29
Már
2015

A valódi megbocsátás – Jay E. Adams

51nEHKpMV5L._UX250_Milyen csodálatos szó! De mit jelent? Hogyan kapsz megbocsátást, és miért van rá szükséged?
Ha valaki keresztyéneket hall a megbocsátásról beszélni, azt gondolhatná, hogy mindenki ugyanazt mondja róla. De ezerből alig egy, aki megbízható, biblikus választ tudna adni a fent feltett kérdésre.

Az, hogy másoknak megbocsátunk, azon nyugszik, hogy nekünk is megbocsátott Krisztus: „…bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban” (Ef 4,32).
Mindenkinek meg kell bocsátanunk, aki azt mondja, hogy megbánta – még akkor is, ha újra és újra bűnt követ el (vö. Lk 17.3). De csak annak kell megbocsátani, aki a vétkét beismeri, aki kijelenti, hogy megbánta, és aki bocsánatot kér (Péld 28,13). A Márk 11,25-ben azt mondja Jézus: „Amikor azonban felálltok, hogy imádkozzatok, bocsássátok meg, ha valami sérelmetek van valaki ellen…”; így akadályozzuk meg a keserűséget és a haragot (Ef 4,31). Azonban ez más, mint egy bűnösnek bocsánatot adni. Ezt csak akkor teszed meg, ha megbánta tettét. A másokkal szembeni megbocsátásnak Isten bocsánatát kell visszatükröznie; Isten megbocsát neked, ha bűnbánatot gyakorolsz.

Számos felületes keresztyén azt ajánlja, hogy attól függetlenül bocsáss meg, hogy a másik megvallja a bűnét, vagy sem. De nem értették meg jól, hogy mi a megbocsátás. Azért erőltetik, mert ez hasznos annak, aki megbocsát. Azonban az, hogy Isten megbocsátott neked, nem az Isten hasznára volt, hanem a te hasznodra! Ez a megbocsátásról kialakított felfogás egocentrikus és bibliátlan. Isten csak akkor bocsát meg neked, ha te a) megbánod a bűneid, b) elismered azokat és c) Krisztusba veted hitedet. Valójában így van ez még most is, amikor Isten, mint Atya megbocsát; Krisztus mindezzel kapcsolatban azt mondja: „De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat” (Mt 6,15).

Sokan azt gondolják, hogy amikor Krisztus a kereszten így imádkozott: „Atyám, bocsáss meg nekik”, akkor anélkül bocsátott meg, hogy bűnbánatra került volna sor. Azonban Jézus ezekkel a szavakkal nem biztosította a bocsánatot. Istent kérte, hogy bocsásson meg. Meghallgatta Isten? Pünkösd napján ezrek tértek meg ezek közül az emberek közül, és a bűnük megbocsáttatott. De ez nem magától történt. Péter felszólította őket, hogy vallják meg bűneiket és higgyenek, azért hogy bocsánatot nyerjenek (vö. Apcsel 2,38).

Nem helyes addig megbocsátani, amíg nincs megbánás, mert ha az ember megbocsát, ígéretet tesz arra, hogy a vétkes bűnét soha többé nem hozza szóba – sem maga előtt, sem más előtt, és a vétkesnek sem. Jézus azt követeli tőled, hogy figyelmeztesd a bűnöst (Mt 18,15), hiszen így lehet megbékülni. Ha vonakodik hallgatni rád, akkor el kell mondanod kettő vagy három másiknak is, ahelyett, hogy megbocsátanál. Ha rájuk sem hallgat, akkor a gyülekezettel kell közölnöd. Valójában a dolgot, amennyiben nem követi megbánás, mindig egyre nagyobb számú ember elé kell vinni. Miért? Azért, hogy a segítségükkel a bűnös nyerjen rajta. A valódi megbocsátás nem arra szolgál, hogy könnyítsen a bocsánatot adó szívén, hanem megpróbálja szeretetben a bűnöst megszabadítani a vétkének a terhétől. A bűnös iránti gondviseléstől hajtva addig kell utána kérdezni a kárt szenvedett oldaláról, amíg a dolog Isten és az emberek előtt nem kerül tisztázásra. Jézus azt mondja, hogy minden keserűségen, amely a sértett oldalán felmerül, muszáj ima által felülkerekedni. Mivel a megbocsátás ígéret, hogy soha többé nem panaszoljuk el a vétkes bűnét, rendkívül inkonzekvens volna megbocsátani egy olyan valakinek, aki nem tartott bűnbánatot, mielőtt az egyházfegyelmi intézkedések sikerre vezettek volna.

