14
aug
2012

Vineyard (a “harmadik hullám”)

A Vineyard egy karizmatikus megújulási mozgalom a protestáns keresztyénségen belül, amelynek motorja és fő tevékenysége alapvetően a misszió és gyülekezetplántálás. Olyan evangelikál keresztyének csoportját jelöli az elnevezés, akik élnek a kegyelmi ajándékokkal, azaz a gyülekezeti életben aktívan gyakorolják őket (gyógyító erők ajándékai, nyelveken szólás, stb…). A mozgalmat 1978-ban alapította John Wimber.

Az első Vineyard gyülekezet az Annaheim Vineyard Christian Fellowship volt, amely egy Calvary Chapel (nálunk a Golgota) gyülekezetből alakult ki, Costa Mesaban (Los Angeles). 1982-ben már 5 Vineyard gyülekezet létezett. Ezek a gyülekezetek később kiléptek a Calvary Chapel kötelékéből a tanításbeli különbözőségek miatt (a Vineyard elutasította a klasszikus diszpenzacionalizmust).

A Vineyard és a Calvary Chapel

Ahhoz, hogy a Vineyard szellemi hátterét megértsük, fontos tisztázni, hogy maga a Calvary Chapel is kegyességét, írásértelmezését, teológiai látásmódját tekintve a pünkösdizmus és a protestáns fundamentalizmus között félúton helyezkedik el. Miben nyilvánul ez meg? Például abban, hogy a kegyelmi ajándékok használatát ma is érvényesnek tartják, sőt, biztatják is a híveket, hogy nyugodtan éljenek velük; ez azonban a gyakorlatban inkább házi bibliakörökben, otthoni csoportok szűkebb keretei között nyilvánul meg, mintsem nyilvános gyülekezeti istentiszteleteken.

Fontos megjegyezni, hogy a Calvary Chapel eszkatológiája masszívan diszpenzacionalista irányultságú, konkrétan diszpenzációs premillenista ( azaz pretribulációs premillenista, röviden: Krisztus titokban a felhőkben, még a 7 éves nagy nyomorúság előtt visszatér, és kiragadja az egyházat a nagy nyomorúság borzalmaiból. Ekkor az egyház, a hívők közössége találkozik Krisztussal – az égi szférában – és elnyerik feltámadt testüket. Látható formában pedig a 7 éves periódus után tér majd csak vissza a földre a Messiás). Ebből kifolyólag Izrael szerepével kapcsolatban az un. helyettesítő teológiát (szubsztitúciós teológia) elveti a Calvary Chapel tanítása. Szerintük az egyház nem vette át Izrael szerepét, nem lett „Isten új népe”, hanem mintegy mellékágon, külön fut Isten Izrael népével kapcsolatos terve, amely majd a végidőkben fog nyilvánvalóvá válni. Fontos hangsúlyozni, hogy ezt a teológiai látásmódot elvetette a szárnyát bontogató Vineyard mozgalom.

Rohamos növekedés

1982-ben alapította meg John Wimber a VMI-t (Vineyard Ministries International), amelynek élén ő maga állt. 1985-ben már 129 gyülekezet tartozott a Vineyard égisze alá, 1986-ban pedig már 233. 1985-ben megalapították az AVC-t (Association of Vineyard Churches), amelynek élén ugyancsak Wimber állt (Bob Dylan is egy ilyen gyülekezetben tért meg).

1997-ben, miután meghalt John Wimber, nehéz idők következtek a mozgalom életében, mígnem aztán 2000-ben Bert Wagoner lett a mozgalom vezetője. Ma a Vineyard egyházak egyesülete kereken 2500 gyülekezetet fog át az egész világon (45 ebből Németországban, 21 Svájcban, 5 pedig Ausztriban, Magyarországon tudtommal még nincs jelen).

