15
Már
2015

Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat II.

Szabó ImreDe hát mik is a lelki ajándékok, a karizmák?

Ez a szó a charisból=kedvesség, kegyelemből ered, és kegyelemből fakadó ajándékot jelent. Az eredeti görög hétköznapi használatban többek között születésnapi ajándékot is jelentett, s talán éppen ez az, ami legjobban kifejezi újtestamentumi lényegét is. Nevezetesen azt, hogy amint minden ember bizonyos tálentumokkal, képességekkel születik a világra, éppen így történetik ez a Megváltásban, az Újjáteremtésben is. Amikor Isten Szentlelke újjászül bennünket, akkor bizonyos lelki képességeket is ad az új életre és szolgálatra (ez azt is jelenti egyszersmind, hogy a tálentum (tehetség) nem egyenlő a karizmával-karizmákkal/ szerk.).

A régi embert az Ige érzéki embernek is nevezi. Érzéki ember azonban fel sem foghatja Isten Lelkének a dolgait (I. Kor 2,24). Az új élet pneumatikus természetének megfelelően új lelki képességekre van szükség. És Isten meg is adja ezeket az új pneumatikus tehetségeket az Ő Szentlelke által. Ezek a karizmák. A Bittlinger „Im Kraftfeld des Heiligen Geistes” c. művében azt mondja, hogy a karizma nem más, mint a kegyelem individualizációja és konkretizálódása. Ezeket a nyelvtörő kifejezéseket talán így magyaríthatnám: amikor valakiben személyessé és láthatóvá, megfoghatóvá válik a kegyelem, az a karizma.

És ez az, amit a karizmák, a kegyelmi ajándékok evangéliumának mondhatunk. Ugyanis a kegyelmi ajándékok azt bizonyítják, hogy a Megváltásban többről van szó, mint a bűnbocsánatról. A Krisztus váltságában benne foglaltatik az új élet kegyelme is. Ahogy a János ev. 1,12-ben olvassuk: „Valakik pedig befogadták Őt, HATALMAT ada azoknak, hogy Isten fiai legyenek.” Ahogyan tehát nem kell kiérdemelnünk a bűnbocsánatot, éppúgy nem kell kierőlködnünk egy megszentelt életet sem, mert az is ingyen kegyelemből adatik. A teljes megváltás sem más, mint ajándék, „Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet” (Róm 6,23).

A kegyelmi ajándékokról legbővebben, mint arra már utaltam is, az I. Korinthusi levélben olvashatunk, a 12., 13., és a 14. fejezetekben. A 12. részben 2 felsorolást találunk. A 8-10. versekben a következő karizmák szerepelnek: a bölcsesség igéje, az ismeret igéje, a hit, a gyógyítások kegyelmi ajándékai, az isteni erők munkái, a prófétálás, a lelkek megkülönböztetése, a nyelveken való szólás, a nyelveken való szólás magyarázata. A 28-30. versekben: apostolok, próféták, tanítók, csodatevő erők, kegyelmi ajándékok gyógyításra, gyámolításra, vezetésre, különféle nyelveken szólásra.

Első tekintetre látható, hogy ezek a felsorolások nem kívánnak pontos „listákat” nyújtani, nyilvánvaló átfedések vannak közöttük, és nyitottságuk is érzékelhető. Még inkább meggyőződhetünk erről, ha a Róm 12,6-8., és az Ef 4,11-12-ben közölt listákat is hozzávesszük. Érdemes felfigyelnünk arra, hogy a diakónia és az egyházkormányzás is karizmatikus tevékenység. Az I. Kor 7,7 szerint pedig még a szüzesség is kegyelmi ajándék.

Ez utóbbi ige arra enged következtetni, hogy Pál apostol tágszívű szemlélete szerint valójában minden kegyelmi ajándéknak tekinthető, amit Isten kegyelméből nyerünk (Mid van, amit nem kaptál? I. Kor 4,7). Éppen ezért különbséget kell tennünk a tágabb és szűkebb értelemben vett ajándékok között. A szűkebb értelemben vett kegyelmi ajándékok, a tulajdonképpeni karizmák a Krisztus testének építésére, a gyülekezet szolgálatára valók. Ezeket az Úr mindig az egész gyülekezetnek adja, ami abban válik nyilvánvalóvá, hogy egymásra szorulnak, mint a különböző szervek a testben. Az I. Kor 12-ben Pál csodálatos szemléletességgel írja le a karizmák szükségszerű együttműködését a Krisztus szellemi testében. Másik oldalról nézve ez azt jelenti, hogy karizmánk, illetve szolgálatunk által épülünk be igazán a Krisztus testébe. Ezért különbség lehet abban, hogy ki milyen karizmát (vagy karizmákat) kapott, de abban nincs különbség, mintha némelyek kapnának, mások pedig nem nyernének kegyelmi ajándékot. Pál szerint: a Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy szolgáljon vele (I. Kor 12,7).

