15
aug
2013

A bibliai tanítások fontosak (részlet Charles Ryrie “Ryrie’s Practical Guide to Communicating Bible Doctrine” című művéből)

imagesCAOO5N4BOlyan fontosak a bibliai tanítások?

Amikor az unokáim annakidején megtudták, -10 és 6 évesek voltak-, hogy a nagynénjük egy kislányt fog a világra hozni, a spontán reakciójuk egy hangos és undort kifejező „pfuj” volt. Miután az aranyos kislány megszületett, édesanyjukkal meglátogatták a korházban az új unokatestvérüket. Egyik sem gondolta volna, hogy a kisgyereket majd a karjukba veszik; mindkettő tarthatta a kicsit párszor a kezében. Valójában egyik sem akarta kiadni a kezéből. A visszaúton az autóban mindkettő azt mondta az édesanyjának: „igazából nagyon szeretjük”. Mit lett hát abból a „pfúj”-ból?

Túl sok keresztyén mond hasonlóan egy „pfúj’-t, amikor a bibliai tanításokról/tanokról van szó, mert még soha nem élték át azt a csodát és vonzerőt, amit az Isten csodálatos Igéjében megjelenő tanítás megértése jelent; ha hagyjuk, hogy hatással legyen ránk, és ha készek vagyunk azt elfogadni.

Sajnos a bibliai tanításokat illetően kemény időket élünk. Valójában ebben sincs semmi új, és nem csak a mi időnkre jellemző. Vegyük példának okáért egy neves 19. századi prédikátor panaszkodását. Azt írja: „mi hiányzik az evangelikál prédikációkból a 18. századi nagy elődökkel összehasonlítva? Hiányzik a tanítás. Sem fontosságukról nincsenek meggyőződve, sem nem olyan világosak és elszántak az érthető tanbeli kijelentéseket illetőleg. Túlságosan hamar hajlanak arra, hogy kikerüljék a tanítást, hogy számos dolgot ne említsenek meg, és ha beszélnek is róla, csak fenntartással teszik.” Több, mint egy évszázaddal később egy elismert teológus (véleményem szerint teljesen jogosan) a modern képet hasonló módon értékelte: „a ma szokásos gyakorlatorientáltságra való új törekvés a keresztyén prédikáció lényegét, a teológiai oktatás központjait, és a keresztyén művek és közösségek felelőseinek benső munkamódszerét teljesen megváltoztatta… Ezzel a váltással szólalt meg a teológia temetési harangja (…) A kiadók, akik eddig teológiai irodalmat jelentettek meg, leredukálták a kínálatukat erre a területre…” (David Wells: Seminaries and the Death of Theology). Az embernek csak végig kell lapozni az aktuális könyvkatalógusokat, hogy megállapítsa, ez a jellemzés teljesen megfelel a tényeknek. A bibliai tanokról szóló könyvek száma elenyészően csekély az egyéb témákat érintő könyvek mennyiségéhez képest.

Kifogásokat a tanítás elhanyagolásával kapcsolatban

1.A bibliai tanok/tanítások nem olyan fontosak!– valószínűleg ez leggyakrabban hangoztatott érv. A tapasztalat fontosabb! Vagy, másképp fogalmazva: a tanítás gyakorlatilag nem elég. Életem során egyetemi istentiszteletek százait hallgattam meg. Egyik sem zavart annyira, mint annak a prédikátornak a szavai, aki ezt mondta: „ma egyszerűen csak nagyon gyakorlati leszek. A tanítást átengedem a fakultásuknak.” Milyen felszínes megállapítás! Ez a prédikátor (és még sokan mások) elfelejti, hogy minden gyakorlati alkalmazásnak egészséges bibliai tanításon kell alapulnia; és minden bibliai tanításnak megfelelő alkalmazáshoz kell eljutnia. A tiszta tannak és a bibliai tapasztalatnak kéz a kézben kell járnia. Nem lehet az egyiket a másik nélkül magunkénak tudni.

