27
okt
2014

Tim Keller az evangelikál feministák álláspontjáról

tim-keller-head-shot-2011

Az alábbi cikkben Tim Keller gondolatait olvashatjuk az evangelikál feministák női lelkészséggel kapcsolatos álláspontjáról. A cikk az interneten eredetiben már nem, csak szintén idézve található meg, ehhez linket az írás végén közöltem. Íme:


Az evangelikál feministák is már évek óta érzik nehézségeit annak, ha Pál nőkkel szembeni kizárólagosságát szeretnék összeegyeztetni egy erősen biblikus látásmóddal.  Két megközelítésből szoktak érvelni:

  1. Először is azt mondják, különbséget kell tennünk az abszolút normák és az esetleges körülményekre adott tanácsok, utasítások között, melyeket csak bizonyos egyházak kaptak, bizonyos időben. Pál a nőkről és a hatalomról szóló tanácsai csak abban az időben voltak érvényesek, azokra az adott gyülekezetekre alkalmazva.

Ezzel az érveléssel az elsődleges probléma az, hogy minden, amit Pál írt, adott szituációkra volt válasz. Minden írása levél volt, nem teológiai eszmefuttatás. Mikor Pál azt mondja: „Krisztusban nincs különbség zsidó és görög, férfi és nő között”, azt a Galatáknak írta, akiket összezavart egy adott probléma. Mikor Timóteusnak írott levelében azt mondja: „Nem engedem meg a nőnek, hogy tanítson, vagy a férfi felett uralkodjon”, egy férfihoz beszél épp (Timóteushoz), akinek a gyülekezetplántálás volt a munkája, valamint a szervezeti rend kialakítása. Az első Timóteushoz írt levél végig arról szól, hogyan kell kijelölni a véneket és diakónusokat, hogyan kell működtetni a gyülekezetet. Ha valami, akkor az 1Tim 2:12 emelhető ki, mint általános alapelv a gyülekezet helyes működtetéséről szóló alapelveket tartalmazó könyvben! A fő mondanivalónk azonban itt is az, hogy még az első Timóteus levél is egy adott helyzetre írt reakció. Minden, amit Pál tanított, adott helyzet hozta elő. Itt tehát különbséget tenni „időtlen” és „ideiglenes” között annyi, mint „kánont felállítani kánon nélkül”, és az egyiket saját véleményre alapozni. Ami azt illeti, ha a nők felszentelése „igazságosság kérdése” lenne, akkor nyilván hatalmas hiba lenne a nőket akár egyetlen gyülekezetben is elzárni a tanítástól, vagy a hatalom gyakorlásától. Ez vezet bennünket a második megközelítéshez.

  1. Az evangelikál feministák második útja a válaszadásra az, ha őszintén elismerik, hogy Pál tévedett. Gyakorlatilag ez az állásfoglalása mindenkinek, aki nők felszentelését szorgalmazza mindenféle tisztségbe. Feminista szóvivők folyamatosan arra mutogatnak, hogy vannak ellentmondások és nehézségek a nőkkel kapcsolatos igeszakaszokban. Mit jelent az, hogy „ezért tehát kötelessége az asszonynak, hogy méltóságának jelét viselje a fején, az angyalok miatt is” (1Kor 11:10)? Vagy „az asszonyok is megmenekülnek a gyermekek születése közben” (1Tim 2:15)? Azzal, hogy ezeket a problémákat felvetik, gyakran arra utalnak, hogy „ezek bonyolult szakaszok és ki tudja, mire gondoltak itt igazából”. De mindezek ellenére Pál fő mondanivalója kristálytiszta. Nehéz lenne akárkinek is kétségbe vonni, hogy Pál szerette volna kizárni a női vezetőket. Tehát az igazi kérdés az, hogyan tekintünk a nézőpontjára? Az evangelikál feministák általános válasza az, hogy tévedett. Általában ez az együgyű állítás nem kerül nyomtatásba, de mindenfelé megtalálható. Az egyik első evangelikál, aki a nők felszentelése mellett írt, volt a legőszintébb:

„Mert ez a két perspektíva – a zsidó és a keresztény – inkompatibilis, nincs kielégítő módja annak, hogy összhangba lehessen hozni a páli elvet a nők alárendelésével kapcsolatban (melyet Jewett zsidónak gondol) a keresztény többség általános elképzelésével, miszerint a nagy apostol maga volt az elsődleges építész.” (P. Jewett: Man as Male and Female, 113. o.)

