3
Júl
2014

Kálvin János tanítása a Sátánról és az ördögökről

Untitled-2Kálvin a Sátánról és a démonokról az Institutio első könyvében ír, azon belül is a XIV. fejezet 13-19. alfejezeteiben.

Az ördögről és a démonokról szóló kijelentéseknek célja van

Mindenekelőtt fontos hangsúlyozni – Kálvin is ezzel kezdi –, hogy mindennek, amit a Szentírás az ördögökről megfogalmaz, célja van, éspedig az, hogy a Sátán kísértéseire, támadásraira olyan „fegyverekkel”, eszköztárral tudjanak a hívek reagálni, válaszolni, amelyek a „leghatalmasabb ellenség elűzésére is elég erősek és hathatósak.” Így amikor a Szentírás a Sátánt erős fegyveresnek, vagy ordító oroszlánnak nevezi, azt azért teszi, hogy a hívők még óvatosabbak, illetve az ellene való küzdelemben még felkészültebbek legyenek. Ezért van az, hogy amikor az Írás megoszt velünk egy, az ördögre vonatkozó állítást, akkor rögtön hozzá is fűz is valamit; vagy bíztatást, vagy parancsot (ld. Ef 6,12).

És mire késztet ez minket? Kálvin találóan fogalmaz:

Ez oknál fogva mi is lelkünk minden erejét arra irányozzuk, hogy előre nyertünk figyelmeztetést afelől, hogy ellenség (a Sátán/ szerk.) és pedig minden merészségre elszánt, erőben roppant hatalmú, ravaszsággal bőven felszerelt, kitartás és gyorsaság tekintetében fáradhatatlan, mindenféle harci szerszámmal felszerelt, a hadi tudományban igenis képzett ellenség fenyeget bennünket folytonosan, restségből vagy tunyaságból ne engedjük magunkat elnyomni, hanem ellenkezőleg harcra felserkent s felgerjedt lélekkel megvessük a lábunkat az ellenállásra; s mivel e küzdelem csak halállal végződik, szilárd kitartásra bíztassuk magunkat. Kiváltképpen pedig, tudatában lévén erőtlenségünknek és tapasztalatlanságunknak, kérjük Isten segítségét és semmihez ne fogjunk nélküle, mivel egyedül ő az, aki belátást, erőt, bátorságot és fegyvert ad. (Institutio I. 14.13.)

A Szentírás kijelentéseinek tehát nem pusztán informatív céljuk van, hanem a hívők életét akarják óvni, és az ördöggel szembeni kitartásukat és boldogulásukat akarják elősegíteni. Éppen ezért közli az Írás azt is, hogy nem egy, hanem egy egész sereg ellenséggel van dolga a hívőknek. Ezt azzal támasztja alá Kálvin, hogy 1. a Magdalai Máriáról is azt olvassuk, hogy 7 ördögtől szabadult meg (Mt 12,43), 2. Krisztus természetesnek tartja, hogy ha valaki egy kiűzött rossz léleknek ismét helyet ad, akkor az hét magánál rosszabbat vesz maga mellé, és úgy veszi birtokba az embert (Luk 8,30). Mindez arra kell, hogy indítsa a hívőt, hogy nehogy – az ellenség számát alábecsülve – lanyhuljon a gonosz elleni harcban, vagy hogy ebben szünetet tartson. Egyébiránt amikor az Írás a Sátánról egyes számban beszél, akkor azt azért teszi, mert ezzel „csalárdságának ama fejedelemsége van jelezve”; az, hogy a Sátán a gonosz birodalmának a vezetője és reprezentánsa, sőt feje, csak úgy, ahogy Krisztus az egyház feje.

