21
nov
2013

Kálvin János: predestináció (Institutio III.könyv, 23. fejezet -a rágalmak megcáfolása)

predestination1Isten miért ítélné el az elvetetteket, amikor ő maga rendelte őket kárhozatra?

Kálvin tisztában van a predestináció kapcsán felmerülő kérdésekkel: Sokan pl. azt kérdezik, Isten miért számítaná be az embereknek azt, amit tulajdonképpen ő maga rótt rájuk; magyarul miért ítélné el őket valami olyanért, amelynek végső soron ő az oka? Ha így van, akkor méltatlanul szenvednek amiatt, amit Isten eleve elrendelt. Miért számítja be bűnnek azt, amit ő idézett elő?

Isten mindenkit céllal teremtett. Azt mondja Kálvin, hogy Isten úgy rendelkezett, hogy legyenek, „akik az anyaméhtől kezdve a biztos halálra vannak szánva.” (236.o.) Utána hozzá teszi, hogy ezek az emberek is az ő nevét dicsőítik kárhoztatásukkal! (Valla Lőrincet idézi, aki azt mondja, hogy felesleges a civakodás; az élet és a halál is az isteni akaratból származik, nem az előre látásból). Érdekes megjegyzést tesz Kálvin: az eleve elrendelésről árulkodik már a bűneset és annak következménye is. Hiszen nem természetes, hogy annyian egyetlen ember vétke miatt elveszítsék az üdvösségüket. Egy embernek (Ádámnak) a személyében a halandók az örök halál rabságába estek. Egyetlen halandó halálba sodort nemzetségeket. Mindez azért történt így, mert Isten így rendelte el.

Isten “engedte” vagy pedig “akarta”, hogy némelyek elvesszenek? Jogos-e egy ilyen különbségtétel?

Sokan úgy érvelnek a predestináció ellen, hogy különbséget tesznek akarat és megengedés között. Azt mondják, Isten pusztán csak megengedi, hogy némelyek elkárhozzanak, de nem akarja. Kálvin felteszi a kérdést, hogy ha Isten nem akarja, hogy némelyek elkárhozzanak, akkor miért engedné meg? (logikus). Majd azzal summázza: Isten akarata a dolgok szükségképpeni oka. Az első ember következésképpen azért „esett el”, mert Isten így akarta; valamiért ez az ő dicsőségére szolgál, és –következtet Kálvin-, ami dicséretes, az igaz is!

Isten személyválogató? Milyen értelemben nem személyválogató?

Némelyek azzal vádolják Istent -mert hogy az általános veszedelemből csak némelyeket ment ki-, hogy személyválogató. A Szentírás azonban egyértelműen kijelenti, hogy Isten nem személyválogató. Kálvin ezt az ellentmondást a következőképpen oldja fel: a személy szóval a Szentírás nem az embert jelöli, hanem az emberben lévő szemmel látható dolgokat, amelyek vagy kegyet, méltóságot és tetszést váltanak ki, vagy pedig „gyűlöletet és gyalázatot teremnek számára” (pl. vagyon, gazdagság, szegénység, nélkülözés, hivatalok, szép házak, haza, szép alak, és más effélék). Isten nem ezek alapján ítél valakit üdvösségre vagy kárhozatra; nem „külsőségek alapján”, hanem egyedül saját akaratából; kizárólag saját akarata a döntései oka.

Isten részrehajló?

Részrehajlással vádolják Istent, mert nem mindenkivel szemben alkalmazza ugyanazt a mértéket az eleve elrendelésben. Azt mondják, hogy ha Isten mindenkit bűnösnek talál, akkor büntessen mindenkit ugyanazzal a szigorúsággal, ha pedig mindenkit ártatlannak, akkor pedig senkivel szemben ne legyen szigorú. Ha bűnös mindenki, akkor az lenne a jogos, ha mindenki egyenlőképpen bűnhődne. Azonban még sincs így: valakihez „megérkezik” Isten irgalma, másvalakihez pedig nem.

Létezik erre a felvetésre megoldás? Kálvin szerint Isten az egyik adósnak enged; megadja némelyeknek így azt, amit nem érdemelnek, a többinek pedig megadja azt, amit méltán megérdemelnek- a kárhozatot; ezzel megmutatja, hogy mit érdemelnének mindnyájan. Mindenki bűnben van ugyanis, senki sem igaz.

Azért van tehát az eleve elrendelés, hogy Isten könyörületességét csodáljuk, ítéletét pedig féljük.

Attól, mert nehezen érthető, még igaz. Akinek van füle a hallásra, hallja

Alapvető kijelentése Kálvinnak az eleve elrendelésről, hogy ha nem is tudjuk megérteni, attól még igaz. Mit kell hát tenni? Nem szabad elhallgatni az igazságot; aki megérti, az értse meg. Nem kell attól félni, hogy az, aki nem képes felfogni, esetleg majd megsértődik.

Némelyek azt mondják, hogy bár az eleve elrendelés tana igaz, még sem kell hirdetni. Kálvin szerint igen is hirdetni kell! Akinek van füle a hallásra, az hallja. Aki nem érti, az vesse el, aki pedig érti, fogadja el és „igyék belőle”.

Isten az emberi akarattal úgy cselekszik, ahogy akar

Isten az emberi akarattal is úgy cselekszik, ahogy akar. Bensőleg működik az emberben. Bensőleg foglalja el és indítja meg a szívét. Saját akaratukkal vonzza magához az embereket.

Persze mi nem tudjuk, ki hová tartozik, kit mire rendelt Isten, ezért olyan érzülettel kellene lennie az embernek, mintha mindenki üdvözülne.

You may also like

C.J. Mahaney: tisztázó megállapítások a predestinációval kapcsolatban
Krisztus pokolra szállásának jelentősége Kálvinnál (az 1 Pét 3,18-20 magyarázata)
Kálvin tanítása a hit, a remény, és a szeretet kapcsolatáról
Kálvin János tanítása az emberi lélekről (a lélek halhatatlansága és magasabb rendű volta)

Leave a Reply