18
okt
2014

Volt egyszer egy skót református egyház

Logo-Master-White-reverseA protestáns Skót Egyház – Church of Scotland (röviden, “Kirk”), csaknem fél millió hívővel Skócia legjelentősebb vallási közössége.

E jobb sorsra érdemes egyházi közösség (amelynek eredete a skót kálvinista teológus, John Knox ténykedésére vezethető vissza) lejtmenete ott kezdődött, amikor még 2009-ben egy homoszexuális férfit neveztek ki az aberdeeni Quens Cross gyülekezet lelkipásztorává (a szexuális identitása magánügy, az, hogy beiktatták lelkésznek, már nem az).

A skót egyház általános zsinata / közgyűlése (General Assembly) 326 igen, 267 nem szavazat ellenében választotta meg a homoszexuális Scott Rennie-t, közel 4 órás vita után, azonban a zsinat a meleg lelkészek további kinevezését – akkor még – leállította egy időre, amíg az ügy vizsgálatával megbízott külön bizottság nem határozott a kérdésben.

51449083__425604c

Scott Rennie

Az egész ügyet súlyosbította (és a döntést még érthetetlenebbé tette), hogy Rennie egy elvált, egygyermekes családapa. A zsinat döntése egyértelműen egy nagyobb volumenű, világnézeti állásfoglalás, hiszen a helyzet nem indokolta a határozatot, ugyanis maga a Quens Cross gyülekezet is elutasította az azonos neműekhez vonzódó lelkipásztor kinevezését. Rennie azzal védekezett, hogy soha nem titkolta a gyülekezet előtt szexuális orientációját, sőt együtt is lakik élettársi kapcsolatban férfi partnerével. A gyűlés előtti nyilatkozata is arról árulkodott, hogy itt egy „politikai” döntés született: szerinte ezzel a döntéssel végre elégtételt kaphat számos homoszexuális lelkész, akik a Skót Egyházban szolgáltak és szolgálnak (mert ugye mi más lenne fontos, ha nem az, hogy „elégtételt kapjanak”? sic!).

A következő magyarázatra különösen érdemes figyelni, mert tendenciózus mind a válasz, mind az a folyamat, ami a válasz mögött meghúzódik. Amikor Rennie-nek feltették a kérdést, hogy nem osztja –e meg az egyházat a kinevezése, azt válaszolta, hogy ugyanarról a kérdéskörről van szó, mint ami a nők lelkipásztorrá való kinevezése és beiktatása körül lezajlott, és ezt csak azok használják fel érvként, akik azt akarják, hogy semmi se változzon. Hetykén hozzátette, hogy változnak az idők, hiszen nem köveznek már meg nőket, meg házasságtörőket (mintha ennek bármi köze is lenne a homoszexualitás megítélésében).

Tiltakozók Rennie kinevezése ellen

Tiltakozók Rennie kinevezése ellen

Az is igaz, hogy eközben 400 lelkipásztor és 5000 hívő írt alá petíciót a kinevezése ellen. Az egyik aláíró, David Rendall a következőképpen fogalmazott: a lelkipásztor olyasvalaki, akiről feltételezik, hogy a Biblia szerint él. Hozzátette: a Szentírás tanítása meglehetősen egyértelmű ebben a kérdésben – csak a házasság az egyetlen kapcsolat, ahol helye van a szexualitásnak.

2009-től 2013-ig eltelt négy év alatt a bizottság elvégezte a munkáját (hogy konkrétan mi lehetett ez a munka, nehéz kitalálni), majd stílszerűen 2013 pünkösd hétfőjén megszületett a döntés.

A reformatus.hu internetes portálon megjelent, az ügyről tudósító cikk (link: http://reformatus.hu/mutat/j-uton-a-skot-egyhaz/) szerzője egészen megdöbbentő módon „áttörésként” értékelte a zsinat döntését a homoszexuális, illetve azonos neműekkel párkapcsolatban élő lelkészek kinevezéséről  (mentségére szóljon, a Skót Egyház állásfoglalását közli).

A Skót Egyház Teológiai Bizottsága egy kétéves ülésszak, eszmecsere után egy jelentésben foglalta össze az ezzel kapcsolatos teológiai álláspontokat. Az álláspontok között volt tradicionalista (azaz biblikus), és revizionista (azaz Biblia ellenes) is. A jelentés – visszatetsző és alamuszi módon – nem tette le a voksát konkrétan egyik vélemény mellett sem, pusztán csak „opciókat, lehetőségeket mutatott fel”, a döntést és az ügy rendezését a zsinatra hagyva (mintha nem teológiai megfontolások döntenének ilyen kérdésben, hanem pusztán a szavazattöbbség).