A kitartás és a védekezés mellett a szüntelen harc ugyanúgy fontos

Kálvin nem csak a hívők Sátánnal szembeni kitartásáról és elővigyázatosságáról beszél, hanem az ellene folytatott harcról is (amelyről manapság félelmetesen kevés szó esik /szerk.):

mert ha, amint helyes is, Isten dicsőségét szívünkön viseljük, minden erőnkkel küzdenünk kell az ellen, ki e dicsőség kioltására fáradozik. Ha Krisztus királyságának védelmére készek vagyunk, amint kell, akkor szükséges, hogy engesztelhetetlen harcot folytassunk azzal, ki e királyságot romba akarja dönteni. Viszont, ha az üdvösségünkkel valamit törődünk, nem szabad sem békében, sem fegyverszünetben állnunk azzal, ki üdvösségünk megrontására állandóan cselt sző. (Institutio I. 14.15.)

Ezt a harcot nem lehet megspórolni, hiszen a Sátán maga is egyfolytában támad;

…hazugságaival Isten igazságát ostromolja, a világosságot sötétséggel elhomályosítja, az emberek elméjét tévelygésbe bonyolítja, gyűlöletet kelt, versengéseket és harcokat szít s mindezt azért, hogy Isten országát megdöntse és az embereket magával együtt örök kárhozatba rántsa. (Insitutio I. 14.15.)

Gonosznak lett teremtve?

Habár Kálvin is beszél róla (az 1 Jn 3,8, ill. a Jn 8,44-re hivatkozva), hogy a Sátán „természeténél fogva hamis, gonosz és rosszindulatú”, de szerinte ez a tény senkit sem vezethet arra, hogy a gonoszságát a teremtettségéből eredeztesse, és ne annak “megromlásából”, hiszen Istennek nem lehet azt tulajdonítani, ami a legtávolabb áll tőle ;

Mert ami kárhozatos csak van benne, elpártolásával s bukásával maga szerezte meg magának. (Institutio I. 14.16.)

Ezentúl az Írás a Sátánt a „hazugság Atyjának” is nevezi, ezzel is kifejezve, hogy a bűnt nem lehet Istennek tulajdonítani.

Miért csak ennyit tudunk a Sátánról?

Kálvin is észleli ezt a problémát, és meg is említi azokat, akik kifogásolják, hogy a Szentírás nem tárja elénk a Sátán bukásának a történetét, illetve „e bukás okát, módját, idejét és fajtáját.” Kálvin egyértelmű válasszal zárja rövidre egyesek kérdezősködését:

…mivel ez nem tartozik ránk, jobb volt, hogy a Szentírás, ha már egészen el nem hallgatta, csak röviden érinti. Mert a Szentlélekhez sem lett volna méltó, üres és haszontalan történetekkel elégíteni ki a kíváncsiságot. (Institutio I. 14.16.)

Ezzel szemben a Szentírás pontosan annyit közölt a hívőkkel, amely az épülésükhöz, fejlődésükhöz éppen elég és szükséges.
Amit a Sátánról tudunk

Kálvin természetesen a kijelentés alapján egy tömör összefoglalását adja mindazon információknak, amelyek a Sátán és a démonok eredetére utalnak:

…az ördögök természetére vonatkozóan elégedjünk meg röviden a következőkkel: A teremtés kezdetén az ördögök Isten angyalai voltak, de a megromlás következtében elvesztek és veszedelem eszközeivé lettek másokra nézve is. S mivel ezt tudnunk hasznos dolog, Péter és Júdás világosan tanítja (2 Pt 2,4; Júd 6), hogy az angyaloknak, akik vétkeztek s az ő eredet szerint való kezdetüket meg nem tartották, hanem elhagyták lakhelyüket, Isten nem kedvezett. (Insitutio I. 14.16.)

