15
dec
2013

Ruff Tibor (Hit Gyülekezete) reakciója a dichotomista-reformátori álláspont mellett érvelő írásunkra

Ruff Tibor

Ruff Tibor

(Ruff Tibor, a Hit Gyülekezetének teológusa reagál azon cikkünkre, amelyben az ember dichotomikus-reformátori felfogása mellett érveltünk. Az eredeti cikk elérhető itt: http://www.ujkalvinizmus.com/2013/07/27/reakcio-flaisz-endrenek-a-hit-gyulekezete-teologiai-es-hiteleti-magazinjaban-megjelent-szellemtelen-lelkek-cimu-irasara-erveles-a-dichotomikus-reformatori-latasmod-mellett)


Nem tételesen reagálok, mert az túl hosszú lenne, hanem csak leírom az alapgondolataimat.

0. Először is szeretném leszögezni néhány ismeretelméleti kiindulópontomat. Én biblikus teológus vagyok, nem dogmatikus. Ebből fakadóan nem gondolom, hogy bármiről is lezárt, végleges tudással vagy éles határú, mozdíthatatlan, merev fogalmakkal rendelkeznék. Inkább a szókratészi-aguri-páli alapon állok: “Aki azt hiszi, hogy tud valamit, még semmit sem ismer úgy, ahogyan ismernie kellene.”

1. Nem értek egyet a dichotomikus modellel, de hasonlóképp nem értek egyet a dogmatikusan merev értelemben felfogott trichotomikus teológia minden pontjával sem. A szellem, lélek, szív stb. fogalmai többnyire olyan, természetfölötti, láthatatlan, esetenként téren és időn kívüleső dimenziókkal rendelkező valóságokra vonatkozó, transzcendens fogalmak, amelyek nem kezelhetők természettudományos-matematikai egzaktsággal. Jelentésük átfed, néha egymásba folyik, néha elválik, és nem feltétlenül mozdulatlan: a róluk való beszéd során is rugalmasan változhatnak, nem mindig kezelhetők a formális logika törvényei alapján, nem definiálhatók merev módon stb., kissé a Kant Tiszta ész kritikájában tárgyalt transzcendens állításokhoz hasonlóan – és ugyanabból az okból! lásd ott – viselkednek, paradox állításokhoz vezetnek stb.

2. Nem célom semmiféle felekezeti igazság védelmezése pusztán a felekezetem hagyományához való hűség miatt – egyedül az igazság és a valóság érdekel. Ezért az egyetlen használható kiindulópontnak a Bibliát tekintem.

3. Javaslatom ennek alapján, hogy fedezzük fel, és gondoljuk újra az egész kérdést az alapjaitól, mint akik erről semmit nem tudnak. Ezt a folyamatot úgy tudnám elképzelni, hogy – egyfajta nyelvfilozófiai kiindulásból – minden előzetes feltevés nélkül végigelemezzük a ruách, a nesemá, a nefes, a lév és a bászár ószövetségi fogalmait a szavak összes előfordulásának és azok kontextusának fényében. Nyelvészeti és nyelvfilozófiai tény, hogy egy szó jelentését a legpontosabban annak minél több kontextusa alapos, elemző vizsgálatával a szövegösszefüggéseiből lehet feltárni.

Nem feltételezhetjük, hogy a Biblia szerzői – Szerzője – ugyanazzal a fogalmi hálóval rendekeztek/rendelkezik, mint mi, ezért az összes előfoduláson alapuló, előítéletmentes és hagyományoktól független kontextus-elemzés valószínűleg olyan új fogalmaink kialakulásához fog vezetni, amelyekkel mai életformánkban és kultúránkban nem is rendelkezünk (például a rúách éppúgy egyszerre jelent szelet, szellemet, lélegzetet, szaglást, mint az ősmagyar lél szó – vagyis tartalmazza például a szellem, a lélegzet, a fúvás összefüggését, ami a modern magyarban, és differenciált modern gondolkodásunkban már erőteljesen szétvált, elkülönült, absztrahálódott). Ne próbáljuk meg az ókori, spirituális ember nyelvét egy az egyben megfelelteni a modern fogalomrendszernek. Érdekes lesz szembenézni azzal, mit is jelent például, hogy “a vér a lélek” (nefes dám hú) és egyben “a test élete”.

4. A héber-arámi szöveg összes előfordulása kontextusfüggéseinek feltárása után következő lépésként nézzük végig a Septuagintában az összes hely fordítását, amiből újabb következtetéseket vonhatunk le a korabeli értelmezésekre vonatkozóan, szem előtt tartva, hogy a Septuagintát nem kell ihletett fordításként elfogadni, de az apostolok azért gyakran idézték és használták.

5. Ezután a szavakat nézzük végig az Újszövetség összes előfordulásában, ugyanígy végigelemzve azok kontextusait, továbbra is minden értelmezési és felekezeti hagyománytól függetlenül, önmagukban. Nézzük meg, módosultak-e ezek a fogalmak az ószövetségi jelentésükhöz képest, ha igen, mennyiben és vajon miért, ha nem, nem.

6. Mindezek fényében végül próbáljuk meg őszintén meghatározni mindegyik fogalmat eredeti bibliai jelentésében, amennyire lehet (fenntartva, hogy részben transzcendens jellegük miatt ez csak rugalmasan, lazán, néha paradox módon tehető meg).