Relevánsnak lenni azt jelenti, hogy egy dologra vonatkozóan lényegesek és bizonyíthatóak vagyunk. Praktikusnak lenni pedig azt jelenti, hogy valamit a gyakorlatban alkalmazunk. Ha negatívan beszélünk, és azt állítjuk a tanokról, hogy irrelevánsak és nem praktikusak, akkor mindkét fogalmat hibásan használjuk. Akkor nyilvánvalóan abból indulunk ki, hogy a Biblia maga is (amelyből a tanok-tanítások származnak) a kijelentéseit tekintve irreleváns és gyakorlatban alkalmazhatatlan. Persze ilyet senki sem feltételezne Isten Igéjéről, legalábbis hangosan senki nem jelentene ki ilyet.Ne felejtsük el, hogy milyen tekintélyt követel magának a Szentírás: „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra (ez azért tanszerűen hangzik), a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre (nagyon releváns), hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített (nagyon gyakorlati)” (2 Tim 3,16-17). A szó, mely itt „tökéletesnek” van fordítva, azt jelenti: rátermett, és képes arra, hogy az élet minden kihívásával megbirkózzon. Ha e két versnek megfelelő hangsúlyt adunk, akkor azt az egyértelmű tanítást látjuk, hogy a bibliai tanok nem csak hogy relevánsak (fontosak) és praktikusak (azaz a gyakorlatban alkalmazhatók), hanem ezen kívül még a hívő életének minden aspektusát és tevékenységét érintő szükséges iránymutatásokat is közvetítenek. Ebben nincs semmi irreleváns és a gyakorlattal szembemenő.

Emlékezzünk csak arra, hogyan alkalmazza az apostol a tanítást, mint a keresztyén életmód alapját. A Római levélben-, amely egy olyan gyülekezetnek íródott, amellyel korábban nem volt kapcsolata-, az első 11 fejezetben az alapvető keresztyén tanokkal foglalkozik (bűnök, megváltás, megszentelődés, jövendő dolgok). Majd azután a 12. fejezetben a részleteket érintő figyelmeztetésekkel és utasításokkal folytatja, amelyek szükségesek az istenfélő életmódhoz. Ugyanezt a sorrendet látjuk az Efézusi levélben (tanítások az első három fejezetben, majd a gyakorlat a 4-6.fejezetkben), a Kolossé levélben (tanítás az első két fejezetben, majd a gyakorlat a 3-4. fejezetekben), ill. rövidebb terjedelemben a többi levelében is (pl. az 1 Kor-ban, a Fil-ban, az 1 -2 Tessz-ban).

2.A második kifogás-, amelyre hivatkozva a tanításokat elhanyagolják- így hangzik: a bibliai tanok nehezen érthetők, ezért aztán senkire sem kellene őket ráerőltetni. Gyakran óvnak minket attól, hogy túl magasra tegyük a lécet. Néhány helyzetben, bizonyos hallgatóság esetében ez egy jó tanács. De képzeljük csak el, mi történne, ha mindig megszívlelnénk ezt a tanácsot: a keresztyének „gondatlanságból elkövetett károkat” szenvednének el! Gondolják át, hogyan fejlődik egy csecsemő: először a kezeit és a térdét nyújtja ki; majd mászni próbál; majd segítséggel megpróbál felállni; míg végül egyedül képes állni. Ahhoz, hogy egyedül lábra tudjon állni, sokat kell gyakorolnia, nyújtózkodnia, majd fel kell állnia. Ugyanígy van a keresztyének esetében is. Ahhoz, hogy megerősödjenek, sokat kell felfelé nyújtózkodniuk. Ahhoz, hogy ez a folyamat előre haladjon, a gyülekezetekben lévő tanítóknak nem szabad a lécet túl alacsonyra tenniük.

Teljesen egyértelmű, hogy némelyik tanítás nehezen érthető. De ez nem rettenthet vissza minket attól, hogy megpróbáljunk a Biblia komplex témáiba belemenni – amilyen mélyen csak lehet. Ki kellene spórolnunk a szűztől való születést, pusztán azért, mert nem érthető meg, és nem magyarázható el teljesen? Vagy az 1 Tim 3,16-ban szereplő, Krisztusról szóló összefoglaló tanítást kellene kihagynunk, amely a testet öltéssel, a feltámadással és a mennybemenetellel kapcsolatos? Amennyiben ezek a versek egy korai keresztyén dicsőítő himnusz részét képezték, akkor egy korakeresztyén imádság részei is egyben. Jézus istenségének és emberségének, halálának, testi feltámadásának más aspektusai is olyan titkok, amelyeket soha nem leszünk képesek teljesen megérteni. Kiéheztetnék szellemileg az embereket, akiknek azonban egészséges bibliai tanításra lenne szükségük, ahhoz, hogy a hitben növekedjenek és érettebbé váljanak?