Az említett Teológiai Bizottság nem vesztette el teljesen a realitásérzéket a döntés előtt (így viszont beszámíthatatlanságra sem tudnak hivatkozni), hiszen tisztában volt vele, hogy sokan ellenkezni fognak a döntéssel, sőt azzal is, hogy emiatt többen is el fogják hagyni az egyházukat. Emellett azonban azt is hangsúlyozta, hogy már eleve vannak homoszexuális lelkészek szolgálatban (akkor mire volt jó egy következő lépés, ha már eleve elérhető volt számukra a lelkészi szolgálat?), akiknek a kapcsolatára áldást lehetne adni (sic!).

A Bizottság jelentése egy harmadik „megoldást” is nyújtott, ami tulajdonképpen fából vaskarika, hiszen azt próbálta meg összeegyeztetni, amit lehetetlen: a konzervatív és az újraértelmező nézetet.

Érdemes a reformatus.hu már említett cikkéből idézni, mert a szerző (vagy ha nem ő, akkor az az egyházi állásfoglalás, amit idéz) retorikai „nagyvonalúsága” egy ilyen döntéssel kapcsolatosan egészen kiemelkedő és utánozhatatlan teljesítmény:

„A Skót Egyház zsinata végül egy olyan úttörő döntést hozott a témában, amivel meg tudjaőrizni az egyház emberi szexualitással kapcsolatos történelmi dogmáit, és azt összhangba hozza a presbitériumok, gyülekezeti vezetés történelmi helyzetével is, ugyanakkor megfelel a revizionistáknak is – állítják az egyházban. Ez alapján megengedik a gyülekezeteknek, hogy saját maguk válasszanak lelkészeket és egyénileg engedélyezik, hogy az akár homoszexuális kapcsolatban élő is lehessen.”

Magyarul, ami itt hihetetlenül „úttörő”, az az, hogy megengedik a gyülekezeteknek, hogy saját maguk válasszanak, vagy ne válasszanak – egyéni belátásuk szerint – homoszexuális lelkészeket. Hogy eközben hogyan valósul meg az „egyház emberi szexualitással kapcsolatos történelmi dogmáinak megőrzése”, az számomra egy újabb rejtély….

A cikk következő megfogalmazása is menteni akarja a menthetetlent:

„A zsinat ezzel a lépésével megerősítette az egyház történelmi és jelenlegi doktrínáját, de ugyanakkor a gyakorlatban lehetővé tette a presbitérium, a gyülekezeti vezetés számára, hogy ahol azt kívánják, ott eltérhessenek az egyház tradicionális szerepétől.”

article-1187061-05105173000005DC-990_468x347A kérdés megint csak a következő: hogyan lehet megerősíteni és megőrizni az egyház történelmi doktrínáját (amely nem más, mint hogy a házasság EGY nő és EGY férfi között köttetik, és nem lehet homoszexuális életgyakorlatot folytató egyént lelkipásztornak kinevezni), miközben megengedjük, hogy gyakorlati szinten teljesen szembe menjünk mindezzel? (előbb elméleti szinten megállapítjuk, majd gyakorlati szinten megengedjük az ellenkezőjét – logikus, nem?) Ez azt jelenti, hogy a zsinati állásfoglalásnak és a teológiai bizottság munkájának a súlya egyenlő a nullával, hiszen azzal teljesen szembenő gyülekezeti gyakorlatot lehet folytatni, amire ráadásul zsinati – azaz a legmagasabb egyházi szinten is – rábólintanak.

Látva ezt a teológiai és egyházi nonszenszt, teljesen érthető, hogy a zsinat felkérte a jogi bizottságot és a teológiai fórumot, hogy valamit kezdjenek ezzel a furcsa helyzettel, és dolgozzanak ki a döntést követő évi közgyűlésre egy újabb jelentést arról, hogy hogyan sikerült „átverni” ezt a faramuci gyakorlatot az egyes gyülekezeteken.