Más szavakkal: Pál tanítását a nőkről nem lehet kikerülni. Itt van. De téves, ellent mond a Biblia többi részének. És ekkor megint visszatérünk a „kánon – kánon nélkül” esetéhez, mikor önkényesen meghatározzuk, hogy a Szentírás mely részei „fontosabbak és tisztábbak” és mely részek fejletlenek, hátráltatók. Ha egyedül a Szentírás a végső tekintélyünk, honnan lenne merszünk megítélni azt? Egy evangelikál feminista, Virginia Mollenkott remek betekintést ad abba, miért is volt szükséges nézőpontot váltani a Szentírás nők felszenteléséről szóló szakaszainak alkalmazásában.  Egy interjúban az Other Side (TOS) magazinnal elmondta, hogyan beszélgetett egy konferencián Paul Jewett-el és másokkal az egyházban lévő nőkről.

Mollenkott: Mindenesetre, azon az estén, mielőtt Jewett beszélt volna, néhányunknak volt egy igencsak hosszú és fájdalmas privát meetingje. Arról beszéltünk, vajon előhozakodjon-e elképzelésével a páli ellentmondást illetően. Arra jutottunk, hogy nem tenné jól, hiszen ez veszélyeztetné a konferenciát szervező személy munkáját. Jewett tehát visszavonult biztonságosabb mondanivalójához, ami nem más, mint a Jézus viselkedéséről való beszéd…
TOS: Ha az Ószövetséget az Újszövetség fényében értelmezzük, annak van néhány kritériuma. De hogyan beszélhetünk Pálról? Ha a nőkről való tanítása nagyrészt kulturális alapokon nyugszik, akkor lehet, hogy az is, amit a megigazulásról mond…
Mollenkott: Úgy tűnik nekem, hogy ezen a ponton a minőségi, alapos, tudományos exegézisre kell támaszkodnunk. Kontextusba kell helyeznünk az igeszakaszokat… Ügyelnünk kell a szóhasználatra, az irodalmi formára…
TOS: De hát… az ön megközelítése segíthet értelmezni, hogy egy adott szakasz mit jelent, de eddig nem sokat mondott arról, hogyan ismerhetem fel, melyik segíthet kiválasztani azokat, amelyek igazak. Az irodalomban egy folyamat az, hogy meghatározzuk, mi mit jelent és egy másik meghatározni, hogy igaz-e… Nos, hogyan mondhatnám meg, melyeket rögzítettek hibásan és melyek normatívak?
Mollenkott: Mikor találunk egy igeszakaszt, a Lélek, mely az egész Bibliát áthatja, segít felismernem, melyek örökérvényűek és melyek származnak szívünk keménységéből. Másik segítségünk Jézus szavainak és cselekedeteinek láncolata. Minden alkalommal tudom, ha valami nem illik Jézus életébe és tanításába.
TOS: Fokozatosan megértem a nézőpontját… De ha elérkezem oda, ahol Ön van, komolyan megfontolom, hogy felmondok az Other Side-nál. A mi célunk az volt, hogy visszahívjuk Amerikát és az egyházat a Bibliához. Úgy látom, hogy az emberek ilyesfajta megszólítása igen fontos dolog, és az ön álláspontjának elfogadása ezt  lehetővé teszi. Lehet, hogy meg kéne fontolnom, hogy elmenjek egy kevésbé evangelikál magazinhoz dolgozni…
Mollenkott: Nem hiszem, hogy ezt kéne tennie… Úgy gondolom, hamarosan sok-sok evangelikál közelít majd a Szentírásnak ehhez a tudományosabb megközelítéséhez… Hagyjuk, hogy a többiek megőrizzék az inspirációról szóló kőbe vésett definíciójukat, melyet arra használnak, hogy elnyomjanak másokat. Hagyjuk, hogy magukat fundamentalistának határozzák meg. Mi magunk csak folytassuk a munkát.”
(The Other Side magazin, 1976 májusa/júniusa)

Ez az interjú megmutatja, hogy igenis, nézőponteltolást igényel a Szentírás értelmezésében, ha valaki Pál nőkről szóló hatalomkorlátozásának ellenére dolgozik így a gyülekezetben (nőként – a szerk.). Mollenkott azt mondja, hogy két kritérium alapján választhatjuk el a normatív igeszakaszokat a relatívaktól:

  1. Ha egy tanítás gyakrabban ismétlődik a Bibliában, egy ezzel látszólagosan ellentmondásos tanítás elutasítható, ha kevesebbszer tűnik fel,
  2. ha egy tanítás ellent mond Jézus életének és tanításának, elutasítható.