A szellemi háttér: evangelikalizmus és a karizmatikus mozgalom

A mozgalom szellemi hátterének egyrészt a történelmi evnagelikalizmust, másrészt a karizmatikus mozgalmat tekinthetjük – mindkettő hatását nyilvánosan elismerték és magukénak vallották. Kifejezve ezt a típusú dualizmust empowered evangelicals-nak nevezték magukat, ezzel is érzékeltetve elkülönülésüket a klasszikus pünkösdizmustól. Ezen kívül úgy is nevezik magukat, mint a „radikális közép”, amely az evangelikálok és a klasszikus pünkösdiek közötti elhelyezkedésre utal újfent.

Az alapító Wimber eredetileg egy kvéker gyülekezetben kezdte. Bibliatanulmányozó csoportja házigyülekezetté fejlődött, majd karizmatikus lett. Ez persze később a kvékerekkel való szakításhoz vezetett. Tulajdonképpen a Calvary Chapellel való szakítás után lett teljesen önálló a gyülekezet, amelynek neve az Annaheim Vineyard Christian Fellowsip lett. Wimber 1977 és 1994 között volt a gyülekezet vezetője.

Power evangelism/erő-evangelizáció, jelek és csodák

A Vineyard missziós szemléletű mozgalom, ezért kiemelt tevékenysége kezdetektől fogva a gyülekezetalapítás. Wimber nemzetközi karizmatikus konferenciák jól ismert előadójaként különösen a Power evangelism (erő-evangelizáció) témájára koncentrált. Egyik fő művének címe ugyanez: “Power evangelism”.

De mi az az „erő evangelizálás”? Tulajdonképpen egy evangelizációs forma, amely különösen a Szent Lélek természetfeletti erejére és ajándékaira támaszkodik, amely vineyard tagjai szerint elérhető és „aktivizálható” minden megtért és újjászületett hívő számára. Ezzel szemben a „hagyományos” gyülekezetek az evangelizálásban inkább az intellektuális érvekre, a logikára és a rituálékra építenek. Tömören tehát az erő-evangelizáció a lelki-szellemi ajándékok missziós célokra való használatát hivatott megnevezni.

Wimber már korábban említett szervezete, a Vineyard Ministries International az amerikai és külföldi misszionáriusokat egyaránt arra tanítja, hogy a karizmák erejével az örömhír terjesztése hatékonyabb a hagyományos szesszacionista evangelizációnál, amely kizárólag csak az igehirdetésre támaszkodik.

Sőt, a misszión kívül is különösen nagy hangsúlyt fektetett Wimber a jelekre és a csodákra. Szerinte minden keresztyén képes prófétálni, vagy adott esetben betegséget gyógyítani. Ugyanakkor a betegekért való ima Wimber szerint nem helyettesíthető különleges gyógyító összejövetelekkel, hanem az egyházi szolgálat állandó elemévé kell tenni őket. Ebből az elgondolásból kifolyólag a vineyard gyülekezetekben az istentiszteletek állandó elemévé vált az igehirdetés után következő gyógyulásért való imádkozás.

William DeArtega írja a Szellemet meg ne oltsátok című könyvében (1992), hogy a Wimber mellett szóló friss bizonyítékok több, mint meggyőzőek, különösen a fejlődő világban, ahol a csodákat elutasító egyházak viszonylag lassan növekednek, míg a szellemi ajándékokkal élő gyülekezetek robbanásszerűen gyarapodnak.

“Harmadik hullám”: karizmatikus de nem pünkösdi

A Vineyard mozgalmat sokszor “harmadik hullámként” emlegetik. De vajon mit takar a „harmadik hullám” kitétel? Charles Peter Wagner nevezte először így Wimber mozgalmát, a Szent Lélek harmadik hullámát értve alatta. A 3. hullám különbözik a pünkösdi mozgalomtól és a karizmatikustól is (első hullám: az 1900-as évek klasszikus pünkösdizmusa, 2. hullám: a 60-as évek karizmatikus mozgalmai), elsősorban a nyelveken szólással kapcsolatos teológiai nézetükben. Ugyanis míg korábban úgy gondolták, hogy a nyelveken szólás az egyedüli bizonyítéka a Szent Lélek keresztségnek, Wimber hangsúlyozta, hogy a nyelveken szólás csak egy a Szentírásban említett számos lelki ajándék közül. Ezzel “forradalmasította” az addigi karizmatikus teológiai gondolkodást.

