25
Sze
2013

Segítség az ószövetségi törvény értelmezéséhez (Mark Driscoll)

Az ószövetségi törvény sokkal több, mint egy lista arról, hogy mit szabad, és mit nem szabad tenni. Az, hogy hogyan értelmezzük, óriási különbségeket jelenthet, és hatással lehet az egész életünkre. 

 Az ószövetségi törvény lényeges. Sőt, nagyon is fontos

Alighanem jóval fontosabb annál, mint gondolnád.

Az, hogy hogyan értelmezzük a különféle törvényeket, befolyással van arra, hogy mit eszünk, hogyan öltözködünk, és hogyan dicsőítjük az Istent. Próbálj meg így gondolni rá!

Ez határozza meg, hogy vásárolhatsz –e műszál és pamut keverékéből készült kabátot (Lev 19,19: „Ne legyen rajtad kétféle szövetű ruha”), hogy focizhatsz-e valódi bőr labdával (Lev 11,7-8), hogy milyen frizurát hordasz, vagy hogyan borotválod az arcodat (Lev 19,27).

Meghatározza azt, hogy ehetsz-e, vagy nem sertéssültes szendvicset, garnélarákot barbecue szósszal (Lev 11,10), vagy véresen sütött stake-et (Lev 17,10).

Meghatározza azt is, hogy Istent hogyan imádod; egy elkülönített helyen, vagy azt, hogy hordasz-e papi öltözetet, vagy a bűneid elégtételéért áldozol –e fel állatokat?

Amint látható, az ószövetségi törvény pontos értelmezése nem tréfadolog. Életünk minden területéről van mondanivalója.

De mégis, milyen ószövetségi törvényeknek kell engedelmeskednie egy keresztyénnek?

Nehéz ügy…

Válaszolni a kérdésre nem kis vállalkozás, nem véletlen hogy a téma már kezdetektől fogva óriási vitákat kavart.

Jézus és a farizeusok vitájával kezdődött kérdés megvitatása, majd a jeruzsálemi „zsinat” vetette fel (Apcsel 15), majd később Pál, Péter és a judaizálók vesézték ki (Gal 2,12; 5,12; 6,12), és különböző mértékben az egész egyháztörténet során felbukkant.

Jonathan Edwards a következőket mondta a kérdés bonyolultságáról:

„A teológiának nincs még egy olyan része, amelynek annyi útvesztője lenne, és amelynek kapcsán az orthodox hittudósok annyira különböznének a pontos megállapításokat és a két diszpenzáció közötti (Mózes és Jézus) különbségeket illetően.”

De mielőtt belevetnénk magunkat a mélyvízbe, muszáj lefektetni néhány alapdolgot, kiindulópontként.

Jézussal kezdődik

A keresztyének számára az ószövetség értelmezése és alkalmazása nem a törvénnyel kezdődik, hanem Jézussal. Hiszen a törvény rá mutat (Luk 24,44). A törvény benne teljesedett be (Mt 5,17). A törvény benne öltötte magára a számunkra érvényes új értelmét („Hallottátok, hogy megmondatott… de én azt mondom”). Ha tehát helyesen akarjuk magyarázni a törvényt, akkor meg kell értetnünk, hogy ezt csak Jézus felől tehetjük.

Elég könnyűnek tűnik, nem igaz?

Nos, nem feltétlenül!

És itt kezd bonyolódni a dolog!

Rengeteg ószövetségi törvény van – egészen pontosan 613 – és némelyik ezek közül már nincs hatással az életünkre; ezek eltöröltettek (Róm 10, 04; Gal 3,23-25; Ef 2,15).

De egészen pontosan mely törvények, vagy a törvények milyen kategóriája töröltetett el?

Nem létezik tökéletes mód arra, hogy a kérdésre pontos választ adjunk, azonban létezik egy valóban segítséget jelentő módszer, amelyet az egyház történetében találhatunk meg.

A törvény 3 kategóriája

Több száz éven keresztül a református hagyomány azt tanította, hogy az ószövetségi törvény három különböző típusú csoportra bontható: ceremoniális/szertartásira, erkölcsire és polgárira. Bár ez a nézet messze nem terjed ki mindenre, azonban segíthethelyesen értelmezni, magyarázni és alkalmazni a törvényt az életünkben.