Ezek után elgondolkozhatunk azon, hogy milyen közutálatnak fognak örvendeni azok a gyülekezetek, amelyek expressis verbis elutasítják a homoszexuális lelkészek kinevezését, ugyanis egy idő után kevésbé fognak a konkrét döntésre emlékezni, mármint hogy ez valaha opcionális volt. Habár lehet, hogy „választható lehetőség” most a döntés, de az erkölcsi nyomás így is nagy a továbbra is biblikus vonalon haladni szándékozó gyülekezeteken és azok lelkészein. Gondolom meg kell küzdeniük azzal, hogy ha tartósan ellenállnak, egy idő után homofóbnak bélyegzik őket, majd miután egyre több gyülekezet megszokja az új helyzetet, egyre elfogadóbb lesz, talán még ki is zárják a „renitenskedő” és „kirekesztő attitűddel rendelkező” közösségeket.

lorna_hood

Lorna Hood, az általános zsinat vezető moderátora

Lorna Hood, az egyház moderátora kijelentette, hogy

„(idézet a reformatus.hu említett cikkéből) hogy erős, nagy arányú szavazati többséggel a béke és az egyház egysége mellett döntöttek. Áttörést hoztak ezzel, de tudatában vannak annak is, hogy ez a választás néhány ember számára fájdalmas, aggodalmat keltő, nyugtalanító és sértő. A moderátor hozzátette, hogy továbbfolytatják az imádkozást a békéért és az egyház egységéért.”

Felhívnám a figyelmet a megfogalmazásra: „… a béke és az egyház egysége mellett döntöttek”, ill. „áttörést hoztak.” (egy újabb élő példa arra, hogyan lehet mindenféle rosszérzés nélkül azt mondani a feketére, hogy fehér).

Azt is meg kellene magyarázniuk, hogy egy olyan döntés, amely „néhány ember számára fájdalmas, aggodalmat keltő, nyugtalanító és sértő”, miként szolgálja „az egyház békéjét és egységét”, amiért ráadásul imádkoznak is?

Azóta egyébként egyre több jóérzésű és a Biblia értékrendjéhez ragaszkodó lelkész távozott a Skót Egyházból, legutóbb szeptemberben két lelkipásztor. A skót felföld nyugati részén található Wester Ross vidékének két lelkipásztora, a 40 éves David Macleod Lochcarron, Applecross és Torridon gyülekezeteinek vezetője, és a 44 éves Roddy MacRae , aki Glenelg és a Kintail egyházközségét vezette, egyaránt bejelentette lemondását, és már kérték is felvételüket a Free Church of Scotland-ba. (A Free Church of Scotland egy határozottan kálvinista teológiát képviselő, konzervatív értékrendű református szabadegyház, amely a Church of Scotland ellenében nem támogatja a homoszexuális életgyakorlatot folytató lelkipásztori kinevezését).

Mindkét távozó lelkész mély aggodalmának adott hangot, amiért a Church Scotland értékrendjében folyamatosan távolodik el a Bibliától.

Lemondásukkal a Kirk kötelékében csak egy, aktív, teljes időben tevékenykedő lelkipásztor maradt Assynt, Wester Ross, Skye, North Uist, Benbecula, South Uist és Harris egész területére, amely terület méreteiben nagyobb, mint egész Wales.

Ez a lelkipásztor egyébként nem más, mint a Portree-beli egyházközség vezetője, az egyébként erdélyi-magyar származású (és a zsinat döntésével egyet nem értő) Fazakas Sándor (minden tiszteletünk az övé, hogy továbbra is kitart, és végzi a rá szakadó munkát).

734478_10151437157106293_1848599904_n-660x496

David Macleod

Macleod azt mondta:

„Az elmúlt néhány évben azon kaptam magam, hogy egyre kevésbé tudok teológiailag igazodni az egyházamhoz. És egyre közelebb éreztem magam más felekezetekhez. A lemondásomról szóló döntést nem siettem el, és nem akartam félvállról venni. Fájó szívvel és még több szomorúsággal mondom ezt, de nem hiszem, hogy tudom folytatni abban a kontextusban, ahol találtam magam.”

Roddy MacRae – a másik, egyházát elhagyó lelkész – a következőképpen nyilatkozott: a Church of Scotland gyakran hangoztatja, hogy

„széles az egyház”, de világossá vált számomra, hogy többé nem elég széles a bibliahívő keresztyének számára.. Imában már egy jó ideje küzdöttem, és bár fájó szívvel, érdemes volt csatlakozni egy olyan felekezethez, ahol hasonlóan gondolkodó emberek vannak, és ahol engem is teljes mértékben támogatnak.”

DSC_0299

Roddy MacRae

A Church of Scotland vezetői, képviselői, gyülekezeti tagjai látva a sorozatos kilépéseket és egyházuk folyamatos csökkenését, felváltva sajnálkoznak, azonban tenni ez ellen nincs szándékukban (azon kívül, hogy imádkoznak az „egyház egységéért” sic!).