A próféciával kapcsolatban gyakran hallani: „a prófécia túl bonyolult és nem egyértelmű”. Nem kellene velük az embereket háborgatni. Valójában a prófécia több tekintetben is érthető és világos. Pl. a Jelenések 6,4 25db. szót tartalmaz; ebből csak 11 szó két szótagos, és csak 3 három szótagos; 3 szó tartalmaz négy szótagot. A maradék 7 szó csak egy szótagból áll, és mindegyik könnyen érthető. A Jn 3,16-ban szereplő „egyszülött Fiú” kitételt sokkal nehezebben lehet elmagyarázni, mint a profetikus igeszakaszoknak a legtöbb szavát.

A szellemi „tej eledel” a kezdő stádiumra való, a keresztyén hitben való gyermeki állapotra, és a keresztyén növekedésére. De az érettséghez szilárd táplálék szükségeltetik (Zsid 5,12-14). A Zsidókhoz írt levél szerzője világossá teszi, hogy a szilárd táplálék képessé teszi a hívőket arra, hogy Isten Igéjének segítségével különbséget tudjanak tenni jó és gonosz között. Aki ismeri a Biblia mélyebb igazságait, az megfelelően is tud cselekedni. A bibliai igazság – és pedig az egész bibliai igazság – nem csak hogy releváns és fontos, hanem praktikus is a keresztyének életére nézve.

3.) A harmadik érv arra, hogy a tanítást a szőnyeg alá söpörjék, úgy hangzik: a tanítás megosztja a hívőket. Ez stimmel, de ez nem legitim ok arra, hogy túl adjunk a bibliai stúdiumon és a bibliai tanokkal való foglalatoskodáson. Egy rakás téma megosztja a gyülekezeteket és a hívőket. Kényes ügy pl. a dicsőítés –zene, a dicsőítő zenekarok stb… Miért vannak különféle gyülekezeti irányzatok? Azért, mert az eltérő csoportok a Biblia egyes tanait másképpen értik és ezeket a különbségeket elég fontosnak tartják ahhoz, hogy saját mozgalmat alapítsanak. A ma létező eltérő felfogások a keresztségről, a lelki ajándékokról, vagy a gyülekezetvezetés módjáról különféle tanok eltérő interpretációit tükrözik vissza. Ha a szakadásokat elviekben rossznak tekintjük, akkor logikus módon vissza kellene térnünk a katolikus egyházhoz. Vagy pedig ténylegesen meg kellene próbálnunk az újtestamentumi ősgyülekezethez visszamenni. Csak hogy már ott is voltak szakadások. Valakinek rögtön eszébe juthat a Korinthusban lévő gyülekezet, ahol viszály volt a lelki szolgálatok gyakorlásában (1 Kor 1,12-13), ahol különféle felfogások uralkodtak alapvető tanokkal (bele értve a feltámadást is, 1 Kor 15) vagy a gyülekezeti fegyelmezéssel kapcsolatban (2 Kor 2,5-11). Mindezek ellenére Pál apostol azt mondta a gyülekezetnek: „mert szükséges, hogy meghasonlások (más fordításban „szakadások” vagy „pártok”) is legyenek köztetek, hogy a kipróbáltak nyilvánvalókká legyenek” (1 Kor 11,19).  A „pártok-szakadások” kitételek eltérő nézeteket való csoportokat jelölnek.

Emlékezzünk csak arra az indulatos vitára, amely Pál és Barnabás között alakult ki, arról a kérdésről, hogy János Márkot magukkal vigyék a második missziós útra, vagy sem (Apcsel 15,36-40). Az egész Márk szellemi érettségének eltérő megítélésén alapult. Mindkettő azt gondolta, hogy neki van igaza. Ebben az esetben Isten a vitát használta fel arra, hogy egy missziós csoport helyett kettőt küldjön ki.

Önmagában tehát nem annyira szörnyű, ha a hívők között véleménykülönbségek adódnak. Megtörténhet, jóllehet nem mindig. Arra is gondolhatunk, hogy a tanításban való eltérések egyesíthetnek is. A mi felelősségünk az, hogy alaposan tanulmányozzuk a bibliai tanokat, hogy megértsük, majd tanítani és prédikálni tudjuk mindezeket.

Be kell őket fogadnunk, és gyakorolnunk kell őket.