Ezt a munkát a magam részéről kb. 15 éve elvégeztem magamnak. Egyelőre nem publikáltam, mivel nem ez volt a célom, nagy munka lenne, itt végképp nincs rá helyem. De amúgy is építőbb, ha mindenki, akit a téma valóban érdekel, elvégzi saját magának ezt a kutatást, kizárva ezzel, hogy bárki más véleménye, előítéletei, hagyománya vagy akár csak eltérő hangsúlyozása befolyásolhassa.

E kutatás alapján annyit tudok még hozzáfűzni az általad leírtakhoz, hogy sok mindenben valóban igazad van. Így például a lélek felosztása az érzelem-értelem-akarat hármasságra nem igazán biblikus, érzésem szerint görög filozófiai, leginkább talán arisztotelészi eredetű, ezért revízióra szorul biblikus szempontból. Abban is teljesen igazad van, hogy a rúách-ból fakadhat rossz, tehát helytelen az a kép, ami szerint az ember szelleméből csak jó fakadhatna. Ugyanakkor az Ószövetségben is mindenkinek van rúách-ja, amely igen sokféleképpen működik is, tehát a bűnbeesés bekövetkeztében beállt “szellemi halál” nem a szellem nemlétét vagy teljes tehetetlenségét jelenti. Egyértelmű, hogy a bibliai nyelvek világnézetében a szellemnek is vannak gondolatai, akarata és érzelmei. Igen sok ilyesmit fel lehetne még hozni; nagyon érdekes például, hogy ha komolyan vesszük a sok helyen előforduló vér=lélek rejtélyes, transzcendens azonosítást, akkor a mai orvostudományhoz is közel kerülünk, amely szerint a boldogság, szerelem, félelem, szorongás stb. végeredményben vérünkben lévő különböző folyadékok, adrenalin, szerotonin, dopamin stb. koncentrációjával azonos. És így tovább. A nefes/pszükhé/anima/soul/lélek tehát inkább a vérhez, míg a rúách/pneuma/spiritus/spirit/szellem inkább a lélegzethez köthető, stb.

A magam véleménye szerint többre megyünk az ilyen alapos elemzéssel, mint bibliai szavak ősi jelentésének kényszerített hozzáigazításával bármilyen filozófiai vagy teológiai rendszerhez. A bibliai kontextusok ráadásul meglepően gyakorlatias haszonnal járnak közvetlenül a lelkigondozási munkára nézve is, sokkal inkább, mint az elvont teológiai elméletek, amelyek sohasem illeszkednek rá teljes mértékben a konkrét emberekre.

A magam részéről ebben a nyitottabb szellemben, és nem a “pünkösdi dogmatika” szellemében tanítom is mindezt az Akadémiánkon “minden tiltás nélkül”, szabadon, ami arra mutat, hogy a “pünkösdi dogmatika” maga sem feltétlenül egy mereven értelmezendő rendszer.

Mindezeken túl és mindezen kutatások után is fenntartom, hogy a rúách/pneuma/spiritus/spirit/szellem és a nefes/pszükhé/anima/soul/lélek nem ugyanazt jelentik (sőt még a nesemá és a rúách sem!), a két fogalom jelentése nem fed át tökéletesen, egyes esetekben kifejezetten szembenálló, ellentétes – tehát mindenképpen eltérő – valóságokat jelölnek a Szentírásban, ezért – bármit is értsünk alattuk és bármilyen is az összefüggés közöttük – azonos magyar szóval való fordításuk helytelen, értelemzavaró és a nemzetközi fordítási hagyománytól éppúgy eltér, mint a bibliai nyelvek szóhasználatától.

Lehet azon vitatkozni, hogy mit is jelentenek pontosan ezek a szavak (bár ez fölösleges, hiszen a fenti munkával jelentésük feltárható), vagy azon, hogy a magyar “szellem” szó a legmegfelelőbb-e a rúách/pneuma visszaadására, de azon nincs mit vitatkozni, hogy amit minden nyelvben két szóval fejeznek ki, azt mi is két szóval fejezzük ki, függetlenül a hozzájuk fűzött elméletektől. A fordítónak – aki vagyok – csak ennyi a dolga; hogy aztán ki mit ért a fogalmakon, az legyen az ő feladata. De ne keltsük a teljes egység látszatát a fordításban ott, ahol az eredeti ezt nem teszi.

Nem gondolom, hogy a magyar nyelv szegényebb lenne a többinél, e tekintetben sem. A magam részéről pedig az Igét semmiféle teológiának vagy hagyománynak, még protestánsnak sem nem kívánom alárendelni, csakis fordítva. Abban sem tudok hinni, hogy a Szentírásban akár csak egyetlen szó is “díszítésként”, fölöslegesen, jelentés és jelentőség nélkül szerepelhetne (mint ezt egy idézetben átvetted).

Ugyanakkor mély tisztelettel maradok tanulmányod és személyed igazságkereső, felelősségteljes elkötelezettsége és őszinte szenvedélyessége iránt.

You may also like

Reakció Flaisz Endrének, a Hit gyülekezete teológiai és hitéleti magazinjában megjelent “Szellemtelen lelkek” című írására (érvelés a dichotomikus-reformátori látásmód mellett)

Leave a Reply