16
nov
2013

Kálvin János a szombatról és a vasárnapról

Untitled-2(A következőkben Kálvinnak az Institutio-ban szereplő, az Úr napjáról (IV. parancsolat), illetve a szombat és a vasárnap kapcsolatáról szóló  tanítását fogjuk röviden és tematikusan összefoglalni)


A szombat szertartási része eltöröltetett

Kálvin azt mondja, kétség sem férhet hozzá, hogy a szombatnak a szertartási része Krisztus eljövetelével eltöröltetett: „Ő ugyanis amaz igazság, kinek megjelenésével a példázatok elenyésznek. Ő a test, kinek láttára az ember az árnyakat odahagyja. Ő, mondom, a szombatnak igaz betöltése.” A Kol 2,16-17 szerint a szombat csak az eljövendő dolgok jelképe, azonban a valóság, amit jelképez, Krisztusban van, Ő testesíti meg. Az igazság pedig nem elégszik már meg egy nap megünneplésével, hanem “életünk egész folyását kívánja”. A babonás napok megtartásától tehát a keresztyéneknek távol kell tartaniuk magukat.

A szombat eltöröltetett, de a keresztyének összegyűlnek bizonyos napokon

A szombat el lett törölve, mindazonáltal meghatározott napokon a keresztyének összegyűlnek az ige hallgatására, a kenyér megtörésére és nyilvános könyörgésre. Ezeken a napokon a szolgák, munkások is pihenhetnek. Ez volt a szombat- törvény értelme is, és ezek a tartalmak vonatkoznak ránk is!

Egyházi összejöveteleket kell tartanunk, hiszen Isten Igéje parancsolja, ráadásul a tapasztalat is alátámasztja, hogy szükség van az ilyen alkalmakra. Kálvin jogosan teszi fel a kérdést: ha nem különítenénk el szándékosan erre meghatározott napot/napokat, akkor hogyan tarthatnánk meg őket?

A keresztyéneknek is szükségük van Isten Igéjének hallására és a pihenésre (munkától való távol maradásra)

Isten szükségből is rendelte a zsidóknak a szombatot; 1.) a Törvény hallgatása; 2.) és pihenés céljából. Nekünk, keresztyéneknek is szükségünk van Isten Igéjének a hallására és a pihenésre, tehát Kálvin szerint a parancs vonatkozik bizonyos értelemben ránk is.

Némelyek felhozhatják, hogy miért nem ülünk össze minden nap, hogy így a napok közötti különbség megszűnjön. Ezzel kapcsolatban Kálvin ezt írja: „Adná Isten, hogy ezt megcselekedhetnők s bizonyára Istennek lelki bölcsessége méltó volna arra, hogy naponként szakítsunk számára valami kis időt.” Csak hogy ezt nem nagyon lehet elérni, szinte kivitelezhetetlen; nem tudunk az emberektől többet követelni, ezért szabadon engedelmeskedhetünk az Isten által megadott módnak (azaz elkülönítünk egy napot).

Kálvin elutasítja azoknak a véleményét, akik szerint a vasárnap megtartása a zsidóságba való visszatérést jelenti

Érdekes, hogy Kálvin azokkal sem ért egyet, akik szerint a vasárnapnak (mint adott napnak) a megtartása a zsidóságba való visszatérést jelenti (mert, hogy ki van jelölve egy meghatározott nap- a vasárnap-, csak úgy, ahogy egykor a szombat volt a zsidóknál).  Kálvin azzal válaszol, hogy más módon tartják meg a keresztyének ezt a napot, teljesen eltérően a zsidóktól, ugyanis nem tartjuk meg a külső szertartást olyan aprólékossággal, mint ők, és nem is gondoljuk, hogy a nap valami „lelki titkot” jelképez. Egyszerűen csak úgy fogjuk fel, mint egy szükséges eszközt az egyházban, ami a rend fenntartásához kell.