1.Ceremoniális 

Isten Izrael népének azért adta a ceremoniális/szertartási törvényeket, hogy irányítsa, vezesse őket Isten imádásában. Ezek közé a törvények közé tartoznak a különféle bűnért való áldozatok, a körülmetélés (Gen 17,10), a különféle papi kötelességek, bizonyos ételek elutasítása (Lev 11,7-8, pl. sertés vagy rákfélék), vagy a tisztasági előírások (Lev 14,1-32; pl. a leprások megtisztulása) és ehhez hasonlók.

A ceremoniális törvényeknek ideiglenes céljaik voltak és előrevitették Krisztus eljövetelének árnyékát (Dán 9,27; Kol 2,17; Zsid 10,01), amíg azok őbenne be nem teljesedtek és el nem töröltettek.

Tehát ma már nem kell követni őket, szabadon ehetünk göngyölt bacon-t, vagy hordhatunk olyan ruhát, ami többféle szövetből készült. Más szóval, nem kell szertartásosan megtisztítani magunkat többé Isten előtt; Ő ezt már megtette értünk a Krisztusba vetett hitünk által.

 2.Polgári

Isten azért adta Izrael nemzete és teokráciája számára a polgári törvényeket, hogy irányítsák a mindennapi életüket, a politikai ügyeket és az igazságszolgáltatásukat (Exod 21-23,9; Lev 19,35; 24,17-23). Ma már ezek a polgári törvények és büntetések nem alkalmazhatók. Ezeknek az ideje lejárt, hiszen Isten népét már nem az etnikai összetétel vagy a földrajzi elhelyezkedés határozza meg, hanem a Krisztusba vetett hit (Gal 3, 7-9, 29).

Ma már Isten népe egyházként gyűlik egybe, minden nemzetből, fajból vagy nyelvből (Jel 7,9). Az egyház nem egy nemzetállam, mint Izrael, és nem is lehet azonosítani semmiféle politikai csoportosulással. Napjainkban az egyház már nem úgy bánik a bűn kérdésével, mint ahogy egykor azt Izrael tette. A szankciók megváltoztak. Az egyház foglalkozik a bűnnel, buzdítás formájában, vagy – legrosszabb esetben is – csak az egyháztagság megszüntetésével (azaz kirekesztéssel)  (1 Kor 5), és nem megkövezéssel vagy elégetéssel szankcionál.

 3.Ekölcsi 

Isten nem csak hogy adott erkölcsi törvényeket, mint a tízparancsolatot (2 Móz 20,1-17), de ő is írta azokat a szívünkbe (Róm 2,14-16). Ezeket a törvényeket nem törölte el Krisztus (Mt 5,17-19).

Bár Isten erkölcsi törvénye nem nyújt számunkra megváltást (Róm 3,20; 6,14; Gal 5,23), továbbra is tudjuk használni, mint tükröt, mely Isten tökéletes igazságát tükrözi vissza, és mint egy eszközt, amely megfékezi a gonoszt és amely megmutatja az Istennek tetsző utat.

A morális/erkölcsi törvény tehát ma is érvényben van, és sokat mond a felebarát szeretetéről (Lev 19,18; Mt 19,19), a szegényekről való gondviselésről (Deut 15,4; Apcsel 4,34), vagy a szexuális tisztaságról (Exod 20,14; 1 Kor 6,9).

Hasznos útmutató az Ószövetség értelmezéséhez

Ha meg akarjuk vizsgálni, hogyan lehet értelmezni és alkalmazni manapság az Ószövetséget, itt van két egyszerű lépés, amely segít a helyes irányban tájékozódnunk.

Az Ótestamentumot a maga történelmi környezetében kell megérteni

Itt pl. a következő kérdéseket lehet feltenni:

ki írta, mikor írták azt, kinek írták, hol írták, és miért írták?

mit jelent mindez az adott bekezdés, fejezet vagy könyv kontextusában?

van e valamilyen különleges igény, vagy probléma, aminek apropójából ír a szerző?

mit jelent ki Istenről az adott szakasz? Mit mond a szakasz Isten népének szóló akaratáról?

 Az ószövetségi törvény megértése Jézussal való kapcsolatában

Mivel az ótestamentumi törvény Jézusra mutat, és benne lett betöltve, fel kell tennünk pár alapkérdést az ószövetségi törvény tanulmányozásakor, mint pl:

-Hogyan egészíti ki ez a szakasz az egész Szentírást?

-Mit jelent az adott szakasz Krisztus életének, halálának, eltemettetésének és feltámadásának a fényében? Hogyan töltötte be Jézus?

-az adott törvény közvetlenül átkerült az Új szövetségbe? Ha nem, akkor miért nem? Ha igen, akkor hogyan (megerősítve, vagy új értelmet adva neki)?