Ezek a kritériumok azonban nem működnek, ha a nők szentelésének támogatására remél biblikus alapokat találni! Gondoljuk át az első kitételt. Az Ószövetségben Isten „férje” Izraelnek, aki a „feleség”. Az Újszövetségben Krisztus „vőlegénye” az egyháznak, ahogyan mi vagyunk Krisztus „menyasszonya”. Mikor Isten szerető hatalmát szeretné kifejezni felettünk, bennünket femininként, magát maszkulinnak ábrázolja. Ez amúgy egy többször is előkerülő bibliai séma. Minden hívő „feminin” Isten irányában, tekintve, hogy átadjuk magunkat neki. Nézzük meg a Rómaiakhoz írt levél 7:1-6-ot. Belehelyezvén magunkat karjaiba, rajtunk keresztül teremheti Isten gyümölcseit a világban. És vegyük szemügyre a második kritériumot: Jézus élete és szolgálata. Egy női apostol sem volt. A feministák rögvest előhozakodhatnak azzal, hogy csak kultúrájához igazodott. Most pedig épp ugyanazt teszik Jézussal, amit Pállal is tettek. Mi is igazából az a norma, amely alapján megítélhetjük Jézust? Ha a nők felszentelése valóban igazságosság kérdése, vajon tényleg felmenthetjük Urunkat azzal, hogy kulturális nyomásnak engedett? Olyan típus volt, aki adott volna a többség véleményére? Érezhetjük, mekkora következetlenség található az „evangelikál feminizmus” kifejezésben. A következetes feministák továbbá hím soviniszta könyvnek titulálják a Bibliát. Elutasítják. Azok, akik feministaként a Biblia teljes autoritását próbálják fenntartani, lehetetlen bűvészmutatványra adják a fejüket.


(Forrás: http://www.cityofgodblog.com/2008/03/tim-keller-and-womens-ordination/#sthash.2SsMvHVh.tMPEqDGz.dpbs )

You may also like

Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kulturális közegben – III., befejező rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kulturális közegben? – II. rész
Tim Keller: hogyan prédikáljunk szekuláris kulturális közegben? – I. rész
Tim Keller – Az evangélium kontextualizációja (V. rész) – a kontextualizáció hiányának veszélyei

3 Responses

  1. Mackó

    Egy ismerősömmel egyetértve, amióta beengedték a nőket a teológiára (kollégiumi bentlakással) az erkölcsi színvonal egyre elkezdett süllyedni. Nem a nők hibájából. A protestáns teológiák jó részén, nem szokatlan jelenség, hogy összefekszik két teológushallgató (ellenkező nemű). A katolikus teológiák szemináriumi, kispapi nevelése, spirituálissal szerintem sokkal jobb.
    Nem azt mondom, hogy nő ne tanuljon teológiát, de azt viszont igen, hogy ne szenteljék lelkésszé és ne vonja el a figyelmét a férfiaknak a tanulástól a teológián. Hajrá Missouri Synod és társai 🙂

    1. N.K.

      Nem a nők hibájából..nem a férfiak hibájából. Botorság lenne általánosítani, sematizálni, egyértelmű, hogy vannak erősebb és gyengébb férfiak és nők is, nagyon nem a nemen múlik. Tényleg nem azzal van a gond, ha ma nő teológiát tanul, mi lenne értelmesebb, mint a világon legfontosabb dologgal foglalkozni…csak egyszerűen van, ami nem nőnek való feladat. A lelkészség ilyen, nem valószínű, hogy véletlenül ír erről a Biblia azt, amit. Szerintem maga a “tudományág” igenis, sok nőhöz állhat közel, és lehet hozzá jó esze, és nem a semmitmondó, pietista vonalra gondolok, abból több baj van, mint az ön által említett “erkölcstelen” női teológusokkal, szerintem. Inkább a “férfias” agyú nőkben, bennük viszont megvan a kellő realitás, rálátás. Bár most egy általánosítással fejeztem be, ami ellen az elején szóltam… (Talán mert nő vagyok? 🙂 )

  2. Mackó

    Kedves N.K

    Én sem azt mondtam, hogy ne tanuljanak, csak azt, hogy ne ott lakjanak:) és egyházközség élére ne iktassák be, főleg úgy, hogy tök egyedül van.
    Sajnos a teológiákon is kezd elnőiesedni ez a szakma..,

Leave a Reply