John MacArthur fél milliárd embert vádol a Szentlélek káromlásával

Adrien Warnock

Adrien Warnock

/Az alábbi cikk Adrien Warnock reakciója a John Macarthur és gyülekezete (Grace to You) által szervezett “Strange Fire” (Idegen tűz) című konferenciára, amely a “Truth Matters” konferenciasorozat részeként került megrendezésre. Ezen az eseményen a modern karizmatikus mozgalmak tantételeit, állításait és gyakorlatát értékelték, és a Szentlélek valódi személy volta és szolgálata mellett tettek bizonyságot a karizmatikus elképzelésekkel és gyakorlattal szemben/

Manapság abból a kétmilliárd emberből, aki kereszténynek mondja magát, négyből egy valamilyen karizmatikus vagy pünkösdi felekezethez tartozik. Szeretném előre leszögezni, hogy nagyon boldog vagyok, hogy közülük valónak mondhatom magam. Hogy vannak-e kétségeim a karizmatikus vezetőkkel kapcsolatban? Természetesen! Gondolom-e, hogy számos helyen visszaélések történnek? IGEN. Vannak néhányan, akik karizmatikusnak vallják magukat, de hitelveik és azok gyakorlása cseppet sem biblikus. Természetesen minden irányzatban vannak szélsőségek.

Minden mentegetőzés nélkül, hiszem, hogy a mi irányzatunkból rengeteg jó származik. Szakértők is elismerték, hogy a pünkösdi és karizmatikus mozgalmak olyan ütemben növekednek, mint még egyik mozgalom sem a történelem folyamán. Nekem úgy tűnik, hogy ebben az irányzatban rengeteg élettel és hittel teli ember van, akik mélyen bíznak Istenben, személyes kapcsolatban állnak vele és erős indíttatást éreznek magukban arra, hogy másokkal is megosszák az evangéliumot. A karizmatikus és pünkösdi mozgalom – a Nyugatot kivéve – uralja az evangelikál egyházat. Attól függetlenül, hogy Önök karizmatikusnak tartják-e magukat, avagy sem, remélem, abban egyet értünk, hogy ez a több millió ember mind testvérük a Jézus Krisztusban, és egy testként, együtt részesülünk majd az üdvösségben.

El tudják hát képzelni, hogy kissé csalódott voltam, amikor először meghallottam, hogy John MacArthur konferenciát tartott „Idegen tűz” címmel, arra vonatkozóan, hogy miben látja a karizmatikus mozgalmak tévedéseit. A címből és a Mózes harmadik könyvéből hozott igéből („Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk szenesserpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az Úr előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt.” – 3Móz 10:1-2.) tisztán látszik, hogy ezen az alkalmon valószínűleg ellenségesen viszonyulnak majd a számomra oly kedves gondolatokhoz. Természetesen azt elfogadom, hogy vannak szesszacionisták (akik nem vallják a különleges kegyelmi ajándékokat, mint nyelveken szólás, gyógyítás –szerk.), akik máshogy gondolkodnak ezekről a kérdésekről. Akkor még arra jutottam, hogy szükségtelen bármit is hozzáfűznöm az eseményhez.

Ami aztán a teljes megrökönyödésemet kiváltotta, az  annak a rövid klipnek a megtekintése volt, melyet a cikk végén közlök. Ebből kiderül, hogy John MacArthur az egész karizmatikus mozgalmat a Szentlélek ellen elkövetett blaszfémiának tartja.

Íme, egy másolat az idevágó részekről:

John MacArthur

John MacArthur

Miért nem szólalnak fel az evangelikál mozgalmak a vezetőik ellen? Miért hallgatnak annyira? Nézzék, mikor valaki Krisztus személyét támadja, az egész evangelikál egyház feláll és hevesen tiltakozik. A Szentlélek évtizedek óta masszív támadás alatt áll, és én egyre csak felteszem a kérdést: hol maradnak az emberek, akik kiállnak a Szentlelket ért folyamatos gyalázkodás és blaszfémia ellen? Csak arra tudok gondolni, hogy szó szerint megfélemlítették őket, sarokba lettek szorítva azzal, hogy szeretetteljesnek, elfogadónak és toleránsnak kell lenniük, nem pedig megosztónak Krisztus testében- ezt mondogathatták.”

A klip nem korlátozódik csupán a káromlás vádjára, hanem az egész irányzatra kiterjeszti azt. Ez elég súlyos rágalom annak tudatában, ahogy Jézus megbocsájthatatlan bűnként beszél a Szentlélek ellen elkövetett bűnről. („Bizony mondom néktek, minden bűn meg fog bocsáttatni az emberek fiainak, még a káromlások is, bármennyit káromlást szólnak, de ha valaki a Szentlelket káromolja, az nem nyer bocsánatot, hanem vétkes marad bűne miatt örökké.” – Márk 3:28-29.) Keresztényeknek nem szabadna ilyen könnyen ezzel vádolni egymást.