You may also like

Mark Driscoll: A bibliamagyarázat 7 fő elve
Ilyen alapon ne jelentkezz lelkésznek: 10 rossz ok
A személyválogatás bűne
Evangelikálok a kálvinista ébredés kellős közepén

10 Responses

  1. Camisard

    Azért jó lenne, ha Mr. Driscoll a Bibliából bizonyítani tudná, hogy miért is nem érvényes a az ÓT-i civil-erkölcsi törvény.
    A szankciók megváltoztak? A szankciók megváltoztak Észak-Koreában is a kommunizmus beköszöntével (Phenjan korábban Kelet Jeruzsáleme becenéven futott). Érv ez a mellett, hogy a pre-kommunista szellemiségű törvénykezésnek örökre el kell tűnnie? Nem hát!

    Az rendben van, hogy az egyház csak exkommunikációval büntet legszélsőségesebb esetben, azonban ez független attól, hogy az ÁLLAM hogyan büntessen. Az ÓT-i polgári/civil törvénykönyv állami büntetőtörvénykönyv: tehát az állam hajtja végre, és nem az egyház – az, hogy az egyház mit és hogyan szankcionál, az nem lehet érv az állam törvényeivel kapcsolatban.

    Nem baj, Mr. Driscoll nincs egyedül, ezt a hibát sok ortodox elkövette, és szinte egy általános hagyaték már…

    1. Hol ír olyat ez a cikk, hogy ne lenne érvényes az erkölcsi törvény? Én ezt olvasom benne: “A morális/erkölcsi törvény tehát ma is érvényben van”. Mire gondolsz?
      A civil törvények egy része biztos, hogy nehezen lenne átültethető a kétféle anyagból szőtt ruhától a többféle növény vetéséig.

      1. Camisard

        A cikk az erkölcsi törvényt nem helyteleníti csak a civil törvény alkalmazását.
        Én viszont nem választom el a kettőt, mert erőltetett felosztásnak gondolom. A civil törvény is erkölcsi törvény, jobban mondva annak konkrét lecsapódása és értelmezése.

        Megdöbbenne, mennyi jogi törvényt lehetne átültetni mai környezetbe! Egyébként nagyon éles a meglátása a kétszövetű ruháról, mivel a teonomizmusnak ez problémát is okozott. Most a megoldási javaslatot nem tudnék kapásból idézni, de már korábban kezemben volt egy cikk ami megtette.
        Még egy dolog, hogy a civil törvény átültethetősége nem feltétlenül jelenti, hogy egy-egy átvett törvény minden eleme átültetésre kerül, pl. ahol a végrehajtás módja korfüggő lehet (pl. kivégzés módja), továbbá egyes (de nem összes) civil törvény elemek a liturgikus papsághoz kötődtek, azokat az elemeket sem lehet egy az egyben átvenni.

  2. Camisard

    Az apostol csak az exkommunikációról beszél az egyházi büntetés esetében, ezért van rendben.

    De a keresztény fejedelem már egy állami törvénykönyvet köteles követni.

    És pontosan ahogy mondod, az ószövetségi egyház az ószövetségi egyházi állam átfedi egymást. Pl. nincsen helye vallási pluralizmusnak benne. Ugyanúgy, ahogy egy marxista államban nincs helye antimarxizmusnak, vagy egy demokratikus államban, antidemokratizmusnak.

    1. Camisard

      Mondhattam volna azt is, hogy egy iszlám köztársaságban nincs helye lényegében semmilyen más vallásnak, minimális sejteket leszámítva.

  3. Thomas

    Értem, de hol mondja azt az apostol, vagy bárhol az Újszövetség, hogy bármelyik uralkodónak a mózesi törvény alapján kellene megalkotnia egy állam alkotmányát?

  4. Camisard

    Sehol, de ez számomra olyan, hogy visszakérdezhetnék, hogy az ÓT mikor mondja, hogy a Názáreti Jézust kell követnünk?

    1. AZ ÓT és ÚT egyaránt követendő, kivéve ami érvénytelenítve lett (ceremoniális tv. pl.), ellenkező esetben feltesszük, hogy érvényes. Ez az eset az önvédelmi háborúk esetében is pl., amit csak az ÓT-ből tanulmányozhatunk.

    2. Az ÓT és ÚT-nek egyformán nagy a tekintélye, aki ezt nem vallja, az vagy markionita vagy diszpenzacionalista. (amennyiben az utóbbi felé hajlasz, akkor végülis megértem az érvelésed, de akkor sem általános ortodox vélemény)

Leave a Reply