30
nov
2013

Tertullianus a hitvallásról, a Szentháromságról és a tévtanokról

Tertullianus

Tertullianus

A hitvallásról

A hitvallás, mint olyan, akkor vált fontossá, amikor is az egyházat különféle tévtanítók kezdték el támadni. Ebben a helyzetben Tertullianus megállapítja, hogy a tartalma az un. „hitszabályoknak” magára az evangéliumra vezethető vissza, és ezért korábbiak, mint a szekták és különféle eretnekek újnak nevezhető tanításai. Jézus Krisztussal az üdvtörténet új szakasza kezdődött el, amelyet diszpenzációnak, vagy görögül Isten oikonómiájának is nevezünk: „Mi valójában (…) egyetlen Istent hiszünk, de azon rendelkezés alatt, amit oikonomiának mondunk, tartjuk, hogy az egyetlen Istennek Fia van, az ő beszéde, aki tőle magától jött ki, aki által minden lett és nála nélkül semmi sem lett (Jn 1,3). Őt küldte az Atya a Szűzbe, és ő született tőle, az ember és Isten, az Emberfia és Isten Fia, akit Jézus Krisztusnak is neveznek. Ő szenvedett, ő halt meg, és eltemették az Írások szerint, és az Atya feltámasztotta és felvette, hogy üljön jobbján, eljőve majd ítélni élőket és holtakat. Aki azután ígéretének megfelelően elküldte az Atyától a Szent Lelket. Ez a szabály visszanyúlik az evangélium kezdetére, még a régebbi eretnekeket is megelőzi, nem kevésbé a tegnapi Praxeaszt, ezt bizonyítja az összes eretnek késői mivolta, mint maga a tegnapi Praxeas újdonsága is.” [Praxeas ellen 2]

A Szentháromságról

„Isten ugyanis előhozta beszédét, amint a Paraklétosz tanítja, mint a gyökér a hajtást, a forrás a folyót, a Nap a sugarat. Nos az ilyenfajta „kiáradások” ugyanolyan lényegűek, mint amelyekből előjöttek. Nem habozom Fiúnak mondani, a gyökér hajtásának, a forrásból való folyónak, és a Nap sugarának, mert minden eredet szülő és minden, ami az eredetből jön elő, szülött, még sokkal inkább Isten Beszéde, aki sajátosan a Fiú nevet kapja.  Sem a hajtást a gyökértől, sem a folyót a forrástól, sem a sugarat a Naptól elkülöníteni nem lehet, ahogy a Beszédet sem Istentől. Ezen példák mintájára tehát elismerem, hogy kettőt vallok: Istent és Beszédét, az Atyát és az Ő Fiát. Hiszen a gyökér és a hajtás is két dolog, de összekapcsolódnak, a forrás és folyó is kétfajta, de nem megosztottak, a Nap és a sugár is két jelenség, de összetartoznak. Minden, ami valamiből előjött, szükségképpen másodok az után, amiből előjött, de azért még nem válik el tőle. Ahol pedig második van, ott ketten vannak, s ahol harmadik van, ott hárman vannak. Az Isten és Fiú után harmadik a Lélek ugyanis, amint a gyökér után harmadik a száron a gyümölcs, amint a forrás után harmadik a folyóból kivezető csatorna, és a Nap után harmadik a sugárból pattanó szikra. Semmi nem idegenedik el azonban szülőjétől, melytől sajátságait veszi. A háromság tehát az Atyára visszanyúló összefüggő és összekapcsolódó sorozat…” [Praxeas ellen 8]