Néhány ok arra, miért fontos a tanítás (és hogy a gyakorlatban miként alkalmazható)

A tanítás a keresztyén élet alapjául szolgál, és minden keresztyén tevékenység kiindulópontja. A Krisztussal való eltemettetésünk tanán alapul az az elhívatás, hogy teljes életünket odaszánjuk (Róm 6,1-13). Mivel tudjuk a Bibliából, hogy Isten nem a személyt nézi, ezért a gyülekezetben mi sem ítélhetjük meg az embereket az alapján, hogy gazdag-e vagy szegény az illető (Jak 2,1-4). Az Urunk visszajövetelébe vetett reménységnek kell megtisztítania az életünket (1 Jn 3,3). Az Úr Jézus Krisztus szeretete miatt (az Ő szeretete irántam és az én szeretetem iránta) helyezzük az életünket az Ő uralma alá (2 Kor 5,14). Mivel ismerjük a jövőbeni megítéltetésünkről szóló tanítást, ezért motiváltak vagyunk abban, hogy az Úrnak való szolgálatban gyümölcsöket teremjünk (2 Kor 5,10). Mindezek a fontos keresztyén kötelességek a tanítható igazságon nyugszanak.

Csak akkor tudja a hamis tanokat és a helytelen viselkedést felismerni az ember, és azoknak elejét venni, ha ismeri az igazságot. Az 1 Tim 1,8-10-ben 13 különböző életmód és cselekedet van felsorolva (pl. törvényszegés, istentelenség, hazugság és fajtalankodás), amelyek az egészséges tanítással szemben állnak.

Mivel az idők vége közel van, egyre fontosabb lesz ismerni a tiszta tanítást. Akkor nem tudjuk majd azt mondani az embereknek, amit hallani akarnak, „mert viszket a fülük”, hanem azt fogjuk mondani, amit hallaniuk kell, azért hogy ne fordítsák el a fülüket az igazságtól (2 Tim 4,1-4).

Az újonnan megtértek tanítása egy fontos elem, ha valaki a missziói parancsot megfogadja (Mt 29,19). Az egészséges tanítás szó szerint egészség; a bibliai tanok megértése, tanítása és hirdetése a hívő számára jólétet jelent szellemi értelemben is. Ugyanaz a szó, ami a 3. János levél 2 fejezete a testi egészséggel kapcsolatosan használ, ugyanaz jelöli a pásztori levelekben a szellemi értelemben vett egészséges, tiszta tanítást (1 Tim 4,13.16; 5,17; 2 Tim 1,13; 4,3; Tit 1,9.13; 2,1.7).

Néhány nagyon fontos és praktikus következménye is van a tanítás jelentőségének: mindenekelőtt gondolják csak el, hogy mindenkinek van egy bizonyos tanítási szisztémája, még akkor is, ha nem is vagyunk teljesen tisztában vele, sőt, még akkor is, ha letagadjuk. Akár szisztematikus a tanítás, akár szervezetlen, vagy esetleg diffúz, mégis, mindannyian valamilyen tanítható elképzelés alapján cselekszünk. Éppúgy igaz ez a „szabad” gondolkodó ateistákra vagy agnosztikusokra, mint a jól strukturált kálvinistákra vagy arminiánusokra. Ezért kell a prédikátornak vagy a tanítónak- mindegy, hogy „profi” vagy laikus- teológiával foglalkoznia, bárhol is, bármilyen módon is szolgáljon.

Másodszor: ne értékeljék le a szemantikát- a jelentéstant. Milyen gyakran éltem már át azt, hogy egy diák egy gyenge érvet a következő kijelentéssel próbál igazolni: „ez csak kifejezésmód kérdése”. Egy ilyesfajta mondat egy homályos és zavaros, ha nem egyenes hibás megfogalmazást és szóhasználatot próbál mentegetni. A diáknak fogalma sem volt róla, milyen igaza volt, amikor azt mondta, hogy mindez csak a megfogalmazás kérdése. Mert mindennek, amit mondunk, írunk vagy akár gondolunk, köze van a szemantikához. Magába zárja a szójelentés tudományát, ezért szóhasználatunk vagy megfogalmazásunk befolyásolja azt, amit közölni akarunk. Amikor tehát Isten Igéjét tanulmányozzuk, gondolkodunk róla, tanítjuk és prédikáljuk, az életünkbe átültetjük, muszáj nagyon pontosan figyelni arra, hogy milyen szavakat használunk az üzenet továbbadásában, közvetítésében: precíznek, egyértelműnek és egzaktnak kell lenniük.

Egy záró és kijózanító gondolat: amit ma tanítok, az a holnap emberének, gyülekezetének vagy missziójának arculatát fogja befolyásolni.

Leave a Reply