Átnéztem John MacArthur más videóit is, és több helyen beszél „eltévelyedésről, eretnekségről, csalásról”, azt állítván, hogy a karizmatikus mozgalmakban Isten szavának emberekhez való eljuttatása „egyszerűen nem történt meg”, és a mozgalom alapjában véve „rosszul értelmezi a Szentírást”.

Nyilvánvaló, hogy John MacArthur szélsőséges szesszacionista, olyannyira, hogy az egyik videójába kijelenti: hiszi, nem köthetjük meg a Sátánt. Ez az állítása számomra meglepő volt, hiszen még a tradicionális gyülekezeteknek is vannak különböző ördögűző módszerei. A „Miért fontos felhívni az emberek figyelmét a karizmatikus tévedésekre?” című videóban azt állítja, hogy minden karizmatikus azt tanítja, hogy pénz ellenében egészséget és jólétet nyersz. Majd kijelenti, hogy „azok akik ilyen hibás gyakorlatot folytatnak, elesnek Isten áldásától”. Tényleg úgy érzem, hogy ezzel már túl messzire ment.

Vegyük például a keresztséget. Feltételezem, hogy miután mind a ketten meg vagyunk keresztelve, MacArthur és én egyetértünk abban, hogy ha igaz, amit hiszünk, akkor azok, akik tanítják és végeznek gyermekkeresztséget, tévednek. De egyáltalán nem állítom, hogy minden gyermekkeresztelő el lenne zárva Isten kegyelmétől!

Úgy vélem, MacArthur alapvető hibát követ el: összekeveri az evangélium elsődleges kérdéseit a másodlagosakkal. Természetesen mind hisszük Krisztus központi szerepét, az evangéliumot, a Szentírás tekintélyét és szavahihetőségét, és hiszünk a Szentháromság mindhárom személyében. A karizmatikusok egyértelműen evangelikálok. Ezek azok a dolgok, melyeket vallanunk kell, hisz a nélkül is van elég ellenségünk, hogy egymásra kezet emelnénk.

A karizmatikus vita mindkét oldalán állók között jó néhány barátom van. Számos olyan embert ismerek, akik meggyőződéses reformátusok és kálvinisták, és akár szesszacionistaként is jellemeznék magukat, mégsem tartják szerencsésnek MacArthur hangnemét és általánosítását. Sokan vannak az újkálvinista mozgalomban is, akik ennél tovább is mennek, és magukat teológiailag, vagy akár tapasztalatilag is karizmatikusnak vallják. Akárhogyan is, egyik videójában úgy tűnik, MacArthur azokat veszi célba, akik „nyitottak, de óvatosak” ezen dolgokkal kapcsolatban. Azt állítja, hogy bizonyos jól ismert lelkipásztorok védelmezik az igazi karizmatikusokat.

Lehet különböző véleményünk vitatható dolgokról. De tegyük ezt úgy, mint testvérek, akik egyek Jézusban. Legyünk olyanok, mint az arminiánus John Wesley, aki testvéri közösségben volt a Kálvinista Charles Simeonnal, és örömmel vállalta, hogy prédikál George Whitefield temetésén annak ellenére, hogy korábban tanait átkozott eretnekségnek minősítette.

A nézőpontok összetett spektrumán sok olyan nézeteltérést találunk, amelyekben a kálvinisták és arminiánusok valószínűleg sosem fognak megegyezni, és sokan közülük mégsem támadnak egymásra ilyen dühödten ezekben a kérdésekben. Ilyen hasonló spektrum van a szesszacionisták és karizmatikusok között is. Én mindenesetre úgy érzem, manapság ezek az érvek puhulnak. Számomra úgy tűnik, MacArthur közbeavatkozásának az a célja, hogy felszítsa ezeket a tüzeket.

Úgy gondolom, hogy akármelyik oldalon is állnak a karizmatikus vitában, nem kéne káromlónak vagy eretneknek nevezni Önöket. Egyetértenek?

MEGJEGYZÉS

Egy olvasónk volt kedves felhívni a figyelmünket MacArthur egy korábbi prédikációjára, melyben kifejti, mit ért azalatt, hogy a karizmatikusok káromolják a Szent Lelket:

Legtöbbször a tanító egyházakban fordul ez elő, mint a Pünkösdi vagy a Karizmatikus, akik úgy érzik, számukra megengedett a Szentlélek gyalázása, sőt Szent nevének káromlása is. És folyton ezt teszik.”