Egyébiránt Wimber olyan emberekre hatott teológiai látásmódjával, mint pl. Wayne Grudem, Peter Wagner, Gordon Conwell, vagy Jack Deere.

Wimber bár karizmatikus nevezhető, nem értett egyet a Word of Faith mozgalom irányultságával, sem tanaikkal, sem külső megjelenésükkel. Ugyanakkor nagy szerepe volt abban, hogy a csodákat hagyományosan tagadó Fuller Teológiai Szeminárium olyan intézménnyé vált, ahol tisztelet övezi a szellemi ajándékokat és elismerik azok szerepét az evangelizációban. Amint említettük, világszerte szemináriumokat tartott, amelyek jóvoltából ma már számos evangelikál hívő (ld. új kálvinizmus) karizmatikus módon gondolkododik a lelkia jándékokról.

Wimber teológiai látása, mely szerint a Szent Lélek keresztségét – reformátori szellemben – az újjászületéshez kapcsolta, és amely szerint minden újjászületett hívő keresztyén ember képes élni a Szent Lélek ajándékaival, képes„aktivizálni” őket, amennyiben akarja (hiszen már rendelkezik a forrással, magával a Szent Lélekkel), kellő bázist adott a pünkösdizmustól idegenkedő egyéb protestáns felekezetű gyülekezeteknek arra, hogy a karizmatizmus pozitívumait felismerjék. A Vineyard tehát ennyiben az új kálvinizmus egyik szellemi atyjának is nevezhető (ld. korábbi bejegyzésünk)

Említsük meg – ugyancsak közös pontként az új kálvinizmussal -, hogy Wimber a nemeket illetően határozottan komplementarista állásponton volt. Ennek ellenére különféle tisztségek betöltésére nőket is biztatott, egyet kivéve: a gyülekezeti kormányzást, azaz a lelkészi és a presbiteri tisztséget.

Továbbá Wimber nagy hangsúlyt helyezett az autentikusságra, ezért kritizálta az olyan helytelen gyakorlatot, amikor gyógyításért pénzt kérnek, illetve szóvá tette a gyógyítók ripacskodását is

A Vineyard mozgalom kezdeti szakaszában azonban a mozgalomnak nem volt egységes hitvallása, vagy egyéb állásfoglalása (ma már van!).

Kingdom theology

A már említetteken kívül, egyik sarkalatos eleme a Vineyard teológiájának az „Isten országáról” szóló tanítás (Kingdom theology, Reich-Gottes Theologie). Kulcsfogalom a Vineyard számára, bár konkrét bibliai útmutatás nincs róla. Inkább egy olyan újfajta gyülekezeti látásmódról beszélhetünk, amely jelentős mértékben meghatározza a keresztyéneknek világhoz fűződő viszonyát. Arra az elképzelésre épül, mely szerint Isten királyságában történt egy lázadás: a Sátán megcsalta, megtévesztette Ádámot és Évát, így a világ istenévé lett, ahogy arról a 2 Kor 4,4 tanúskodik. Mivel a Sátán stratégiáját meg akarja valósítani, ezért behozta a világba a bűnt, a halált és a démonokat. Isten már az Ószövetségben bejelentette a háborút, azzal az ígérettel, hogy elküldi majd Fiát, aki legyőzi a gonoszt, szabadítást hoz népe, illetve az egész világ számára. Fel fogja állítani királyságát, miközben megtöri a sötétséget. Az ígéret beteljesedett akkor, amikor Jézus a világra jött, amikor hatalma volt arra, hogy a bűnöket megbocsássa, amikor a betegeket meggyógyította, a démonokat kiűzte és a halottakat feltámasztotta.