Ezek (akik szerint a vasárnap megtartása nem kötelező) a Kol 2,16-ot hozzák fel, mivel itt Pál éppen arról beszél, hogy nem kell a keresztyéneket kárhoztatni a napok megtartása, vagy nem megtartása miatt, hiszen a meghatározott nap (akár szombat, akár vasárnap), csak a jövendő dolgok jelképe ( hiszen az ószövetségi törvények csak árnyékai voltak annak, ami most Krisztusban teljes valóságában kiábrázolódott). Valóban, Pál apostol a galaták között félt attól, hogy hiába fáradt a kegyelemről szóló tanításával, ha most megint ragaszkodnak bizonyos napokhoz (Gal 4,10-11). Az is igaz, hogy a rómaiakhoz írt levél 14. fejezetében (fontos igehely) azt mondja, hogy babonaság az, ha valaki nap és nap között különbséget tesz.

A keresztyének nem úgy ünneplik a vasárnapot, mint a zsidók a szombatot

Ezek az igehelyek azonban „csak” a szombat törvényszerű megtartása ellen beszélnek, mert azt feltételezték (a rómaiak, galaták, kolossébeliek stb…), hogy valami olyan jelentőségű lelki titkot ábrázol ki ez a nap, ami miatt azt kötelező megtartani, és ha nem tartják meg, bűnt követnek el. A vasárnapra azért nem lehet ma átvinni ezeket az igehelyeket, mert a vasárnapot nem úgy tartjuk meg, mint egykor a zsidók a szombatot. Tehát nem az történt, hogy a szombatból egy az egyben vasárnap lett!!! Pál nem azért feddi meg e három igehelyen a címzetteket, mert azt az egy napot az egyházi és világi rend megtartása miatt tartották fontosnak, hanem azért, mert valami plusz jelentőséget tulajdonítottak neki, és ezzel elhomályosították Krisztus dicsőségét és az evangélium világosságát.

Itt persze kérdezheti valaki, hogy de mi, keresztyének miért tartjuk magunkat távol a munkától vasárnap? Nem ugyanúgy viselkedünke, mint a zsidók szombaton? Nos, mi nem azért hagyjuk el –ha lehet- a munkát vasárnap, mert félünk, hogy ha mégis dolgoznánk, Isten haragja szállna ránk (csak mert megsértettük a 4. parancsolatot), hanem –ahogy Kálvin mondja- “szent buzgóságból és elmélkedésből”. Azaz egy napot arra szánunk, hogy Isten Igéjén, Krisztus evangéliumán elmélkedjünk, imádkozzunk, dicsérjük Istenünket. Pál apostol azért ír tehát a galatáknak, rómaiaknak, kolossébelieknek, mert ők nem ebből az okból különítettek el egy napot, hanem azért, mert a szombattörvényt akarták megtartani.

Magyarul: ha ma Pál apostol látná, hogy miként ünnepeljük a vasárnapot, nem fedne meg minket, hiszen csak elkülönítettünk egy napot a hétből, hogy azon Istent dicsérjük, pusztán a rend miatt.

Pál csak a rend megtartása miatt jelölte ki a szombatot az összegyülekezésre

Némelyek a szombat megtartásának szükségessége mellett érvelnek (ma az adventisták -szerk.).Valóban vannak olyan igehelyek, amelyben azt látjuk, hogy a Pál által alapított gyülekezetekben a szombat volt az a nap, amikor összegyűltek, igét hallgattak stb… Ez igaz, Pál tényleg a szombatot jelölte ki (1 Kor 16,2) pl. a korinthusbelieknek, azért, hogy a jeruzsálemi gyülekezet megsegítésére alamizsnát gyűjtsenek. Azonban Kálvin szerint Pál pusztán a rend megtartása miatt jelölt ki egy napot a gyülekezésre, és nem azért, mert a törvény szerint meg kell tartani a szombatot (és melyik nap lett volna a leginkább alkalmas erre, ha nem az egyébként is a zsidók által megtartott szombat? –szerk).