“Hogyan is csinálják ezt? Azáltal, hogy a Léleknek tulajdonítanak olyan szavakat, melyek nem Tőle erednek, tetteket, melyeket nem Ő tett, élményeket, melyeket nem Ő generált, olyan dolgokat írva a javára, melyek nem a Szentlélek munkái. Emberi megtapasztalások, érzelmi élmények, bizarr és démonikus jelenségek végtelen soráról állítják, hogy a Szentlélektől ered… Látomások, kijelentések, hangok a mennyből, a Lélektől kapott üzenetek túlvilági jelentéssel, álmok, nyelveken szólás, próféciák, testen kívüli élmények, mennyországi utazások, felkenetések, csodák. Mind hamis, mind hazugság, mind csalás, az egészet tévesen a Szentléleknek tulajdonítva…”

“A karizmatikus mozgalmak elrabolták a Szentlelket, aranyborjút csináltak belőle, és e körül az aranyborjú körül úgy táncolnak, mintha az a Szentlélek lenne. Ez a Szentléleknek egy hamis alakja. Kihasználták a Szentlelket és azt kérték, hadd tegyék ezt korlátlan módon. Senki nem szólhat ellenük semmit. Mert az megosztó, utálkozó, kötekedő… Szóval a Szentlélek karizmatikus változata az aranyborjú, amely nem Isten, a Szentlélek sem Isten nekik, hanem egy téves alkotás, egy bálvány, ami körül szégyenletes gyakorlataik közben táncolnak.”

Forrás: http://www.patheos.com/blogs/adrianwarnock/2013/09/john-macarthur-accuses-half-a-billion-christians-of-blasphemy-against-the-holy-spirit/



Categories: Egyházpolitika - egyházi hírek, Strange fire

Tags: , , , ,

5 replies

  1. Az az igazság, hogy én McArthur minden szavával egyet kell, hogy értsek.

  2. Személyes tapasztalataim a Lélek ajándékainak “kiosztásával” kapcsolatban — melyeket ugyan egy, a római egyház berkein belül tevékenykedő karizmatikus mozgalom gyakorlatán szereztem, de számos protestáns is részt vett ezen:

    Ezen a bizonyos szemináriumon a következő volt az ütemterv: minden ülés után a szeminárium résztvevői kis csoportokra osztva beszélték át az aznapi gyakorlaton szerzett tapasztalatokat. Az utolsó alkalommal megjelent ebben a kis csoportban egy általam addig sosem látott személy — nevezzük őt most Kis B. Tóth Ottó vízvezetékszerelőnek —, aki a csoport minden egyes tagját egy székre ültette, majd a delikvens fejére tette pufók kezeit, halandzsanyelven mormogott egy darabig, “megvilágosodván” felnyitotta szemeit és közölte, hogy milyen karizmát kapott az adott személy. Természetesen mindenki részesült valamilyen adományban.

  3. Alapvetően, amit ön itt felhoz, az egy rossz gyakorlat leírása, de ettől még lehetne jó gyakorlat is, feltéve, hogy a különleges ajándékok megszűnését elutasítja valaki. A karizmatikus fül alatt megtalálhatóak a döntést elősegítő írások, amihez hozzá kell még venni a “Még mindig él a nyelveken szólás?” című írást is, ami egyelőre még nincs ott a fülben.

    Ami MacArthur véleményét illeti, az elnagyolt. Bár igaz, hogy ha valami szennyes dolgot tulajdonítunk a Szentléleknek (Istennek) az bűn, de nem a Szentlélek elleni bűn.

    Az ún. primitív biblicizmusra jellemző (amit ált. űznek a diszpenzacionalisták is, mint MacArthur), hogy nagyon gyakran megelégszik a szöveg felszíni, és egyszerű értelmével (bár még mindig egészségesebb, mint a “tudományos” Biblia kritika). E bűn a Mk 3:28-29-ben nem úgy értelmezendő, hogy a Szentlélek a káromlás tárgya. Hiszen a Szentháromság személyeit nem lehet külön-külön támadni, mert egy Isten.

    A Lélek elleni káromlás azt jelenti, hogy valaki megbocsáthatatlan módon káromló személy, és úgy káromkodik. Egyetlen egy bűn sem megbocsáthatatlan önmagában, ha valaki megtér utána. A Lélek elleni bűn egy olyan káromló személy bűnös állapota, aki nem tért meg, továbbá vehemensen ellenzi az evangéliumot, amit egykor elég mélyen ismert és elismert. És így is hal meg. Ez Szentlélek elleni bűn, ami a megtéretlenül történő elhalálozás (ami egyedül megbocsáthatatlan, mert az illető saját maga zárja el a Lélek munkáját) egy speciális formája. Ebbe a kategóriába sokféle bűn tartozhat bele, nem csak az, amit a farizeusok csináltak, hogy Kr. csodáit ördögtől valónak mondták (az csak a felszín).

    Ide vág a hittudós Quenstedt megjegyzése, aki egy “enyhébb” bűnkategóriába teszi az Emberfia elleni bűnöket, amelyek csak kényszerből és nem hitehagyás miatt következtek be. Így szerinte az Emberfia káromlása egy speciális megbocsátható bűnök “fedőneve”. Ugyanígy a Lélek elleni bűn is konkrét bűnök fedőneve inkább.

  4. Tisztelt Camisard!

    Tehát Ön nem szesszacionista? Az írás, amit említett, mikor lesz olvasható a blogon?

  5. (Az írást közben megtaláltam.)

Leave a Reply

Your email address will not be published. Required fields are marked *

You may use these HTML tags and attributes: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>