26
dec
2013

R.T.Kendall levele John MacArthurnak (reakció az “Idegen tűz – Strange fire” konferenciára)

R.T.Kendall

R.T.Kendall

Kedves Dr.John MacArthur! Évek óta csodállak, mint gyakorlott írót és előadót. Nem csak olvastam az „Idegen tűz” című könyvedet, hanem meg is hallgattam a beszédeidet, továbbá a mostani konferenciádon lévő vitafórumot is. Református teológus vagyok, csak úgy, mint te, és azt tudom mondani, hogy számos kérdésben ugyanazon az oldalon állunk.

Számos dologra azonban, amit mondtál, nem voltam felkészülve. Egyes részeket újra olvastam, hogy biztos legyek benne, hogy tényleg úgy gondolod azokat a dolgokat, ahogy elsőre értettem. Először is: amennyiben a könyved a Szentlélek káromlását a hamis istentiszteletben látja, akkor attól félek, hogy te nagyobb veszélyben vagy a Szentlélek káromlását illetően, hiszen munkáját a Sátánnak tulajdonítod. Nem aggaszt ez téged?  Rettenetes nagyot kockáztatsz, amikor a szesszacionizmusnak tökéletes igazságot tulajdonítasz.

A szesszacionizmus hipotetikus tanítását próbáltad meg dogmává tenni.

Másodszor: meglepő módon azt sejteted, hogy az elődöm, Dr. Martyn LIoyd Jones egyetértene veled. A saját könyvem („Szent Tűz”) jelentős része éppen azzal foglalkozik, hogy mit gondolt a kegyelmi ajándékokkal, a Szentlélekkeresztséggel és a Szentlélek azonnali tanúságtételével kapcsolatban. Ő nem volt szesszacionista. Irtózott a szesszacionizmustól. Britanniában szinte minden pünkösdi és karizmatikus tudta, hogy barátjuk volt. Sőt, nem csak a barátjuk volt; jóval többet változtatott közülük református gondolkodóvá, mint bárki a 20. században. Elborzadna, ha látná, hogyan utasítod el, démonikusnak bélyegezve az összes mostani beszámolót a Szentlélek közvetlen munkájának megtapasztalásáról. Szerinted az én Lélekkeresztségem is démonikus volt, még akkor is, ha ez a tapasztalat a református teológiához vezetett, anélkül, hogy Kálvinnak akár egyetlen szavát is olvastam volna.

Harmadszor – legyünk következetesek -, ha igazad van, azt kellene tanácsolnunk az újonnan megtérteknek, hogy hagyjanak figyelmen kívül számos igehelyet – például azokat, amelyek arra bátorítanak, hogy higgyünk benne, hogy Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz (Zsid 13,8), vagy, hogy még mindig meg tudja mutatni nekünk, ha rossz úton járunk (Fil 3,15). Azt kellene nekik mondanunk, hogy a Szentlélek manapság nem beszél úgy, ahogy Fülöphöz szólt (Apcsel 8,29), vagy nem kellene ösztönöznünk őket arra, hogy valóban törekedjenek a nagyobb kegyelmi ajándékokra (1 Kor 12,31)?

Remélem fontolóra veszed, hogy elolvasod a könyvemet. Nem lesz károdra, és talán meghallod majd, hogy Isten szól hozzád – olyan módon, ahogy eddig el sem tudtad képzelni. Teljes szívemből imádkozom, hogy ne legyen számodra túl késő.

A konferenciád második vitafórumán tényleg ezt mondtad: „tudom, hogy tévedek valahol.” Ha tényleg így van, miért hallgassanak rád? Nem szeretnéd minél előbb tudni, hogy tévedsz e azokat a témákat illetően, amelyekben dogmatikus vagy?

Ha biztosan tudnám, hogy Isten dicsőségére válna – azon őszintén vívódó keresztyének kedvéért -, megkérnélek, hogy a témához pártatlanul állva folytassunk le egy négyszemközti vitát szesszacionizmus kérdéséről. Tudunk ezért imádkozni?

You may also like

Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat II.
Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat I.
Sam Storms: a szesszacionizmus vége
Egy karizmatikus kálvinista spirituális útja

Leave a Reply