21
máj
2012

Egyháztörténeti érvek a klasszikus premillenarizmus mellett

Szükségét éreztem a blogunkon közzétett, amillenarizmust pártoló és a premillenarizmust elvető bejegyzésre konkrétabban reagálni, ugyanis az említett bejegyzésben a premillenarizmust súlyos eretnekségknek aposztrofálja a szerző. Teszi mindezt úgy, hogy egészen sajátos módon szemezget a premillenizmust valaha is valló felekezetek és szekták között, azt sugallva, mintha a millenium-tan csupán szakadár tévelygő csoportok által felkapott hibás teológiai felfogás lenne. Természetesen ez nem felel meg az igazságnak. 

Mindenekelőtt tegyük hozzá, hogy a korai egyház a klasszikus premillenarizmust vallotta- nem véletlenül nevezzük klasszikusnak-, azaz az egyházat nem különböztette meg Izraeltől, és nem beszélt arról, hogy csak a zsidók fognak bemenni a millenniumba, miközben az egyház már korábban elragadtatott. A korai egyházi írók, apostoli atyák egyszerűen csak egy 1000 éves turnusról beszéltek az örökkévalóság előtt, semmi többről.

Tény, hogy számos korai egyházatya együtt látta még a parúszia és a millennium eseményét. Ez a váradalom tehát hiteles apostoli örökség volt, és ezt tartották az egyház hitének. Sajnos az ebioniták messianisztikus színekkel (ld. Tatainál) túlzottan felerősítették, és erre reakcióként megjelent a másik kilengés, főleg Origenész hatására, amely már inkább száműzte volna a millenniumtant.

Papiasz, az apostoli kor utáni első író, a hagyomány szerint- csakúgy, mint Plykarpos- János apostol hallgatója volt, majd később Hierapolisz püspöke lett. Iréneusz mondja róla, hogy Papiasz a 4. könyvében ír a millenniumról (a hagyomány szerint Papiasz 5 könyvet írt, amelyben az apostolok szóbeli tanításait foglalta össze): „Ezek között beszél egy ezer esztendős korszak eljöveteléről, amikor majd a halottak feltámadnak és Krisztus országa testi értelemben megvalósul ezen a földön.” Euzébiosz később aztán szemtelen módon lefitymálóan nyilatkozott Papiasz szellemi képességeiről, de kénytelen elismerni a tényt, hogy sok egyházi író hasonlóképpen gondolkodott mint Papiász, ő szerinte azért, mert régen élt. Nos, hasonlóan Euzébioszhoz, ezt én is fontos érvnek tartom, sőt- Euzébiosszal szemben- döntő érvnek.

Jusztinosz (100-165), akinek érveit és teológiai látásmódját a mindenkori egyház nagyra becsülte, egy olyan regnumról tud, amelyben Izrael reménysége (is) meg fog valósulni, így hisz a zsidóság Jeruzsálembe való összegyűjtésében is. A Párbeszéd a zsidó Tryphonnal című művében a következőket írja: „Nekem pedig, és mindazoknak, akik mindenben helyesen gondolkodó keresztyének, az a meggyőződésünk, hogy a test feltámad, és mi ezer esztendeig, a díszesen újjáépült és tágas Jeruzsálemben leszünk. Mindezt Ézsaiás, Ezékiel meg más próféták is így tanították.” Érdemes elidőzni Jusztinosz sorain: egyrészt kiemeli, hogy a helyesen gondolkodó keresztyének vallják a test feltámadását és a millenniumot, másrészt egyértelmű számára, hogy ószövetségi megalapozása van e tannak (ld. az ószövetségi igehelyeket, melyek a klasszikus premillenarizmus mellett tanúskodnak) Jusztinosz egyébként ugyancsak a zsidó Tryphonnal folytatott párbeszédében jelenti ki, hogy „egy közénk tartozó férfi, név szerint János, egyike Krisztus apostolainak, a neki adott kinyilatkoztatásban megjövendölte, hogy Jeruzsálembe mi, a Krisztusban hívők ezer esztendőt töltünk el, és csak ennek eljövetelével következik be az egyetemes, szó szerint az örök és mindenre kiterjedő feltámadás és ítélet. Mint ahogyan a mi Urunk mondja: ott már nem házasodnak és nem mennek férjhez, hanem egyenlők lesznek az angyalokkal. A feltámadás istenének gyermekei lesznek.” Úgy vélem, döntő jelentőségű az a momentum, hogy a millenniumi tradíciót magára János apostolra vezeti vissza, és így egy olyan legitimációt ad neki, amely kikezdhetetlen. Nyilvánvalónak tűnik számomra, hogy Jusztinosz, aki a 2. század elején élt, és aki szinte mindenben az igaz egyház tanítását vallotta, ill. azt alapozta meg, ebben a kérdésben is megbízható véleményt közöl.