Kálvin azt mondja, hogy nem kell a vasárnap mai megtartása miatt duzzogni, mert sokkal kevesebb babonaságra ad okot, mint a zsidó ünnepek. Úgy summázza, hogy ami babonaságra okot adott (azaz a zsidó szombat), eltöröltetett, arra pedig, hogy az egyházban az illendőség, a jó rend és a béke fennmaradjon, egy másik nap – a vasárnap- rendeltetett.

Krisztus feltámadása a szombat vége és beteljesedése

Persze nem ok nélkül választották a „régiek” a vasárnapot. A teológiai indoklás: az igazi nyugalomnak, amelyet a régi szombat jelképezett, „vége” (célja) és beteljesedése az Úr feltámadásában van; ez az a nap  -a vasárnap- , a feltámadás napja, amely a jelképek végét elhozta, és figyelmezteti a keresztyéneket arra, hogy a jelképes szertartáshoz ne ragaszkodjanak. Egyébként Kálvin külön elmondja, hogy a „hetes számra” sem kell kötelezni az egyházat, sőt, az olyan egyházakat sem ítéli el, amelyek az összejövetelekre „más ünnepélyes napokat” jelölnek ki (csak a babonaságtól legyenek mentesek ezek a napok!).

Kálvin szerint nem igaz az, hogy a szombat egyszerűen áttevődött vasárnapra

Kálvin elutasítja azt a nézetet, mely szerint a szombat és a vasárnap között nincs különbség (mintha az egyikre vonatkozó minden kötelesség és kötelezettség egyszerűen csak átrakódott volna a másikra). Az sem igaz szerinte, hogy a szombat szertartási oldala töröltetett csak el, azonban erkölcsi értelemben –azaz, hogy egy napot a héten meg kell ünnepelni – ugyanaz igaz a vasárnapra, ami egykor a szombatra!!!! Kálvin szerint ez nem más, mint a napot a zsidók bosszantására felcserélni egy másikra, miközben lélekben ugyan ahhoz a szentséghez ragaszkodnak. Ez megint csak babonaság, sőt, a reformátor szerint, akik így tekintenek a vasárnapra, háromszorosan felülmúlják a zsidókat a babonaságban.

Kálvin azzal az összefoglaló jellegű megállapítással zárja a szombatról való gondolatmenetét, hogy gondot kell fordítanunk a vallási összejövetel látogatására, ill. azon külső eszközökre, amelyek az istentisztelet megtartásához szükségesek (pl. egy elkülönített nap); minderre azért van szükség, hogy a vallás össze ne omoljon, vagy el ne sorvadjon.

A lényeges igehelyek

Kol 2,16-17: „Senki tehát el ne ítéljen titeket ételért és italért, ünnep, újhold, vagy szombat miatt. Hiszen ezek csak árnyékai az eljövendő Krisztusnak, aki a valóság.”

Gal 4,10-11: „Aggódva figyeltek a napokra, hónapokra, az évszakokra és az esztendőkre. Attól féltelek titeket, hogy talán hiába fáradoztam értetek.”

Róm 14,5-6: „Ez az egyik napot különbnek tartja a másik napnál, az pedig egyformának tart minden napot: mindegyik legyen bizonyos a maga meggyőződésében. Aki az egyik napot megkülönbözteti, az Úrért különbözteti meg.” A Károli-féle fordítás szövegében ugyanez: „Emez egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Ki-ki a maga értelme felöl legyen meggyőződve. Aki ügyel a napra, az Úrért ügyel: és aki nem ügyel a napra, az Úrért nem ügyel.”

You may also like

Krisztus pokolra szállásának jelentősége Kálvinnál (az 1 Pét 3,18-20 magyarázata)
Kálvin tanítása a hit, a remény, és a szeretet kapcsolatáról
Kálvin János tanítása az emberi lélekről (a lélek halhatatlansága és magasabb rendű volta)
Kálvin János tanítása a Sátánról és az ördögökről

Leave a Reply