26
Júl
2014

Kálvin tanítása a hit, a remény, és a szeretet kapcsolatáról

Untitled-2Kálvin főművének, az Institutio első (1539) kiadásának második, hitről szóló részében (ezen belül is az Apostoli Hitvallás tárgyalásánál) kiváló összefoglalást, jellemzést nyújt a címben említett három, talán a Biblia legfontosabb, hívőkkel kapcsolatosan használt fogalmáról, és a közöttük lévő viszonyról. Érdemes röviden összefoglalni – idézve legfontosabb állításait – e tanítását, ugyanis sokszor ma is keverednek a hívők fejében e fogalmak mögötti tartalmak és a közöttük lévő relációk.

Kálvin az Apostoli Hitvallás utolsó (negyedik) artikulusának magyarázatánál („Hiszek egy egyetemes anyaszentegyházat, szenteknek egységét, a bűnöknek bocsánatát, a testnek feltámadását és az örök életet”) jelenti ki, hogy mindezeket (ld. szentek egységét, bűnök bocsánatát, testünk feltámadását, az örök életet stb…) úgy kell hinnünk – bízván az Úr jó voltában – , hogy mindezekben egészen biztosan részünk lesz.

Kálvin a hit következő definícióját nyújtja:

Bárhol jelentkezzék pedig az élő hit, (…) abban áll, hogy bizodalmunkat az egy Istenbe és Jézus Krisztusba vessük.

Mindjárt hozzá is teszi, hogy ez a hit nem maradhat egyedül, hiszen rögtön kapcsolódnia kell hozzá a reménynek és a szeretetnek. Sőt, ha mindezek nem jelentkeznek a hittel együtt, akkor mindez arra utal, hogy „nincs semmiféle hitünk.” Mindez nem azért van így, mert a reménységből vagy a szeretetből származna a hit, hanem azért, mert

„semmi esetre sem lehetséges az, hogy a hitnek a reménység és szeretet nyomába ne járjon.”

A hit és a remény közötti kapcsolat

Hogyan kell ezt értenünk? Úgy, hogyha valaki a hitnek – ami, más definícióval élve nem más, mint a „megingathatatlan bizodalom az Isten igaz voltában”- a „bizonyosságát” megszerezte, akkor egyszersmind valósággal várja is, hogy „az Isten a maga ígéreteit be fogja tölteni”, hiszen a hit bizonyosságot ad arról, hogy ezek az ígéretek csak igazak lehetnek. Ezért aztán Kálvin szavaival a

reménység nem egyéb, mint azon dolgok várása, amelyeket valósággal Isten ígéreteinek hiszen a hit.”

Tehát a 1.) a hit az a megingathatatlan bizalom, amit Istenbe és Jézus Krisztusba vetünk, továbbá az Isten igaz voltába,  2.) a remény pedig azoknak a dolgoknak a várása, amelyeket hit által Isten ígéreteinek tartunk és elfogadunk.
Amennyiben sorrendet szeretnénk felállítani hit és remény között, úgy látszik, hogy a hit megelőzi a reményt, hiszen abban reménykedünk (Isten ígéreteiben), azt várjuk, amelyeket előtte elhittünk, vagy amelyeket hit által igaznak tartottunk.
Kálvin a következőképpen fogalmaz:

Így a hit hiszen Isten igazmondásában; a reménység pedig várja, hogy alkalmas időben kimutatja az ő hűségét.”

Kálvin a következőképpen konkretizálja a hit és remény közötti relációt:

A hit hiszi, hogy Atyánk van nekünk; a reménység várja, hogy ő irántunk magát mindig megmutassa” ill. „A hit hiszi, hogy nekünk örök élet van adva; a reménység várja, hogy ez valamikor nyilvánvalóvá lesz.

A kettő közötti sorrendiséget illetően újra hangsúlyozzuk, hogy mindenképpen a hitet kell az első helyre tennünk, hiszen „a hit alap, amelyen a reménység nyugszik”, azonban a „reménység táplálja és fenntartja a hitet.”

Kálvin úgy érvel, hogy senki sem várhat addig Istentől semmit sem, amíg előbb az ő ígéreteiben nem bízik.
Summa summarum: Kálvin értelmezésében tehát a hit alap, azonban a remény-reménység is elengedhetetlen a hit mellé, hiszen ez táplálja és fenntartja a hitet, „nehogy kifáradva összeroskadjon”.

A hit és a szeretet közötti kapcsolat

Ezen a ponton Kálvin a következőképpen érvel: a hit úgy foglalja magába Krisztust, ahogy Őt az Atya nekünk adja: ez azt jelenti, hogy benne részesülnek a hívők a bűnbocsánatban, a békességben, az igazságban, az engesztelésben, de ugyanúgy a megszentelésben is, és abban, hogy Krisztus az élet vizének forrása: mindebből következik szerinte, hogy benne megtalálható a szeretet is, amely egyszersmind a Szentlélek ajándéka és gyümölcse, és a megszentelésének az eredménye. Azaz a hit Krisztusra tekint, és Krisztusban megtalálható a szeretet is! Ezért a szeretet az igaz hit jellemzője, annak része.

Mind a remény, mind a szeretet a hitből származik, azonban a szeretet más, mint a remény

Láthatjuk, hogy mind a remény, mind a szeretet a hithez van kötve, abból származik egyformán; Kálvin szavaival mindkettő „törhetetlen kapoccsal a hithez van kötve”. Azonban a szeretetről nem jelenthetjük ki mindazt, amit a reménységgel kapcsolatban megfogalmaztunk. Nem mondhatjuk, hogy a szeretet táplálja, fenntartja vagy erősíti a hitet, mindezek ugyanis csak a reménység sajátosságai. A reménység ugyanis egyrészt

féken tartja a hitet, hogy ne rohanjon vakon” másrészt „megerősíti, hogy ne tétovázzék és ingadozzék Isten ígéreteiben való bizalomban.