Egyébként Jusztinoszhoz hasonlóan számos más, korai keresztyén gondolkodó képviselte a millenniumtant; Így Methodius püspök (311), akit a katolikus egyház szentként tisztel, a De resurrectione című művében ír a millenniumról, vagy Lactantius (250-320), az apologéta, vagy Commodianus (3. vagy 5. század), keresztyén latin költő. De említhetnénk még Theophilust (183), antiochiai püspököt, aki Markion ellen írt apologetikai művet, és nem mellékesen ő használta először a trinitás fogalmát Istennel kapcsolatban, vagy Szárdiszi Melitót (180), a korai apologétát, aki Marcus Aurelius ellen védte meg a keresztyénséget. Ne felejtsük el megemlíteni Római Hyppolitust (170-235), Iréneusz tanítványát sem, aki korának legjelentősebb nyugati egyházatyája volt. Számos vitairatot írt a gnosztikusok ellen, és először készített egy olyan jegyzéket, amelyben az akkori  kor szektáit nevezi meg. Meg kell még említeni Poetivoi Victorinust is (304), aki az első megmaradt latin nyelvű bibliakommentár szerzője, amelyben János apokalipszisét, a Jelenések könyvét magyarázza. Victorinus kritikus volt a római államhatalommal szemben, szembeszállt a hamis tanokkal, de rokonszenvezett a khiliazmussal. Mind az orthodoxok, mind a katolikusok megemlékeznek róla, a Katolikus Egyházban szentként tisztelik.

Említsük meg még Iréneuszt (130-200) a 2. század legjelentősebb hitvédőjét és teológusát, aki a tévtanításokat tárgyalva kidolgozta millenniumtanát is. Arról beszél, hogy az antikrisztust majd Krisztus fogja legyőzni és az igazak pedig az eljövendő királyságba kerülnek, amely a világhét hetedik napja lesz. Ekkor fogja Ábrahám is elnyerni ígéretét, és örökölni fogja Kánaán földjét. Iréneusz idézi a Mt 8,11-t: „Sokan eljönnek majd napkeletről és napnyugatról, hogy letelepedjenek Isten országában Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal együtt.”Iréneusz Adversus Haeresis-ének utolsó része nem található meg a legtöbb kéziratban, de a 20. század elején kerültek elő szír és örmény kéziratok, amelyek tartalmazzák a hiányzó töredéket. Az előkerült részlet beszél a földi királyságról, amely az ősatyákkal és a pogány keresztyénekkel fog megvalósulni a feltámadáskor (erről beszélnek a mai klasszikus premillenaristák is). Iréneusz szerint Jézus is beszélt földi királyságról, amikor az ígérte, hogy nem iszik addig a szőlőtő terméséből, amíg majd „újat iszik” az Atya országában (Mt 26,29).

Végül említsük meg Tertullianust (160-220), a latinul író teológust, aki tulajdonképpen a nyugati egyház komolyabb teológiai hagyományának fundamentumait rakta le. Tertullianus éppen Marcion ellen írt művében (Adversus Marcionem) beszél arról, hogy a zsidók visszatérnek a földjükre, és Jeruzsálem a mennyből fog leszállni, a hűségesek pedig ezer éven át fognak uralkodni. Tegyük hozzá, hogy eszkatológiai magyarázataiban az Egyházat gyakran azonosítja Izraellel (a klasszikus premillenarizmus sem választja a kettőt olyan módon szét, ahogy azt a diszpenzációs premillenarizmus teszi)

