25
jan
2014

Evangelikálok a kálvinista ébredés kellős közepén

/Az alábbi írás a New York Times január 3-i számának véleményrovatában jelent meg, és az új kálvinizmussal, a kálvinizmus újjáéledésével foglalkozik. Mark Oppenheimer, a cikk írója bár kissé kritikusan beszél a mozgalomról, de a mozgalom terjedése miatti feszültségekről érdemes tudnunk…/

Azok számára, akik sajnálkoznak, hogy lemaradtak az elmúlt év híreiről, itt van egy, amivel neki lehet indulni 2014-nek: Ha csatlakoztál már egy olyan gyülekezethez, amely a TULIP teológiáját hirdeti, akkor ez vajon azt jelenti, hogy A) a lelkész virágokat süt az úrvacsorai kenyérbe, B) a lelkész úgy véli, hogy eme virágok tavaszi újraéledése a feltámadást szimbolizálják, vagy C) a lelkész kálvinista?

Egyre több keresztény tudja, hogy a helyes válasz a „C”. A mozaikszó Kálvin úgynevezett kegyelemtanát foglalja össze, és a hangsúlyt a bűnösségre és az eleve elrendelésre teszi. A T az ember teljes romlottsága (Total Depravity). Az U az Úr feltétel nélküli kiválasztása (Unconditional Election), ami azt jelenti, hogy Isten már eldöntötte, ki lesz megmentve, tekintet nélkül saját állapotukra vagy bármire, amivel el tudnák érni a megváltást.

Innentől kezdve a betűk jelentése nem vidámít föl túlzottan…

Az evangelikalizmus a kálvinista megújulás közepén helyezkedik el. Egyre több prédikátor és tanár tanítja a XVI. századi francia reformátor nézetét. Mark Driscoll, John Piper és Tim Keller – mega-gyülekezetek lelkipásztorai és fontos evangélikál szerzők – mind református. A kálvini jellegű istentiszteleti közösségeken és gyülekezetekben a részvétel növekszik, különösen a 20-as és 30-as hívők között.

A Déli Baptista Szövetségben (Southern Baptist Convention), az USA legnagyobb protestáns felekezetében, a kálvinizmus elterjedése nagy port kavart. Egy 2012-es felmérés szerint, amit 1066 déli baptista lelkipásztor között, a Déli Baptista Szövetség egyik nonprofit csoportja, a Lifeway Research végzett, 30 százalék azt nyilatkozta, hogy gyülekezete kálvinista – miközben kétszer annyira hatott valamiképp a kálvinizmus.

A kálvinizmus egy teológiai irányvonal, és nem felekezet vagy szervezet. A puritánok pl. kálvinisták voltak, a presbiteriánusok pedig a skót reformátusoktól származnak. Továbbá sok korai baptista volt kálvinista. De a XIX. században a protestantizmus (Amerikában) olyan kálvinistának nem nevezhető hitvallások irányába mozdult el, amelyek azt hangsúlyozták, hogy az embernek hozzá kell járulnia saját üdvösségéhez – azaz egy optimista, kvintesszenciájában „amerikai” hit irányába.

Az Egyesült Államokban ma az egyik legnagyobb felekezet, az Amerikai Presbiteriánus Egyház, vitathatatlanul református.

Mark Dever, a Capitol Hill baptista gyülekezet lelkésze, meg sem említi Kálvint a prédikációiban, mégis tudják, hogy miről beszél

Mark Dever, a Capitol Hill baptista gyülekezet lelkésze, meg sem említi Kálvint a prédikációiban, mégis tudják, hogy miről beszél

De az elmúlt 30 év során, a kálvinisták is előtérbe kerültek a protestantizmus más ágaiban, és a gyülekezeteknél a teológia felől ez egy kis aggodalomra adott okot. 1994-ben, mikor Mark Dever Washingtonba, a Déli Baptista Szövetséghez tartozó Capitol Hill baptista gyülekezetbe került meghallgatásra, a felvételi bizottság nem is kérdezte teológiája felől.

„Tehát azt mondtam – hadd gondoljam csak át, mit is nem szeretnétek, ha tudnátok velem kapcsolatban” – emlékezett vissza Mr. Dever. Aztán elmondta nekik, hogy ő bizony kálvinista. „El kellett nekik magyaráznom mit is jelent ez. Nem akartam idehozni úgy a feleségemet és a gyerekeimet, hogy közben elveszítem a munkát.”

Mr. Dever azt mondta, hogy mikor 1994-ben átvette a gyülekezetet, mintegy 130 tagja vett részt vasárnap, és 70 év volt az átlagéletkor. Ma a gyülekezetnek 1000 hívő tagja van, akiknek 30 év az átlagéletkoruk. És mindeközben Mr. Dever meg sem említi a prédikációiban Kálvint, és a művelt közönsége, akik közül sokan politikusok, ismerik és szeretik azt, amit hallanak.

„Úgy gondolom, az ő tanításából kitűnik, hogy az igazi hangsúly a Szentíráson van, és hogy Isten Igéjében az életben feltett összes kérdésre választ találhatunk.” Prédikációiban valóban a bűnösségünkről és a megváltásra való szükségünkről beszél.” – mondta Sarah Rotman, aki a Világbanknál dolgozik.

