11
aug
2013

John Wimber: az evangéliumot hirdetni és demonstrálni

Az Apostolok cselekedeteiben legalább tíz különböző, természetfeletti jel van leírva, amelyek a gyülekezetben az evangelizáció terén végbement növekedéséhez vezettek. 9 esetben ezeket sajátosan „jeleknek és csodáknak” nevezik. Ezen jelenségek közé tartozik a gyógyítás, a démonok kiűzése, halottak feltámasztása, nyelveken szólás, ill. egyik helyről a másikra történő természetfeletti elragadás. Az Apostolok cselekedeti 5,12-14-ben van összefoglalva a tanítványok munkálkodása – hasonlóképp, mint ahogy a Máté 4,23-25-ben van összefoglalva Jézus tevékenysége -:

az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között… Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.

Az Apostolok cselekedetei 14 esetről számol be, ahol az apostolok és mások (pl. István) prédikáltak, majd hatalommal cselekedtek és mindezek után figyelemreméltó gyülekezetnövekedést éltek át.

Még jelentőségteljesebbnek találom az ellentétet Pál athéni (Apcsel 17,16-34) és korinthusi (Apcsel 18,1-17) tevékenysége között. Athénban retorikai ügyességgel vitatkozott az aeropagoszon, azzal az eredménnyel, hogy,

némely férfiak azonban csatlakozván hozzá, hívének (Apcsel 17,34).

Korinthusban, missziós útjának következő állomásán, az eredmény eltérő volt:

…a korinthusbeliek közül is sokan hallván, hisznek vala, és megkeresztelkednek vala (Apcsel 18,8).

Bizonyosan több tényező is van, amellyel magyarázható az eltérő reakció (különösen az emberek nyitottsága közötti eltérés az egyes városokat tekintve). Mégis Pál maga írta a Korinthusban lévő keresztyéneknek:

én is, amikor hozzátok mentem, atyámfiai, nem mentem, hogy nagy ékesszólással, avagy bölcsességgel… És az én beszédem és az én prédikálásom nem emberi bölcsességnek hitető beszédiben állott, hanem léleknek és erőnek megmutatásában, hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Istennek erején nyugodjék (1 Kor 2.14-5).

Eszerint Pál Korinthusban az Ige hirdetésének és annak demonstrálásának egy olyan kombinációját alkalmazta, amely Jézus nyilvános tevékenységét is jellemezte. Isten Igéje és Isten tettei együttműködtek, azért hogy Isten akaratát és irgalmasságát kinyilvánítsák. Egyrészt ez egyes személyek, másrészt egész csoportok megtéréséhez vezetett.

„erő evangelizáció”

A tapasztalataim a Fuller Seminary-in ill. azon kívül és a bibliai kutatásaim arra vezettek, hogy elkezdjek betegekért imádkozni. Valamikor ez idő tájt tértem vissza ismét a pásztori szolgálatba és vezettem egy beszélgető csoportot, amelyet a feleségem, Carol, másokkal együtt alapított. A könyvemben –„Isten erejében való gyógyulás”- részletesen ábrázoltam már a tapasztalataimat, de egy aspektust szeretnék megismételni. Felfedeztem, hogy olyan mértékben, amilyen mértékben az emberek meggyógyultak, illetve amilyen mértékben a gyülekezeti tagokat bátorítottam, hogy imádkozzanak a betegekért (és hogy Isten erejének más munkái felé nyissanak), az evangelizáció is bámulatra méltó eredményeket mutatott fel. A gyülekezet robbanásszerűen növekedett. Ma 5200 ember látogatja a Vinyard gyülekezetet Anaheimben, és Észak Amerikában 280 Vineyard gyülekezetünk van körülbelül 50 000 istentiszteletet látogató emberrel.

Az „erő evangelizáció” – helyesen értve – képes az evangelizáció más formáit is hatékonyabbá tenni. Az „erő evangelizációt” úgy definiálom, mint az evangélium egy megjelenési formáját, amely egyrészt racionális, másrészt, ami egyszerre felül is múlja a racionálist. Az Isten országáról szóló magyarázatok kéz a kézben járnak Isten erejének gyakorlati bizonyítékaival. Az evangéliumnak ez a bemutatása spontán és a lélek által működtetett. Rendszerint Isten jelenlétének azon jeleivel kezdődik, amelyek az evangéliumot alátámasztják. Az eredmény gyakran az, hogy emberek egész csoportjai nyerik el a szabadulásukat. De a jelek és a csodák nem képesek az embereket megmenteni- ezt csak Jézus tudja megtenni. Az erő, amely az erő evangelizáció során üdvösségre vezet, egyedül és kizárólag az evangélium ereje. Pál írja a Róm 1,16-ban:

mert nem szégyenlem a Krisztus evangéliumát; mert Istennek hatalma (vagy ereje) az minden hívőnek idvességére.

Máshol pontosabban meghatározza, mi az evangélium:

hogy Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint, és hogy eltemettetett; és hogy feltámadott a harmadik napon az írások szerint” (1 Kor 15,3-4).

Az erő evangelizációnál nem fűzünk az evangéliumhoz semmit; sem nem igyekszünk az evangéliumhoz erőt kapcsolni. De evangelizációs fáradozásaink közepette a háromegy Isten harmadik személyéhez fordulunk és tudatosan a kenete, a felhatalmazása és a vezetése alá helyezzük magunkat. Az evangélium hirdetése és annak demonstrálása nem zárják ki egymást kölcsönösen. Az erő evangelizációt olyan emberek gyakorolják, akik nyitottak Isten erejére; hiszen azok az emberek, akiket Isten Lelke felhatalmaz, élő bizonyítékai az evangéliumnak. E könyv minden „power point”-ja az erő evangelizációra való felkészítés; hogy szomjazunk a szavára, hogy hallgatunk a hangjára, hogy megérintjük atyai szívét, hogy áldozatkészen élünk, hogy megéljük a lelki ajándékokat és így tovább…

Azonban ébernek kell lennünk, mert az erő evangelizáció konfliktus helyzetet teremt köztünk és a világ által kialakított érzékelésünk között. Két világnézet ütközik össze, és ez hátráltathat minket abban, hogy gyakoroljuk az „erő evangelizációt.


Forrás: John Wimber: “The Dynamics of the spiritual Growth” című művéből; 31. fejezet

You may also like

Vineyard (a “harmadik hullám”)

Leave a Reply