Az Írásban megjelenő Szentháromság értelmezésében döntő jelentőségű a Jn 10,30 megfelelő magyarázata: „ „Én és az Atya egyek vagyunk” (Jn 10,29-30). Az ostobák itt meg akarják vetni a lábukat, sőt vakok, akik azonnal nem látják, hogy az „én és az Atya” kettőt jelent, azután az utóbbiban a „vagyunk” nem egyetlen személyről beszél, mert többes számban mondja, azután hogy azt mondja „egyek vagyunk”, s nem azt mondja, hogy „egy vagyunk” (…) az „egy” ugyanis egyetlen szám jelzésének látszik. Amikor két hímneműt egynek mond semleges szóval (ami nem az egyedüliséghez, hanem az egységhez tartozik, a hasonlósághoz, az összekapcsolódáshoz, az Atya szeretetéhez, aki szereti a Fiút, és a Fiú odaadásához, aki teljesíti az Atya akaratát): „egyek vagyunk”- mondja -, „én és az Atya”, bizonyítva, hogy kettő van, akiket egyenlőnek tart és összekapcsol.” [Praxeas ellen 22]

„Így az Atya összekapcsolódása a Fiúban és a Fiúé a Paraklétoszban három összetartozót alkot, egyik a másiktól való. Ezek hárman egyek, nem egy, amint mondatott: „én és az Atya egyek vagyunk” (Jn 10,30), a lényeg egysége tekintetében, de nem számszerű egyetlenség tekintetében.” [Praxeas ellen 25]

A tévtanokról

„Hasonlóképpen az eretnekségek is egyesek gyengeségéből merítik erejüket, de semmi erejük sem lenne, ha erős hittel találkoznának.” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 2]

Nem a szektához tartozó személy ismertsége a döntő bizonyíték a tanításuk igaz mivolta mellett. A döntő kritérium az adott személy igaz hite: „…csak Isten Fia maradt mentes a bűntől. Mi különös van hát abban, ha egy püspök, egy diakónus, egy özvegy, egy szűz, egy tanító vagy akár egy mártír eltávolodik a hit fegyelmétől? Talán ezért úgy fog tűnni, hogy az eretnekségek fölötte állnak az igazságnak? A hitet értékeljük a személyek alapján, vagy a személyeket a hit alapján? Senki sem bölcs, ha nem hívő; senki sem nagyobb, ha nem keresztyén; senki sem keresztyén, ha nem tartott ki mindvégig.” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 3]

A tévtanoktól való eltávolodás: „Csodálkozunk, hogy elhagyták Krisztus egyházát egyesek, mikor pedig csak azok a szenvedések mutatják meg keresztyéni mivoltunkat, melyeket magának Krisztusnak a példája szerint, elviselünk. „Közülünk jöttek – mondja az Írás -, de nem voltak közülünk valók; ha közülünk valók lettek volna, mindenképpen velünk maradtak volna (1 Jn 2,19).” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 3]

„Az Úr nyíltan beszélt, nem utalt semmilyen rejtett titokra; maga rendelte el, hogy amit titokban és sötétségben hallanak, azt világosban és a háztetőkről hirdessék.” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 26]

„De mutassák meg, milyen tekintélyre támaszkodnak! Ha más istent hirdetnek, hogyan használhatják annak az Istennek az érveit, iratait és neveit, akik ellen prédikálnak? Ha ugyanazt az Isten hirdetik, hogyan hirdethetik másképpen?  Bizonyítsák be, hogy ők új apostolok, hogy Krisztus másodszor is lejött a földre, hogy ő maga újból tanított, újból megfeszítették, újra meghalt és újra feltámadt. Mert Isten így szokott apostolokat küldeni. Meg szokta adni nekik többek közt azt a képességet is, hogy ugyanazokat a csodákat vigyék végbe, amelyeket ő maga tett. Látni akarom tehát a csodáikat is. Legfőbb képességük azonban – amint tapasztalom – csak abban áll, hogy fordított módon utánozzák az apostolokat. Azok halottakat életre keltettek; ezek az élőkből halottakat csinálnak.” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 30]

„Sehol sem lehet könnyebben előrejutni, mint a lázadók táborában, ahol már az is érdem, hogy ott van az ember.” [Pergátló kifogás az eretnekekkel szemben 41]

You may also like

Tertullianus élete és a montanizmushoz fűződő viszonya
Krisztus pokolraszállása; mi történt, mikor és hogyan történt (reakció E.W.Kenyon tézisére; teológiatörténeti áttekintés)

Leave a Reply