Ez a bűnösségre való fókuszálás különbözik az elmúlt évek népszerű evangelikalizmusától. Ugyanis szembe megy a „jólét evangéliumának (prosperity gospel)” hirdetőivel, akik úgy értelmezik, hogy a hit gazdaggá tesz. Nem hasonlítható ahhoz az „érezd jól magad” állításhoz, amelyet lelkészek és írók, köztük Joel Osteen is képvisel, aki úgy kezeli a Bibliát, mint egy önfejlesztő könyvet, vagy mint egy jobb üzleti lehetőség útmutatóját.

„Mit is lehet hallani néhány mega-gyülekezetben? – Isten azt akarja, hogy jó szülő legyél, és itt van hét módja annak, hogy Isten segíthessen jó szülővé válni. Vagy pedig, Isten azt akarja, hogy jó házasságod legyen, ezért itt van három módszer rá.” – mondta Collin Hansen, a „Young, Restless, Reformed: A Journalist’s Journey With the New Calvinists” című könyv szerzője. Mr. Hansen mindezekkel szemben mondta azt, hogy „azok, akik részt vesznek egy kálvinista gyülekezet életében, a prédikátortól azt várják el, hogy Jézusról beszéljen.”

Egyes nem-reformátusok azzal vádolják a kálvinista ébredést, hogy részben alattomos módszerekkel érik el céljukat. Roger E. Olson, a Baylor Egyetem professzora, és az „Against Calvinism” című könyv szerzője a kálvinizmus leghangosabb kritikusa.

„Az egyik legnagyobb aggodalmam, hogy bizonyos baptista teológiai szemináriumok új végzősei is beszivárognak a nem református gyülekezetekbe, és ezt nem közlik a nem kálvinista gyülekezetekkel és felvételi bizottságokkal.” – állítja Olson professzor. Az ő ismeretei alapján, ezek az ifjú lelkészek „várnak néhány hónapot és aztán elkezdik föltölteni a gyülekezet könyvtárát könyvekkel, olyan kálvinisták írásaival, mint John Piper és Mark Driscoll. Különböző református témákhoz sleppet tartanak – mondta Olson – és ezeket a kálvinista haverjaikat alkalmazzák a gyülekezetben is.

„Gyakran a gyülekezetek széthasadnak, mert végül a nem kálvinisták elkezdik saját gyülekezetüket építeni.” – mondta Olson professzor.

Éves júniusi ülésén, a Déli Baptista Szövetség különleges bejelentést kapott a Kálvinizmust Felügyelő Bizottságtól (Calvinism Advisory Committee), ami foglalkozott mind az antikálvinista előítéletekből fakadó vádakkal a felekezeteken belül, mind az olyan vádakkal, amikor kálvinistákat vádoltak tisztességtelen ügykezeléssel.

„Számítunk az összes helyi gyülekezetben hivatalosan megválasztott szolgáló képviselőre, az elkövetkezendőkben minden, a hitet és a tanítást érintő ügyben is.” – olvasható a jelentésben.

Habár sok új-kálvinista távol tartja magát a politikától, de többnyire konzervatív álláspontot fogalmaznak meg társadalmi kérdésekről, ill. a Szentírással kapcsolatban. Sokan közülük pl. nem hiszik, hogy a nők szolgálók vagy presbiterek lehetnek.

Serene Jones, a Union Theological Seminary elnöke azt mondta, hogy Kálvin hatása korántsem korlátozódik a konzervatívokra.

A liberális keresztények, köztük kongregacionalisták és liberális presbiteriánusok, lehet hogy Kálvin tanításának csak egy másik szempontját emelik ki. – mondta Dr. Jones. Megemlítette Kálvin azon hittéletét, hogy „az állampolgári részvétel az Isten iránti engedelmesség legfőbb formája.” Hozzátette – ellentétben sok mai konzervatívval -, hogy „Kálvin nem szó szerint olvasta a Szentírást.” Továbbá Dr. Jones szerint Kálvin gyakran az Írást „rosszul idézte, és olyan szentírási részeket is használt, amik nem léteznek.” (sic!)

Brad Vermurlen, a Notre Dame végzős hallgatója ír egy értekezésében az új-kálvinistákról, amiben azt mondja, hogy a kálvinista ébredés valós jelenség, de ez a zajongás el fog csitulni.

„Tíz évvel ezelőtt mindenki az „emerging church”-ről beszélt – mondta Mr. Vermurlen – Öt évvel ezelőtt, az emberek a „missziós egyházról” beszéltek. Most pedig az „új-kálvinizmusról”. Nem akarom azt mondani, hogy az új kálvinizmus csak egy hóbort, de kíváncsi vagyok, vajon ez egy azon dolgok közül, amikről az amerikai evangelikálok beszélnek már öt éve, és amint ezzel megvannak, továbbmennek élni az életüket ,gyülekezeteiket építeni, vagy még 10 és 20 év múlva is ott lesz az irányzat a palettán?

The New York Times

You may also like

Kerekasztal beszélgetés az újkálvinista mozgalom jelenéről, céljairól, jövőjéről (Albert Mohler – Kevin DeYoung – Ligon Duncan)
Mark Driscoll: A bibliamagyarázat 7 fő elve
Reakció a Biblia Szövetség honlapján megjelent, újkálvinista mozgalmat érintő kritikára
Ilyen alapon ne jelentkezz lelkésznek: 10 rossz ok

Leave a Reply