Azt hiszem, mindezek után nehéz kijelenti, hogy a millennium-tan eretnekség, már csak azért is, mert a tan ellenzői általában nem vették figyelembe azt, hogy a millenniumot is jelentős eltérésekkel vallották egyes csoportok. Pl. Kávin kikel a khiliazmus ellen, csakhogy ellenséges reakciója nyilvánvalóan félreértésből ered: „…a chiliasták, akik Isten országát ezer évre szabták. Ezeknek koholmánya azonban sokkal gyerekesebb, semhogy cáfolásra szorulna, vagy arra érdemes volna. Véleményüket a jelenések könyve sem támogatja, (pedig bizonyos, hogy tévtanukra ebből vették a mázat (20,4)), mivel az ezres számban nem az egyház örök boldogságáról van szó, hanem csak azokról a különböző hányattatásokról, melyek a még ezen a földön küzdő anyaszentegyházra vonatkoznak. Különben az egész Szentírás azt hangoztatja, hogy a kiválasztottak boldogságának és a megvetettek bűnhődésének sohasem lesz vége. (…) Azok, akik ezer évet szabnak ki Isten fiainak arra, hogy a jövő élet örökségét élvezzék, nem gondolják meg, hogy mily nagy gyalázattal bélyegzik meg úgy Krisztust, mint az ő országát. Mert ha Isten fiai nincsenek felruházva halhatatlansággal, akkor nem vétetett fel az örök dicsőségbe maga Krisztus sem, akinek dicsőségére kell nekik átalakulniok; s ha valamikor vége lesz a boldogságuknak, akkor Krisztus országa, melynek szilárdságán alapszik ez a boldogság, szintén ideiglenes.” Jól látható, hogy Kálvin vagy téves millenniumtant képviselő anabaptisákkal hadakozik, akik úgy gondolták, hogy Krisztus uralma CSAK ezer esztendő, így az igazak boldogsága és a gonoszok büntetése is csak időleges, vagy rosszabb esetben Kálvin maga is félreértette azt, amivel oly vehemensen vitatkozott.

A klasszikus premillenarizmus szerint szó sincs arról, hogy Isten fiai ne lennének halhatatlansággal felruházva, így nem gondolják azt sem, hogy valamikor vége lesz az üdvözültek boldogságának. Vallják az örök életet, és a gonoszok örök szenvedését, csak egyszerűen a Jelenésekre hagyatkozva az igazak és a gonoszok feltámadása közé beékelnek egy 1000 esztendős időszakot! Ennyi.

Egyébiránt Spurgeon, kálvinista baptista prédikátor, George Eldon Ladd, neves baptista teológus is a klasszikus premillenarizmus oldalán állt, ahogy manapság Wayne Grudem és John Piper. A széles körben ismert fundamentalista-kálvinista John MacArthur pedig érdekes módon a diszpenzációs premillenarizmust vallja. Ez utóbbi alapjait John Nelson Darby dolgozta ki, azonban maga Darby is kálvinista teológus volt. Egyébként Darby írásai nagyon nagy hatással voltak Witness Lee-re és Watchmann Nee-re, többek között ezért premillenaristák ők is. A klasszikus premillenarizmust vallják továbbá a következő személyek: Francis Schaeffer presbiteriánus teológus, író-filozófus, James Montgomery Boice, református teológus, Gordon Clark filozófus, kálvinista teológus. És akkor még nem beszéltünk Millard J. Ericksonról, baptista-kálvinista teológusról, aki dogmatikájában egyértelműen a klasszikus premillenarizmust propagálja, de megemlíthetnénk még Robert Duncan Culvert is, (rendszeres teológiájának második kötete mostanában jelent meg magyarul) aki ugyancsak a történeti premillenarizmus mellett érvel. Tény, hogy ma -kevés kivétellel-, az evangelikál és fundamentalista felekezetek, egyházak a klasszikus, vagy a diszpenzációs premillenarizmust képviselik.

 

 

You may also like

Wayne Grudem: további érvek a klasszikus premillenarizmus mellett
Wayne Grudem: Érvek a klasszikus premillenarizmus mellett
Az ezeréves birodalom (Millennium)

Leave a Reply