16
máj
2014

Honnan tudod, hogy elhívásod van a lelkészi szolgálatra?

Dave Bruskas

Dave Bruskas

(Az alábbi cikk Dave Bruskas angol nyelvű írásának fordítása. Az eredeti szöveg itt, Mark Driscoll blogján tekinthető meg.)

Sokan úgy gondolják, hogy a lelkipásztori szolgálatra való elhívás egy titokzatos érzés vagy tapasztalat. De a Biblia megmutatja nekünk, hogy az elhívás sokkal objektívabb és mérhetőbb. Ez az első alapköve a „Felkészülés a Vezetésre” című 8 részes sorozatnak.

Pál apostolnak közvetlen találkozása volt Jézussal, ami meghatározta a szolgálatra való elhívását. Amennyire tudhatjuk a Biblia hallgatásából, Timótheusnak – pártfogoltjának – különböző élménye volt. De fontos megérteni, hogy Pál iránymutató tanácsot ad arra nézve, hogy miként értékelje a pásztori szolgálatra való elhívást. A Biblia pásztori levelei alapján lényegében három alapvető mintát láthatunk az elhívásra.

1.) Késztetés

A pásztori szolgálatra való elhívás az ember szívében keletkező vágy arra, hogy vezetőként szolgálja az egyházat. A Szentírás ilyen kitűzött célra, ambícióra bátorít, mikor ezt mondja: „ha valaki püspökségre törekszik, szép feladatra vágyik” (1Tim 3:1). Ha ez a vágy nem remegtet meg, akkor komolyan kell venni. Túl gyakran van az, hogy a szolgálatra való elhívásról alkotott elképzelésünk egy misztikus elem marad, amit a Biblia nem is vár el. A Szentírás szerint viszont ez sokkal objektívabb és mérhetőbb. Egy olyan ember szívében lakó nemes és csodálatos vágyakozás, aki szereti az egyházat, és vezetőként akarja szolgálni.

2.) Alkalmasság

Azonban a vágy még önmagában nem teszi érvényessé az igaz szolgálat elhívását. A személy (jellem) és az alkalmasság (kompetencia) ugyanilyen fontos. A megfelelő képzettséggel és minősítéssel minden lelkipásztornak rendelkeznie kell, ahogy azt a 1Tim 3:1-7-ben és a Tit 1:5-9-ben is olvassuk. Aki úgy hiszi, hogy elhívása van a pásztori szolgálatra, annak képzett lelkészek komoly vizsgálatának kell alávetnie magát. Akit már megvizsgáltak és alkalmasnak találtak a bibliai követelmények szerint a lelkipásztori tisztségre, és aki megingathatatlan késztetéssel szeretné szolgálni az egyházat, két-harmad részben már elhívása van.

3.) Megbízatás

Pál apostol figyelmezteti Timótheust, hogy ne hanyagolja el a kegyelmi ajándéka és a megbízatása szerinti szolgálatot: „Ne hanyagold el a benned levő kegyelmi ajándékot, amelyet prófécia által kaptál a vének kézrátételével.” (1Tim 4:14). A kézrátétel gyakorlatát többször is leírja a Szentírás. Ennek a cselekedetnek az általános menete az, hogy akit megérintenek, beiktatják a szolgálatba. A diakónusokat az apostolok bízzák meg az ApCsel 6-ban. Pál és Barnabás missziói megbízatásáról az ApCsel 13-ban van szó.

Ugyanúgy, akik a lelkészségre hívattak el, képzetteknek és megbízottaknak kell lenniük egyaránt. Egy lelkész megbízatás nélkül olyan, mint egy csapat nélküli futball-játékos; meglehetősen gyanús.

Miért fontos ez?

Manapság túl sok lelkész hagyja ott a szolgálatot. Néhányukat Jézus irányítja át máshova. Talán mások ellankadnak és kilépnek. De ismerek néhány korábbi lelkészt, akik bizonygatják, hogy ők valójában legelőször sem kaptak elhívást a lelkészségre. Megbánták a múltat. És azok, akik szolgáltak, rosszabb helyzetben vannak a jelenben. A pásztori elhívást nagyon komolyan kell venni, és körültekintően kiértékelni – a lelkész kedvéért, és még inkább az egyház érdekében.

You may also like

Ilyen alapon ne jelentkezz lelkésznek: 10 rossz ok

Leave a Reply