A Sátán Isten kontrollja alatt áll

Kálvin szerint Isten akarata ellen a Sátán semmit sem tud tenni, és ennek alátámasztására számos igehelyet vonultat fel (Jób 1,6; 2,1; 1 Kor 22,20; 1 Sám 16,14; 18,19; Zsolt 78,49). Ezekből kiderül, hogy Isten a Sátánt, vagy a gonosz lelkeket-bukott angyalokat használta/használja fel céljai megvalósításában. Természetesen itt rögtön felmerülhetne a kérdés azzal kapcsolatosan, hogy ezekben az esetekben hol ér véget Isten felelőssége, és hol kezdődik az eszközként felhasznált Sátáné, vagy démonoké, azonban Kálvin nem boncolgatja bővebben a problémát (ld. 2 Thessz 2,911). Ezeket a némelyek számára vitatottnak tekinthető eseteket pusztán annak bizonyításaképp említi meg, hogy megmutassa, a Sátán végső soron Isten hatalma és kontrollja alatt áll.

Bizonyos tehát, hogy a Sátán Isten hatalma alatt áll s az Úr őt aképen vezeti, hogy puszta intésének is köteles engedelmeskedni. (Institutio I. 14.17.)

Ezért aztán a Sátán csak azt hatja végre, amit neki Isten megenged, és így – akarva-akaratlanul – engedelmeskedik teremtőjének, és tulajdonképpen lázadása és gonoszsága ellenére kénytelen azt a szolgálatot végezni, amelyet Isten akar. Kálvin szerint tehát az ördögök (=démonok) eszközök Isten kezében, abból a célból, hogy a hívők folyamatosan fejlődjenek:

…e kormányzását aképen irányítja, hogy az ördögök a hívekkel állandó harcban legyenek, cselekkel rohanják meg, ostrommal ingereljék, háborúsággal gyötörjék, gyakran el is bágyasszák, megzavarják, megrettentsék, néha meg is sebezzék, de soha le ne győzzék és el ne nyomják…. (Institutio I. 14.18.)

A Sátán soha nem győzheti le a híveket

Ezért aztán Kálvin tagadja, hogy „a Sátán valaha legyőzhetné, vagy csak el is nyomhatná a híveket.”

Az esetleges befolyásukat azonban nem tagadja, hiszen

Gyakran zavarba hozhatnak ugyan, de lélekjelenlétüket nem vesztik el úgy, hogy többé össze ne szedjék magukat; a csapások súlya alatt összeroskadnak ugyan,de aztán fölkelnek; sebet kapnak, de nem halálosat s végül egész életük pályáján úgy győzködnek, hogy utoljára győzedelmet vesznek. (Institutio I. 14.18.)

Az ilyen esetekről a Szentírás is tanúskodik (2 Sám 24,1; 2 Tim 2,26).

A harc pozitív kimenetelét maga Krisztus biztosítja, hiszen benne – “a mi fejünkben” – a győzelem mindig is teljes volt, és rajta a világ fejedelmének soha sem volt hatalma. Krisztus abból a célból győzte le halálával a Sátánt, és azért győzedelmeskedett minden serege felett, hogy az egyháznak ne árthasson. Ha ez nem történt volna meg, minden pillanatban ki lennénk téve a Sátán és a démonok folyamatos és sorozatos támadásának. A hívők lelkén tehát nem uralkodhat a Sátán, ezt Krisztus nem engedi. Kálvin szerint azonban a hitetleneket és az istenteleneket maga Krisztus adja át a Sátánnak „kormányzás végett, akiket nem méltat arra, hogy saját nyája közé számlálja.”

A Sátán személy, csak úgy, mint a démonok (érvek ezt bizonyítandó)

Hihetetlen éleslátásról (egyszersmind előrelátásról) tesz tanúbizonyságot Kálvin, amikor arról ír – jóval későbbi, liberális és neorthodox teológiai koncepciókat cáfolva –, hogy téves az az elképzelés, amely szerint az angyalok nem egyebek, mint „jó gondolatok, és indulatok, melyeket az ember elméjében Isten ébreszt.” Ugyanúgy cáfolja azokat, akik szerint az ördögök (démonok) sem mások, mint „szenvedélyek és háborgások, melyeket a mi testünk gerjeszt bennünk.” Kálvin ezen a ponton egyértelműen azokkal vitázik, akik szerint a Sátán vagy a démonok pusztán megszemélyesítései az emberi vágyaknak, attitűdöknek. Érvei a következők:

  1. Önmagában már az is bizonyíték személy voltuk mellett, ahogy az Írás beszél róluk, és ahogy nevezi őket: tisztátalan lelkek, és elpártolt angyalok, akik eleitől fogva megromlottak. Mindezek a kifejezések egyértelművé teszik, hogy nem indulatokról, és nem is az „értelem káprázatairól” van szó esetükben
  2. Mind Krisztus, mind János apostol összehasonlítja az Isten fiait az ördög fiaival (Jn 8,44; 1 Jn3,10). Ez az összehasonlítás értelmetlen volna, ha az „ördög” szó nem fejezne ki mást, csak indulatokat, vagy gonosz gondolatokat.
  3. Továbbá nem véletlenül mondja János apostol, hogy az ördög kezdettől fogva vétkezik (1 Jn 3,8).
  4. Júdás Mihály arkangyalról úgy beszél, mint aki az ördöggel harcol: bizonyára a jó angyallal állítja szembe az elpártolt angyalt.
  5. Jób történetében arról olvasunk, hogy megjelent a Sátán a többi angyallal együtt Isten színe előtt.
  6. Még erőteljesebb bizonyítékoknak tekinthetjük azokat a helyeket, ahol a Sátán, illetve a démonok büntetéséről olvashatunk (Mt 25,41; 2 Pt 2,4).

Mindezek fényében találóan jegyzi meg Kálvin:

Mily ízetlen beszéd volna az, hogy az ördögök örök ítéletre rendeltettek, hogy számukra már meg van gyújtva a tűz, hogy immár gyötri őket és kínozza Krisztus dicsősége, ha az ördögök egyáltalán nem léteznének? (Institutio I. 14.19.)

You may also like

Krisztus pokolra szállásának jelentősége Kálvinnál (az 1 Pét 3,18-20 magyarázata)
Kálvin tanítása a hit, a remény, és a szeretet kapcsolatáról
Kálvin János tanítása az emberi lélekről (a lélek halhatatlansága és magasabb rendű volta)
Wayne Grudem: Krisztus jelenléte az úrvacsorában/ eltérő értelmezések

1 Response

  1. Camisard

    A Sátán bukásának okáról, módjáról, és idejéről mégsem tudunk olyan keveset.

    Először is, a bukásának oka minden valószínűség szerint a gőg volt. 1 Tim 3:6

    Bukásának ideje pontatlan, a teremtéskor még nem bukott el (Jób 38:7), de az asszony megteremtése után röviddel már le volt bukva.

    Megteremtése az angyalokéval esik egybe, hiszen ugyanabba a rendbe tartoznak (kiknek teremtését a Gen 1:1 és nem az 1:3, de nem is az 1:6 írja le).

    A bukás módja metaforikusan a Jelenések könyvében található: Jel 12:3-4. Az angyaloknak csak az egyharmada csatlakozott hozzá.

    Egy valószínű téveszme róla, hogy a leghatalmasabb angyal volt, holott típusa kerúb volt (Ezék 28:14), amit Aquinói nem tekintett a legmagasabb angyali rendnek, mert azok a hatszárnyú szeráfok, akik közvetlenül Isten trónja mellett állnak (Ézs 6:1kk., Jel 4:6,8). Ez valószínűsíthető, hiszen a kerúbok inkább Isten alatt helyezkednek el, mind Ezékiel látomásában (Ezék 1:26, 28), mind a kérubokon lovagló hasonlatban (Ézs 37:16), mind a frigyláda esetében, ami fölött nyugodott Isten dicsősége. A szeráfok mintha inkább horizontálisan lennének ábrázolva Istenhez képest (noha ez nem emeli isteni rangra őket).

Leave a Reply