Derek Ophnew, a Vineyard Bibliai Intézet vezetője szerint amikor Isten országáról beszélünk, akkor gondolhatunk egyrészt a csodákra, a jelekre, másrészt a társadalmi igazságosságra is. Mindezeket átfogja Isten országának a fogalma. Vineyard teológusok szerint ez az oka annak is, amiért bizonyos imákat siker koronáz, míg mások mintha nem találnának meghallgatásra. A teológus Don Williams szerint maga az ima is, mint olyan, arról szól, hogy kérjük, Isten eljövendő uralma törjön be a jelenvaló világba.

Továbbá Isten országának értékei különböznek a szekuláris világ értékeitől, erről tanúskodik pl. Jézus hegyi beszéde, amikor az ellenségszeretetről beszél.

Ezen a teológiai alapon állva az „Isten országa” kifejezés nem egy statikus, hanem egy dinamikus fogalmat jelöl. Kevésbé helyet, inkább Isten uralmának hatását (Mt 12,28). Van azonban egy ellentmondás: az ördög uralma egyre terjed, az emberek továbbra is bűnöket követnek el, betegek lesznek és meghalnak. Jézus ezt az ellentmondást nevezte az „Isten országa titkának”. Isten országa tehát egyszerre távol lévő és jelenvaló, vagy másképp fogalmazva: elkövetkezendő és már köztünk lévő. Beteljesedett ugyan Krisztus első eljövetelekor, de még nem ért a végére, nem fejeződött be. Mindez csak Krisztus második, dicsőséges eljövetelével és uralmával fog megvalósulni.

Van tehát egy feszültség a beteljesült és az eljövendő között, a „már igen” és a „még nem” között, Isten uralmának megvalósult és elkövetkezendő formája között.

A kingdom theology azonban nem csak egy steril teológiai okoskodás, hanem nagyon is gyakorlati következményei vannak:

A kingdom theology gyakorlati következményei

  • Ezen az alapon lehet a keresztyén gyülekezetet, illetve annak küldetését definiálni, ez határozza meg a keresztyén gyülekezet lényegét. A gyülekezet így két korszak között helyezkedik el. A menny már betört a világba, amely tulajdonképpen egy hadüzenetnek felel meg. Háborút jelent. Ezért a jelek és a csodák a Biblia nélkülözhetetlen elemei! Jézus minden hatalmat megkapott mennyen és földön, és az egyház, Isten országának gyülekezeti közössége ugyanazzal az autoritással lett felhatalmazva. Feladata, hogy Isten országát a mostani föld elmúlásáig előremozdítsa, előre vigye és hirdesse. Ez a felhatalmazás egyrészt előjog, másrészt viszont felelősség.
  • További jelentősége, hogy az egyháztörténelem, különösen az ébredések története úgy értelmezendő ennek fényében, mint Isten országának áttörése, megvalósulása. Isten országa a Bibliában ugyanis nem csak egy elvont gondolat, hanem látható eredmény, Istennek az emberi történelembe való konkrét beavatkozása (hasonló gondolatokat fogalmazott meg Pannenberg). A megújulások és az ébredési mozgalmak Isten országának az eszközei (természetesen kiterjedésükben, erejükben, befolyásukban, vagy céljaikban eltérhetnek egymástól). Isten országának feszültségére emlékeztet az a tény is, hogy a gyógyítások során valamikor meggyógyul az ember, máskor pedig különös módon nem.
  • Az egyház Isten országának a közössége, mégpedig egy egész közösség, függetlenül az eltérő struktúráktól, a helyi gyülekezetek között tapasztalható különbségektől. John Wimber ezt a következőképpen fejezte ki: „Szeretnünk kell azt, amit Isten is szeret: mégpedig az egész egyházat!”
  • Ugyanakkor mindezekből az is következik, hogy Isten országa nem az egyház. Isten országa Isten uralma, ezzel szemben az egyház az a közösség, amely Isten uralmát képviseli, megjeleníti és kiterjeszti. A „már igen” és a „még nem” feszültsége miatt az egyház minden próbálkozása arra vonatkozóan, hogy Isten országát kifejezésre juttassa, kizárólag csak töredékes lehet.
  • A kingdom theology szándéka egy egészséges egyensúly fenntartása. Aki viszont a „már igen – még nem”feszültségét fel akarja oldani, az elég hamar az egyoldalúság veszélyébe esik. A keresztyén ember feladata az, hogy Isten erejét a mindennapokban kibontakoztassa, felmutassa. Isten országa így válik láthatóvá, megélhetővé és megragadhatóvá.