Glosszolália, nyelvekenszólás

Egyetlen olyan karizma van, amely elsősorban nem a gyülekezet, hanem önmaga építésére adatott a keresztyén embernek. Ez pedig a glosszolália, a nyelvekenszólás. Már csak azért is külön kellene szólni róla, de még inkább indokolják ezt azok a szenvedélyes viták, amelyek ezt a karizmát újra és újra a középpontba helyezik. Ennek során az egyik oldalon szinte az égig felmagasztalják, másik oldalon viszont a pokolig letapossák.

Mielőtt azonban a részletekre térnénk, talán itt is jó feltennünk a kérdést: mi ez az egyformán dicsőített és gyalázott glosszolália? Lássunk először egy „száraz” tudományos meghatározást a Rinecker-féle Bibliai Lexikonból:

„A nyelvekenszólás különböző új nyelveken való emberi vagy angyali (I. Kor 12,1) beszédet jelent, amely a beszélő számára ismeretlen, s amely közvetlenül a Szentlélek hatására jön létre. Ebben a beszélő nem értelmével, hanem csak lelkével vesz részt, amit beszél, az hallgatói számára lehet érthető, de legtöbbször érthetetlen. Ezért követeli Pál, hogy a gyülekezetben legyen megmagyarázva, ami akár a beszélő, akár más személy által közvetlenül Istentől adottan történhet meg. Egy ilyen magyarázattal a prófétáláshoz hasonlóan a nyelvekenszólás is a gyülekezet vigasztalására, épülésére és intésére szolgálhat. Különben a nyelvekenszólás imádság, hálaadás, Istenhez való beszéd, amely akkor is épít, ha valaki magyarázat nélkül a maga számára gyakorolja. Ezért Pál arra int, hogy ezt az ajándékot és fegyvert nem szabad elhanyagolni a szellemi harcban, és hálákat ad Istennek azért, hogy ő maga a korinthusi gyülekezet valamennyi tagjánál jobban tud „nyelveken beszélni.”

Ha már most még mélyebbre kívánunk hatolni, és azt a kérdést tesszük fel, hogy mi a lényege ennek a titokzatos imádságnak, akkor legjobb, ha meghallgatjuk Robertsont, aki a korinthusi levélhez írt magyarázatában ezt mondja:

„Én azt hiszem, hogy az apostoloknak osztályrészül jutott lelki adomány sokkal magasabb rendű dolog volt, mint a puszta nyelvtudás… az elmondott szavak inkább a vallásos érzés heves és kitörő megnyilatkozásaihoz, mint az emberi értelemhez, prédikációhoz hasonlítottak… S mi más ez, mint az a kimondhatatlan érzések által történő elragadtatás, amelynek kifejezésére a nyelv a maga szegénységében nem talál szavakat? A lélek kiáradása ez Isten előtt…A felszálló érzések öntudatlanul hallható kifejezés után törtek, ha aztán hangos kifejezést öltöttek, akkor ez az apostol szerint azzal végződött, hogy az illető építette magát, de csakis magát. Eszerint hát itt nem valami valóban idegen nyelvről van szó, hanem a nyelvbeszélés meghatározhatatlan hangjai csak hasonlítva vannak az idegen nyelvhez.”

Mindezzel szemben az antikarizmatikus teológia a nyelvekenszólásnak semmiféle pozitívumot nem ismer el, hanem inkább Pál bíráló megjegyzéseit emeli ki és nagyítja fel ad absurdum. A korinthusi gyakorlatot általánosítva – mintha mindig és mindenütt csak így történhetne – a glosszoláliát pogány, tehát eleve démoni eredetű extatikus jelenségnek minősíti. Hadd idézzem itt újra Rineckert:

„Az érthetetlen nyelveken való beszéd a kívülállókra úgy hathat, mintha a beszélő részeg (Apcsel 2) vagy őrült (I. Kor 14) lenne. De ez a reagálás sem nyújt alapot annak feltételezésére, hogy a nyelvekenszólásban extatikus jelenséggel van dolgunk.”

Más exegéták is hangsúlyozzák, hogy a nyelvimádság nem tudatvesztéssel történik, tehát nem extázisról van szó. Ha figyelmesen végigolvassuk az I. Kor 12-et, nem nehéz megállapítanunk, hogy Pál nem is magát a nyelvimádságot bírálja, hanem annak gyülekezeti gyakorlatát, pontosabban annak előtérbe való helyezését. A Bibliára, illetve Pál hivatkozva a glosszoláliát nem lehet megfosztani karizmatikus jellegétől és démoni jelenséggé degradálni.

A glosszolália a lélekkeresztség elengedhetetlen jele volna?

De nem lehet biblikus érvekkel indokolatlanul felmagasztalni sem. Ez pedig akkor történik, amikor a glosszoláliát a lélekkeresztség elengedhetetlen jelének tekintik. A századeleji pünkösdizmusban alakult ki ez a tanítás, mely szerint a megtérést egy második áldásnak is követnie kell-e, és ez a lélekkeresztség (bemerítkezés a Szentlélekbe). Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy csak az tekinthető a Szentlélek ajándékában részesült embernek, aki nyelveken tud imádkozni. Ez viszont nem egyezik az Igével. Az I. Kor 12,3 szerint senki sem mondhatja Úrnak Jézust, hanem csak a Szentlélek által. Ha tehát valaki megtért, az már „vett Szentlelket”.

