd meg (azaz Krisztusnak egy láthatatlan és hirtelen, ill. egy látható és jelek által előre jelzett visszajöveteléről szól).

You may also like

Wayne Grudem: további érvek a klasszikus premillenarizmus mellett
Egyháztörténeti érvek a klasszikus premillenarizmus mellett
Wayne Grudem: Érvek a klasszikus premillenarizmus mellett

1 Response

  1. Camisard

    A posztmillenizmushoz:

    Érdekesség, hogy a mai nem túlzott népszerűsége ellenére a 19. szd.-i ortodox dogmatikákat író teológusok jó része ezt vallotta.
    A másik, hogy millenium tant nem lehet cáfolni jelenlegi körülményekkel, csak a Bibliával. Attól még, h. most nem áll posztmillenizmusra a dolog, még nem zárja ki annak jövőbeli megvalósulásának esélyét (világháború ide vagy oda). Máskülönben maga Kr. visszatérése se tűnik túlzottan valószínűnek a világot nézve.

    A premillenizmushoz:

    Dacára a természetes/szószerinti hermeneutikának, amit követ, e nézet NEM vallja, hogy minden nép a földön évente fel fog menni a Jeruzsálemi oltárhoz áldozni, és körül fog metélkedni. Márpedig ezek is benne vannak a próféciák természetes értelmeiben.
    Tehát 5%-ban a premillenizmus se szószerinti.

Leave a Reply