Aki megpróbál barátságosabb lenni Istennél, végül kegyetlenebb lesz másokkal szemben. Amikor másoknak anélkül bocsátunk meg, hogy az illető megbánta volna tettét vagy sem, nem „barátságos” arra fókuszálni, hogy könnyítsünk a szívünkön; sokkal „barátságosabb” minden Biblia által felkínált eszközt felhasználni annak érdekében, hogy bűnösöket nyerjünk meg. Barátságtalannak tűnhet mindig szóba hozni dolgokat, ha egy vétkes el akarja odázni a békülést, de ezt kell tenned – nem azért, hogy őt bosszantsd, hanem azért, hogy segíts neki megszabadulni a vétkének a terhétől. Ignorálni a másokat, és magunkra koncentrálni, miközben azt mondjuk: „jobban érzem magam, mióta Bobnak megbocsátottam, még ha nem is kereste a megbocsátást”, nem más, mint a modern, egocentrikus psycho-tévtanítás foglalata.

Megbocsátást keresni nem ugyanaz, mint elnézést kérni. Ez utóbbiról semmi sem szerepel a Bibliában – ez a megbocsátás világi pótléka. Az „elnézésen” keresztül nem történik megbocsátás. Elnézést kérsz, és azt mondod: „sajnálom”, de nem ismered el a bűneid. Az, aki ellen vétkeztél, kínosan van érintve és nem tudja, hogyan kellene reagálnia. Egy képpel élve, még mindig a te térfeleden pattog a labda – neked kell cselekedned. Semmit sem kértél a másiktól. Ha azonban megvallod neki a bűneid és azt mondod: „Istentől bocsánatot kértem, és most bocsánatot kérek tőled is”, akkor átpasszolod a labdát a másik térfelére. Arra kéred, hogy örökre ássátok el az ügyet, és most ő következik. Jézus azt parancsolta neki, hogy „igent” mondjon és ezzel ugyanazt ígérje, amit Isten: „soha többé nem emlékezem meg bűneidről és vétkeidről.” Ez végleg pontot tesz a dolog végére; ezzel szemben egy elnézés nem.

Van valaki, akinek a bocsánatát kérned kell? Van valaki, aki bocsánatot kért tőled és te így válaszoltál: „Egyszer igen; másodszor talán; harmadszorra soha!” Talán van valaki, akinek soha nem tetted szóvá a vétkét, és amely soha nem lett tisztázva köztetek. Vannak ilyen elintézetlen problémák? Akkor az a feladatod, hogy ezeket elintézd. Miért nem teszed meg ezt még ma?

Nem kell úgy érezned, hogy meg akarsz bocsátani. A megbocsátás egy ígéret, amelyet te adsz és amelyet te tudsz megtartani, attól függetlenül, hogy vágysz rá vagy sem. És könnyebb egymásnak úgy megbocsátani (még akkor is, ha valaki naponta hétszer is vétkezik ellened), ha emlékszel arra, hogy Krisztus milyen hatalmas áldozatot hozott a bűneidért, hogy bocsánatot nyerj. És gondold meg azt is, milyen gyakran bocsát meg neked naponta, mióta keresztyénné lettél! Még valami segíthet ebben: ha valami tévedést valóban megbocsátottál, akkor azt a bűnössel szemben nem ötödszörre vagy harmadszorra, de nem is második alkalommal teszed meg. Ha igazán megbocsátottál és a dolgot valóban elástad (a korábbi alkalmak esetében is) – ha igazán megbocsátottál – akkor azt mindig az első alkalommal teszed!


