13
nov
2014

Halloween és a Sötét Oldal – Mit gondoljanak erről a keresztyének? (Albert Mohler)

Albert Mohler

Albert Mohler

Több mint száz évvel ezelőtt Hermann Bavinck, a nagy holland teológus megjövendölte, hogy a 20. század „a lelkek nagy összecsapásának lesz a tanúja”. Kiderült, hogy az ő jóslata igencsak visszafogottra sikeredett, hiszen ez a konfliktus a 21. században is folytatódik.

Halloween problémája évről-évre nyomasztja a keresztyén lelkiismeretet. A régi és az új kínzó kihívásai számos keresztyén szülőt arra sarkallnak, hogy teljesen kivonják a gyermekeiket az ünnepből. Mások úgy döntöttek, hogy -mintegy haditervet követve- kifejezik az ünnep iránti elkötelezettségüket. Megint mások, még ennél is tovább menve azt keresik, hogy Halloween alkalmát egy evangelizáló lehetőséggé változtassák át. Egyáltalán tényleg ilyen fontos kérdés Halloween?

Nos, Halloween fontos ügy az üzletek számára. Gazdasági szempontból nézve egyedül karácsony múlja felül Halloween ünnepét. David J. Skal szerint: „Ugyan a konkrét számot nehéz meghatározni, de Halloween éves hatása most körülbelül 4-6 milliárd dollár között mozog, attól függően, hogy mely számokat illetve iparágakat tartalmazza a számításunk.”
A történész Nicholas Rogers azt állítja, hogy „Halloween jelenleg a második legfontosabb éjszakai esemény Észak-Amerikában. Kereskedelmi potenciálját tekintve csupán karácsony előzi meg. Ez a kereskedelem megerősíti a jelentőségét a jogdíjak korában, egyedileg tervezett lehetőség a rohamra. Halloween, a szellemi problémákat figyelmen kívül hagyva, nagy üzletnek számít.”

Rogers és Skal mindketten írtak egy olyan könyvet, amelyben Halloween eredetét és jelentőségét taglalják. Nicholas Rogers a szerzője a Halloween: From Pagan Ritual to Party Night (Halloween: Pogány rituálétól az éjszakai mulatságig) c. könyvnek. A kanadai York Egyetem történelemprofesszoraként Rogers az ünnep kapcsán egyfajta bűnös ünnepről ír, amely megengedi, hogy a visszataszító és a sötét oldal elemei bejuthassanak a főáramú gondolkodásba. Skal, a hollywoodi kultúra szakértője a Death Makes a Holiday: A Cultural History of Halloween (a halál ünneppé tétele: Halloween kulturális története) c. könyv szerzője. Skal megközelítése inkább tárgyilagos, és a szórakoztatóipart veszi górcső alá. Halloween kulturális hatását vizsgálja a horror filmek virágzása és az ország erőszakszeretetének a fényében.

Halloween pogány eredete jól dokumentált. Mindez a kelták Samhain nevű ünnepéből eredeztetető, amelyet nyár végén tartottak. Rogers szavaival: „Beltane ünnepe, amelynek középpontjában az életadó nap ereje állt, Samahin a telet és sötétséget hívogató ünnep.” Ugyan a kutatók körében kérdéses, hogy a Samhain a halottak ünnepe volt-e, de a pogány gyökere vitán felüli. Az állat-, illetve emberáldozatok és különféle okkult szexuális gyakorlatok a vita tárgyát képzik. Okkult ünnepként, amely az évszakok változására figyel, kétségkívül magába foglal olyan gyakorlatokat, amelyek a télre, mint a halottak évszakára utalnak.
Rogers meglátása szerint: „Halloween pogány eredete valójában nem az áldozatokra, hanem a különböző szimbólumokra vezethető vissza. Samhain a halottak ünnepe és a tél érkeztének természetfeletti meghirdetése adja az alapját.

Hogyan lehet a keresztyéneknek erre a pogány háttérre felelniük? Harold L. Myra a Christianity Today c. folyóiratban úgy érvel, hogy ezek a pogány gyökerek a korábban élő keresztyének számára jól ismertek voltak. „Több mint ezer évvel ezelőtt olyan pogány szokásokkal helyezkedtek szembe, amelyek megbékéltek a halál urával és a gonosz szellemekkel. Halloween rossz ízű kezdetének elsőbbsége volt Krisztus születésével szemben. A druidák – a mai Nagy-Britannia és Franciaország területén – a nyár végét az isteneknek való áldozatok bemutatásával ünnepelték. Ez volt a kelta év kezdete és ők hittek Samhainban, a halál urában. Ő a túlvilágból gonosz szellemeket küldött, hogy azok gyötörjék az embereket. Az emberek csak akkor tudnak megszabadulni, ha álruhát öltenek magunkra, és úgy néznek ki, mint maguk a gonosz szellemek.”

Így a jelmezviselés szokása, különösen azoké, amelyek a gonosz szellemekre utalnak, a Kelta pogány kultúrában gyökereznek. Ahogyan Myra foglalja össze: „Halloweennel kapcsolatos szokásaink jelentős része az ősi pogány rituálékig és babonákig vezethetők vissza.”
Azonban a Halloween ünnepével kapcsolatos bonyodalmak jóval túlmutatnak pogány gyökereken. A modern kultúrában Halloween nem pusztán egy kereskedelmi ünneppé vált, hanem a gonosz és a démoni iránti kulturális vágyakozás időszakává is. Ahogy a társadalom kitágítja a különféle kérdések, mint például a szexualitás határait, a kultúra összetűzése a „sötét oldallal” szintén messze kitolta azokat a határait, amelyeket a múltban tisztelt.