Külső megjelenés

A Vineyard kötelékébe tartozó gyülekezetek talán a “legamerikaibbak” abban az értelemben, hogy a legkevésbé szertartásosak (tradicionális értelemben). A lelkészek általában farmerben és pulóverben prédikálnak, kórusaik pedig popegyüttesekből állnak (a modern keresztyén zenét leginkább ők alakítják). Mindez akkor válik érdekessé, amikor egy vineyard pásztor egy anglikán “high church” templomban tart előadást, ami egyébiránt gyakran megtörténik, ugyanis az anglikán ébredés is abból a kapcsolatból eredt, ami Wimber és a Vineyard vezetősége illetve néhány befolyásos anglikán vezető között állt fent.

Kritika

Dave Hunt, aki a Plymouth Tesvérek között nőtt fel, és akire a Testvérek teológiája jelentősen hatott (bár érdekes módon egy időben kritizálta az orthodox protestantizmus merev és száraz szesszacionizmusát, sőt, általa is megtapsztalt karizmatikus élményekről, többek között Szent Lélekkel való betöltekezésről, nyelveken szólásról számolt be, ezért aztán a Testvérek közössége később kirekesztette soraiból) az egyik legmeghatározóbb kortárs antikarizmatikus-fundamentalista “apologéta” lett. Masszív szesszacionistaként érthető John Wimber ellen való fellépése. Hunt bírálta/bírálja Wimber véleményét az erő-evangelizálással kapcsolatban; azt mondja, hogy vissza kell térni az evangelizálás hagyományos, szellemi-lelki ajándékokat mellőző elveihez. A “Csábításon túl” (Beyond seduction) című művében egyértelműen visszatér a csodák elutasításának gondolatához. Ebben a műben kijelenti, hogy Isten kizárólag bibliaolvasás által szól az egyházhoz; a szellemi-lelki ajándékok, például prófétálás vagy a nyelvek magyarázata útján ilyesmi nem történhet.

Az az elgondolás, miszerint az erő-evangelizáció csodákat követel, a múltban idegen volt az egyháztól, illetve ezt nem hangsúlyozta. Pál szerint az “erő” a kereszt hirdetésében állt. Még az Apostolok cselekedeteiben is van rá példa, hogy bármiféle csodatett nélkül erőteljesen hirdették az evangéliumot, és sok pogány megtért (Csel 14,1)”

Hunt véleménye mögött egyértelműen felfedezhető John Nelson Darby és Plymouth Testvérek diszpenzacionalista szesszacionizmusa és pünkösdi-ellenes, antikarizmatikus öröksége. Csakhogy Hunt érve – ahogy arra DeArtega a már említett “A szellemet meg ne oltsátok” című művében rámutat -, “bibliamagyarázatnak annyira gyenge, hogy az már a becstelenség határát súrolja”. Hunt ugyanis a Csel 14,1 tekintélyével akarja saját, “csak az Igét” hangsúlyozó álláspontját alátámasztani, holott az adott helyen nem sokkal később ezt olvassuk:

Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikáltak az Úrban (ti. Pál és Barnabás Ikóniumban), ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.