Forrás: Adams, Jay E.: Theology You Can Really Understand (Chapter: Living the christian life – Forgiveness) 138-141.o.

2 Responses

  1. Camisard

    Még egy nagyon fontos dolog, ami a megbocsátáshoz tartozik: a jóvátétel.

    Ha valaki olyan bűnt követ el a felebarátja ellen, hogy anyagi kár is keletkezik, és a felebarátja megbocsátását várja, akkor nem elég a komoly bocsánatkérés, hanem meg is kell térítenie az okozott kárt az illetőnek – hogy teljesértékű legyen a bocsánatkérés, nem pedig csak egy ürügy-elnézést kérés, ami arra szolgál, hogy megúszhassa az illető kár megtérítését, a felebarátja szeretetét kihasználva.

    – Tehát alaphangon a bocsánatkérés mellé a jóvátétel is hozzátartozik (pl. lopás stb. esetén) esetén (Zákeus – Lk 19:8).
    – A jóvátétel összege/mértéke legalább akkora, mint a kár, de mivel a Törvény többszörös jóvátételt ír elő, ezért lehet többszörös is.
    – A jóvátételt bocsánatkérés esetén a sértett fél elengedheti, amennyiben úgy kívánja (miként a tékozló fiú példázata tanítja – Lk 15:19-20)
    – Az, aki jóvátétellel tartozik, sosem tételezheti fel automatikusan, hogy tőle elengedi a balek felebarátja a jóvátételt. Amíg el nem hangzik konkrétan, hogy elengedi, vagy csökkenti, addig a teljes kár megtérítendő a megbocsátáshoz.
    – Másvalakinek való tartozást nem lehet elengedni, azaz másvalaki helyett, vagy nevében nem engedhet el valaki egy tartozást. A sértettnek kell megbocsátania, és a sértett engedheti el a jóvátételt, más helyette ezt nem teheti meg.

    Még egy dolog említésre érdemes, nevezetesen, hogy az Adams által említett folyamat, hogy egyre több ember figyelmét hívjuk fel az illető bűnére, egészen addig, amíg meg nem tér. Ennek a folyamatnak sajnos a kiátkozás (1Kor 5:5) a vége (ha a bűnös gyülekezeti tag), amennyiben az illető nem hajlandó a bűnéből megtérni még azután sem, hogy az egész gyülekezet elé vitték az adott bűnét.

    1. Camisard

      Egy nagyon gyakori jelenség, hogy olyan esetekben merül fel a biblikus megbocsátás szükségessége, amikor a sérelmet elkövető nem is keresztény, vagy erkölcsi kódexében nem szerepel a tételes bocsánatkérés szükségessége.

      Ilyen esetben tudni kell, hogy a bibliai megbocsátással kapcsolatos részek alapvetően gyülekezeten belül szóló “utasítások”, azaz egyik testvér inti a másikat. Ekkor el lehet várni a megbocsátási szabályokat. A fentebb lefestett megbocsátásnak csak testvéri szeretetközösségben van jelentősége, súlya, értelme és következménye.

      Azonban amikor egy kívülállóról van szó (aki nem tartozik egy hívő közösséghez, és nem áll viszonyban Istennel, a bűnről nincs konkrét felfogása, és a keresztény testvérekhez sem köti feltétlenül korrektség), akkor ezek megtartása irreálissá válik – a saját magunk részéről is, mivel a megbocsátásnál-bocsánatkérésnél kettőn áll a vásár. Ilyen esetben egyszerűen csak el kell viselni a külső sérelmet, ami a világtól/világi egyéntől származott. Ezt az elviselést, nevezhetjük úgy, hogy hosszan tűrünk – és nem vonulunk ki a világból.

Leave a Reply