A szeretet tehát egészen más, mint a reménység

A szeretet fontosabb, mint a hit? (1 Kor 13,2)

Sokan felhozzák ellenvetésként ennél a pontnál Pálnak az 1 Kor 13,2-ben leírt szavait, a szeretetnek a hittel és a reménnyel szembeni elsőbbségét bizonyítandó:

És ha prófétálni is tudok, és minden titkot és minden tudományt ismerek is, és ha teljes hitem van is, úgy hogy hegyeket mozdíthatok ki helyükről, szeretet pedig nincsen bennem, semmi vagyok.”

Némelyek Kálvin szerint az apostol eme kijelentéséből arra következtetnek, hogy létezik hit szeretet nélkül is. Fontos azonban megérteni e szakasz értelmezésekor, hogy mit ért itt az apostol „hit” alatt. Kálvin szerint itt nem az „általános hitről” van szó – amelyről korábban beszéltünk -, hanem „különleges hitről”, amit az apostol a kegyelmi ajándékok között említ meg a csodatévő erők, a nyelveken szólás és a prófétálás mellett.

… nem veszik észre, hogy mit ért az apostol e helyen hit alatt. Mert az előző fejezetben, midőn a különböző lelki ajándékokról beszélt, amelyek közé számította a csodatételre való erőket, a nyelvbeszédet és a prófétáló képességet és miután figyelmeztette a korinthusiakat, hogy ezen ajándékok közül a jobbakat keressék, amelyekből t.i. több haszon áramlik az Isten egyházára, – utána teszi, hogy még egy különösen kiváló utat mutatand nekik: azt t.i., hogy mindezen kegyelemajándékok, bár önmagukban is kiváló jelentőségűek, mégis semmit érők, ha nem a szeretetnek állnak szolgálatában. Mert az egyház építésére vannak adva, s ha nem arra használtatnak, kegyelemajándék jellegüket elveszítik.”

„Az „erők”-et és a „hit”-et apostol ugyanazon dolog jelzésére használja: a csodatevőképességre.” Ezzel a csodatevő hittel, amely ugyanolyan karizma, mint a nyelveken szólás, vagy a prófétálás ajándéka, ugyanúgy vissza lehet élni, mint bármely más kegyelmi ajándékkal. Ezt látjuk Kálvin szerint pl. Júdás esetében is, akinek Jézustól kapott felhatalmazása folytán volt csodatevő hite, de a legkevésbé sem volt hívő.

Ebből adódóan nem lehet Pál apostol szavai alapján arra következtetni, hogy a szeretet nagyobb, mint a hit vagy a reménység, ill. arra, hogy valójában a szeretet által igazíttatunk meg, ugyanis itt pusztán a csodatévő hitről beszél Pál.

Kálvin hangsúlyozza: szeretetből nem igazulunk meg; a megigazulásunk egyedül Isten könyörületességén alapul, „amelyet midőn a hit megragadott, akkor mondjuk: megigazult.

Kálvin szerint a Pál által felsorolt karizmák, adományok bizonyos mértékig mindannyian a hit és a reménység alá tartoznak, mivel Isten ismeretére vonatkoznak. Mintha azt mondaná az apostol – így Kálvin – hogy mindezek, mint pl. a nyelveken szólás, a bölcsesség beszéde, a prófétálás mind arra vannak, hogy velük és általuk jobban megismerjük Istent. Amikor azt mondja tehát az apostol, hogy végül megmarad a hit, a remény és a szeretet, és hogy ezek közül a legnagyobb a szeretet, ezzel nem mond mást, mint hogy minden kegyelmi ajándék erre a háromra vonatkozik, és ezek közt a legfőbb a szeretet. Azaz a kegyelmi ajándékok legfőbb célja a szeretet (ezt így explicit módon nem mondja ki Kálvin, de nyilvánvalóan erre utal).

Az apostol eme kijelentését tehát nem úgy kell értenünk, hogy a hitnél és reménységnél önmagában nagyobb értéke lenne a szeretetnek – hiszen láttuk, hogy a hitből fakad maga a reménység és a szeretet is –, hanem úgy, hogy a kegyelmi ajándékok legfőbb motivációja és célja a szeretet.

Mind a három Isten ajándéka

Végül azzal zárja értekezését Kálvin, hogy kijelenti:

mind a hit, mind a reménység, mind a szeretet a Szentlélek ajándéka és közülük Isten könyörületessége nélkül sem elkezdődni, sem fennmaradni nem képes egyik is. Tanuljuk meg tehát, hogy mindezeket Istentől kell kérnünk s nem magunkban keresnünk; és hogy akár a reménységből, akár a szeretetből, akár a hitből érzünk magunkban valamit: hálaadással ismerjük el, hogy mindazokat egészben Istentől kaptuk, szívvel és szájjal (különösen pedig szívvel és folyamatosan) kérvén őt, hogy azokat bennünk tartsa meg és tegye napról-napra tökéletesebbé.”

You may also like

Krisztus pokolra szállásának jelentősége Kálvinnál (az 1 Pét 3,18-20 magyarázata)
Kálvin János tanítása az emberi lélekről (a lélek halhatatlansága és magasabb rendű volta)
Kálvin János tanítása a Sátánról és az ördögökről
Wayne Grudem: Krisztus jelenléte az úrvacsorában/ eltérő értelmezések

Leave a Reply