Ez a vers úgy tűnik, elég egyértelműen az erő-evangelizációról beszél!!

Kritika a Toronto-áldással kapcsolatban

1993-ban egy új ébredés tört ki az észak-amerikai egyházban, éppenséggel egy vineyard gyülekezeten belül, amelynek legnyilvánvalóbb gyümölcsei közé az érzelmi-szellemi gyógyulás és az öröm megtapasztalása tartozott. 1994-re az ébredés széles körben elterjedt. John Wimber maga is először az egyház “felfrissülésének” nevezte, és tény, hogy a Toronto-áldásnak legnagyobb hatása a vineyard gyülekezetekre volt. Wimber véleménye szerint ez az áldás elsősorban nem a kívülállókat, hanem a már megtért hívőket érintette.

Azért nevezték “Toronto-áldásnak”, mert kiindulási pontja a Toronto Airport Christian Fellowship gyülekezete lett, melyet John Arnott pásztorolt, bár maga az ébredés egy másik vineyard pásztor, Randy Clark szolgálata alatt indult el útjára.

A Toronto-áldást “nevető ébredésnek” is nevezték, ugyanis különös megnyilvánulása a sokszor egész tömegekre kiterjedő hosszas nevetés volt. Egy-egy ilyen alkalom rendkívül hosszúra nyúlt, és a nevetésen kívül egyéb szokatlan megnyilvánulások is kísérték, mint pl. sírás, sírógörcsök, illetve rázkódások, elesések és időnként még ordítások is. E különös megnyilvánulások reakciójaként jelent meg rögtön a kritika, elsősorban Hank Hanegraaff tollából (Érdekes, hogy Hanegraaff is korábban karizmatikusnak vallotta magát). Hanegraaff, mint az evangelikál-fundamentalista apologetikai intézet, a Christian Research Institute vezetője metsző kritikával illette a Toronto-áldást és az azt kísérő ébredési mozgalmat. Kijelentette, hogy a nevető ébredés nem lehet Isten munkája, pusztán valamiféle pszichológiai manipuláció gerjesztette csalás, vagy valami annál is rosszabb, és egyszerűen “hamis ébredés”-nek bélyegezte. Hanegraaff mindezt azzal indokolta, hogy a Toronto-áldás / ébredés nem tesz eleget a bibliai követelményeknek, többek között azoknak, amelyeket Pál az “illő rendre” vonatkozóan támasztott (tegyük hozzá, hogy Pál itt az általános gyülekezeti-istentiszteleti kereteket szabályozta, nem az ébredések idején előálló különleges körülményeket. Azonban tény, hogy Hanegraaff kritikája sok szempontból jogos volt). Végül a heves kritikai hangok oda vezettek, hogy a Vineyard kizárta soraiból a Toronto Airport gyülekezetet.

Wimber az események miatt végig, következetesen hangsúlyozta, hogy a tiszta, szilárd bibliai tanításnak minden vineyard gyülekezet számára alapvető fontosságúnak kell lennie, illetve hogy minden kérdésben a legfelsőbb és a legvégső autoritás a Szentírás. Ez az elv később bekerült a Vineyard “hitvallási” iratába is, az un. Vineyard Genetic Code-ba. Tulajdonképpen egy 10 pontos mini hitvallásról beszélhetünk, amelyet Wimber fogalmazott meg és tett közzé, mint kötelező érvényű iránymutatást minden Vineyard gyülekezet részére.

Az alábbi linken elérhető az említett irat: http://www.therootsvineyard.com/uploads/3/4/3/5/3435885/the_vineyard_genetic-code.pdf

You may also like

John Wimber: az evangéliumot hirdetni és demonstrálni
A karizmatikus Word of Faith mozgalom útvesztői (Kenneth Hagin, Kenneth Copeland és a többiek)

Leave a Reply