A Free Church of Scotland szóvivője azonban azt mondta:

„Bár szomorúak vagyunk a Church of Scotland- ban jelenleg uralkodó körülmények miatt, boldogok vagyunk, hogy otthont adhatunk azoknak, akik távozni kívánnak… Reméljük, hogy minden újonnan érkező megtalálja az új környezetében a felfrissülést, és bízom benne, hogy osztozni fog vibráló, dinamikus és jelenlegi küldetésünkben. Az elmúlt öt évben láttuk, hogyan nőtt azoknak az embereknek a száma, akik igénybe vették a szolgáltatásainkat, különösen a 30 év alattiak között. Ki mondta, hogy Skóciát nem érdekli a biblikus keresztyénség?”

Az említett két lelkésszel 10-re nőtt azoknak a lelkipásztoroknak a száma, akik a döntés óta elhagyták a Skót egyházat.

George Whyte, a Kirk (Church of Scotland) lelkész principálisa úgy fogalmazott, hogy

“mindig sajnálatos, amikor egy lelkipásztor a kilépés mellett dönt, és megértjük, hogy nem egy pillanat alatt határozták el magukat erre.”

Mr. Whyte szerint a Kirk-nek csaknem 800 lelkipásztora szolgál 1400 gyülekezetben, és “keményen dolgoznak”, hogy helyettesítsék a megüresedett helyeket. Állítólag ez a verbuválás sikeres, és pl. ebben az évben 14 új pásztort indítanak útjára (ami azt jelenti, hogy megint nem lesz akkora a nyomás rajtuk – a kilépések miatt -, hogy magukba szálljanak és elgondolkozzanak azon, hogy esetleg visszacsinálnak mindent)

Mindenesetre, ami jó hír, hogy a Free Church jelentése szerint további „átjelentkezések” várhatók most októberben!

 

You may also like

Mi teszi a homoszexualitást rosszá? (John Piper)

3 Responses

  1. Davdi

    Nem hunyhatunk szemet a Jel 17:1-6-ban leírtak fölött. Ugyanis a “nagy parázna” eléggé világosan utal a bűnös, a világi hatalmat kiszolgáló, Krisztustól elszakadt Egyházra. Így csodálkozok el én is János apostollal együtt az ilyen jellegű szégyenletes híreken.
    Úgy gondolom biblikusan jártak el azok a lelkészek és gyülekezetek, akik tiltakozásukat fejezték ki a Church of Scotland döntésével szemben azzal, hogy kiléptek (az így már Krisztus igaz egyházának kevésbé mondható világi intézményből, amely egyszerűen kiárusítja a Jézus rendelte szentségeket) és csatlakoztak a Free C. of S.-hez. Ezt pedig ugyancsak egy Ige alapján tudom ilyen biztosan mondani: “Menjetek ki belőle, én népem, hogy ne legyetek részesek bűneiben, és hogy a rámért csapások ne érjenek titeket; mert bűnei felhalmozódtak az égig, és megemlékezett Isten az ő gonoszságairól.” (Jel 18:4-5).
    Ugyanakkor az is világos, hogy amit meg tudunk tenni a saját területünkön, azért küzdeni kell, nem pedig megalázkodni a bűnnek vagy a bűnre csábító világi hatalomnak “Ne uralkodjék tehát a bűn a ti halandó testetekben, hogy engedelmeskedjetek kívánságainak.” (Rm 6:12) “Legyetek előttem szentek, mert én, az Úr szent vagyok, és elkülönítettelek benneteket a népektől, hogy az enyéim legyetek.” (3Móz 20:26)

  2. Ambrosius

    Ez az önmagából teljes mértékben kifordult helyzet világosan mutatja, hogy a skót népegyházban kisebbségben, esetleg teljesen mellőzve vannak a kálvinista teológus-lelkészek. Azokról az emberekről van szó, akik lelkészi szolgálatukban nem szociológiai, filozófiai vagy politikai kanyarokba vezetik gyülekezeteiket és egyházukat, hanem megfelelő biblikus látással és igei-teológiai karddal vannak felvértezve és szolgálatba állítva Krisztus egyházában. Sajnálatos dolog azt látni, hogy John Knox által elindított szemlélet és kálvinista gondolkodás, hogyan kerül a perifériára, majd önmagának is ellent mondva, belülről követ el szinte öngyilkosságot, elhagyva azt a tanítást, amin felnevelkedett.
    Ugyanakkor óriási hitvallás és lelkesítő üzenet a Free Church of Scotland szóvivőjének kérdése: “Ki mondta, hogy Skóciát nem érdekli a biblikus keresztyénség?” Ezt a hozzáállást érdemes megtanulni, hiszen előbb utóbb szükségünk lesz rá.

Leave a Reply