Lélekkeresztség – betöltekezés

A lélekkeresztségről szóló kevés ige a Biblia nem könnyen értelmezhető helyei közé tartozik. A maga részéről azokkal tartok, akik a lélekkeresztséget és a Lélekkel való beteljesedés közé egyenlőségjelet tesznek (legalábbis az emberek mai tapasztalatát illetően. Ez azonban nem változtat a pünkösdi esemény egyedi “lélekkeresztség” jellegén/ szerk.) Csak egy igét idézek erre nézve. Az Apcsel 1,5-ben így szól Jézus: „ti pedig nemsokára Szentlélekkel kereszteltettek meg.” Amikor pedig ez pünkösd napján megtörténik, akkor ezt olvassuk: „mindnyájan megteltek Szentlélekkel” (Apcsel 2,3). Ami tehát ígéretként lélekkeresztségnek hangzott, az a megvalósulásában megtelésnek (beteljesedésnek) neveztetik. De hogy ez nem egyszeri és többé meg nem ismétlődő esemény volt (mint azt némelyek hiszik, azt már az Apcsel 4-ben is láthatjuk, ahol azt olvassuk, hogy ugyanazok, akik már pünkösdkor beteltek Szentlélekkel, most újra megteltek vele. Leegyszerűsítve talán így lehet összefoglalni: a megtérésben vesszük a Szentlelket, akivel be is telhetünk, sőt be is kell telnünk („Teljesedjetek be a Szentlélekkel” Ef 5,18). Mikor? Megtörténhet már a megtérés alkalmával. Lehet később egyszer: először, majd másodszor és azután újra és újra. Hiszen tudjuk, a Szentlélek élő isteni személy, aki megszomoríthatunk, megoldhatunk… de vissza is kérhetünk, hívhatunk.

Visszatérve a glosszoláliháoz, azt kell tehát mondanunk, hogy ezt a kegyelmi adományt nem szükséges összekapcsolnunk a lélekkeresztséggel. Önmagában is nagy ajándéka ez Istennek arra, hogy belső emberünk megerősödjön, és így megerősödve szolgálni tudjunk másoknak. És Pál azt mondja: „szeretném, ha mindnyájan szólnátok nyelveken,… (I Kor 14,5). Megtörténhet persze, hogy a Lélekkel való beteljesedést glosszolália kíséri, de veszélyes dolog ezt csupán a nyelvekenszólásban látni. Sokkal több ez annál!

A Szentlélek gyümölcsei és a karizmák

Ezen a ponton kell kitérnem a Szentlélek gyümölcseire is (Gal 5,22-26). Már utaltam reá, hogy amint a bűnbocsánatot, úgy a megszentelődést is kegyelemből nyerhetjük el. Ez pedig a Lélek gyümölcseiben valósul meg. Kálvin sűrűn használta ezt a kifejezést: kegyelmi eszközök. Tulajdonképpen a karizmák is eszközök, olyanok, mint a kerti szerszámok, amelyek erre valók, hogy a termés érdekében elvégezzük velük a szükséges munkákat. Mindenestre a Szentlélek ajándékai és a Szentlélek gyümölcsei elválaszthatatlanok egymástól (de tegyük hozzá, hogy nem azonosak egymással/ szerk.) Nemcsak a prófétákra, hanem mindnyájunkra vonatkoznak Jézus szavai: „Gyümölcsiről ismeritek meg őket” (Mt 7,20).

A Szentlélek gyümölcsei közül pedig első a szeretet. Sokatmondó, sőt a legtöbbet mondó, hogy az I. korinthusi levélben a karizmákról szóló 12. és 14. fejezetei közé van beillesztve a „szeretet himnusza”. Kívánjuk a lelki ajándékokat? Igen, kívánhatjuk, sőt kívánnunk is kell. De mire kívánjuk, mi a célunk velük? „Ha szeretet nincsen bennem, semmi vagyok”. Megállapíthatjuk tehát, hogy tulajdonképpen erre az egyre, a szeretetre megy ki minden. Mert: „AZ ISTEN SZERETET”, és aki szeretetben marad, az Istenben marad és Isten is őbenne!” (I.Ján 4,16). Ez a keresztyénség szíve. Ez a kiváltképpen való út (Károli), a legkiválóbb út (új fordítás), minden felülmúló út (Csia).

Erre az útra hív bennünket Isten ebben az új ébredésben. És erre kíván Ő felruházni bennünket mennyei erőkkel – karizmákkal.


Forrás: Csendesnapi előadás, 1970; in: Kívánjátok a lelki ajándékokat 12-18.o. Sárbogárd, 1995

You may also like

Szabó Imre: Kívánjátok a lelki ajándékokat I.
Sam Storms: a szesszacionizmus vége
Egy karizmatikus kálvinista spirituális útja
R.T.Kendall levele John MacArthurnak (reakció az “Idegen tűz – Strange fire” konferenciára)

Leave a Reply