David J. Skal világossá teszi, hogy Halloween modern felfogása elválaszthatatlan attól, hogy Hollywood milyen formában tálalja az ünnepet. Skal megjegyzése szerint: „a Halloween gépezet a világot feje tetejére fordítja. Az ember identitását szennyezni lehet a szabadosság képzetével. Férfiak nőnek öltöznek, és fordítva. A tekintélyt ki lehet gúnyolni és játszani, és legfontosabb elemként a sírok megnyílnak, és az elhunytak visszatérnek.”
Ez a tematika Hollywoodot folyamatos üzletre sarkalja. „Kevés olyan ünnep van, amelyek filmek szempontjából felérnének Halloween jelentőségével.” Jegyzi meg Skal. „Vizuális szempontból a téma egyedi, ha a jelmezek és a rendezés szemszögéből nézzük. Halloween ősi gyökerei sötét és melankolikus témákat hívnak elő, a világosság és a sötétség filmes nyelvezetét.”

1452441081-199x300De a TV műsorok is terjesztik (“It’s the Great Pumpkin, Charlie Brown” amelyet 1966-ban mutattak be) Hollywood Halloween ünnepével kapcsolatos látását, és az erőszakos „kaszabolós” filmeket. Bela Lugosi és Boris Karloff, Michael Myers és Freddy Kruger karakterét alakította.
Az okkulttal kapcsolatos vonzerő abból fakad, ahogyan Amerika belesiklik a posztkeresztyén szekularizációba. Míg a bíróságok minden Istennel kapcsolatos utalást eltávolíttatnak az USA közterületeiről, az így kialakuló űrt a gonosszal, pogánysággal és az okkultizmus új formáival próbálják kitölteni.
Mindezen felül, Halloween kétségtelenül sok lakóhelyen komoly veszélyt jelent. Riadalmak az almákba rejtett pengék, illetve a mérgezett cukrok kapcsán újra és újra felbukkannak az országban. A legtöbb szülő számára a fő félelmet az okkult szimbólumokkal kapcsolatos küzdelem és a társadalmat megbabonázó erkölcsi sötétség adja.

Ebből kifolyólag számtalan család teljesen kivonja magát az ünnep alól. Az ő gyerekeik nem vesznek részt a mulatságban, nem viselnek jelmezeket és nem vesznek részt az ünnephez kapcsolódó programokon. Néhány gyülekezet –az ünnep adta lehetőséget felhasználva- alternatív programokat szervez. A figyelmet megpróbálják elfordítani a pogány gyökerektől, illetve a gonosz szellemek tiszteletétől.

Mások számára nem jelent az ünnep semmiféle komoly kihívást. Ezek a keresztyének úgy érvelnek, hogy Halloween pogány gyökerei legalább olyan kevéssé fontosak, mint karácsony és egyéb egyházi ünnepek pogány eredetei. Kétségtelen, hogy az egyház folyamatosan egyre inkább “keresztyénné” tette a naptárat, átalakítva a világi és a pogány ünnepeket a keresztyén tanúságtétel és ünneplés alkalmává. Anderson M. Rearick III véleménye szerint a keresztyéneknek nem kell kivonniuk magukat az ünnep alól. „Vonakodva adnám fel azt, ami a gyerekkorom fontos eseménye volt, a Nagy Csábítóra és a Hazugság Atyjára hivatkozva. Csak akkor tenném ezt, ha az ő szolgái közül némelyek azt állítanák, hogy ez az ő ünnepe.”

Azonban a probléma ennél összetettebb. Miközben elfogadjuk, hogy a fantázia és a képzelet is Isten ajándéka, keresztyénként mindig aggodalommal kell figyelnünk, hogy mire is irányul a képzelet és a kreativitás. A Halloween ünnepével szemben felhozott kifogásokat nem lehet egy lapon említeni a karácsonnyal szemben felsorakoztatott érvekkel. A „Mindenszentek” régi egyházi ünnepe kétségkívül a keresztyének között egyetemesen a karácsonyi testetöltés ünnepére irányul.
A keresztyén szülőknek bibliai alapon álló megfontolt döntéseket kell hozniuk. Némely Halloweennel kapcsolatos gyakorlat átlép minden határt, másokat talán újra lehet értelmezni. Ez komoly feladatot jelent, és talán legfeljebb felemás sikereket érhetünk el ezen a téren.

Halloween közeledte a keresztyének számára egy jó alkalom arra nézve, hogy emlékezzenek, hogy a gonosz lelkek valósak. Továbbá, az Ördög minden lehetőséget megragad, hogy szétkürtölje a saját hírnevét. Talán az Ördög kapcsán a legjobb választ Luther Márton, a nagy reformátor fogalmazta meg: „az ördög elűzése kapcsán a legjobb módszer az, ha nem fogadja el a Szentírás verseit, hogy csúfoljuk és gúnyoljuk őt, mert nem tudja elfogadni a megalázottságát.”
1517 október 31.-én Luther Márton a reformációt annak a kinyilvánításával kezdte, hogy az egyháznak vissza kell emlékeznie Isten Igéjének a tekintélyére és a bibliai tanok tisztaságára. Mindezt a szemünk előtt tartva Halloween kérdése kapcsán talán a legpontosabb keresztyén felelet az Ördög megvetése és aztán Krisztus földi egyházának a reformációjáért való imája lehet. Kényszerítsük védekezésre a sötét oldalt.


Forrás: az eredeti cikk itt olvasható

You may also like

Kerekasztal beszélgetés az újkálvinista mozgalom jelenéről, céljairól, jövőjéről (Albert Mohler – Kevin DeYoung – Ligon Duncan)

Leave a Reply