30
Már
2015

A teológia a bálványod?

theology_idolatryGyakran sokkal jobban szeretjük azt, amit Istenről tanulunk, mint Istent magát.

A Biblia figyelmeztet bennünket arra a veszélyre, ami az Istenről való tudásunkkal együtt jár, különösen a kifinomult és meggyőződéses teológiára nézve. Egyszerre nem lehet Istennek és a teológiának szolgálni. A jó teológia Istent imádja, és az Ő közelében érzi magát, máskülönben haszontalan.

Vajon teológiád bálványimádásba csap át? Isten-ismereted talán ironikus és tragikus módon pont eltávolít Tőle, nem pedig közelebb visz hozzá? Íme 9 kérdés, amelyek talán segítenek abban, hogy kiderüljön, vajon van-e teológiai bálványimádás a szívedben vagy az elmédben.

1. Teológiád Istenhez visz közelebb?

A nagyobb Isten-ismeret elmélyít téged az imádságban? Talán teológiánk legbiztosabb tesztje az, hogy vajon Istennel belsőségesebb viszonyt eredményez-e. Nem volt szükséges Jézusnak Istenről bármit elmondani, noha ez semmilyen módon nem kisebbítette vagy csökkentette imádságának szükségességét. Ehelyett elmélyítette és éltette elköteleződését, hogy az imádságban találkozzon mennyei Atyjával (Mk 1:35).

Tim Keller ezt mondja:

„A lelki feddhetetlenség hibátlan tesztje – Jézus mondja – a bizalmas imaélet. Sok ember akkor fog imádkozni, mikor kulturális vagy szociális elvárás, vagy talán nyugtalanító körülmények okozta szorongás készteti őket erre. Viszont azok, akik őszinte kapcsolatban élnek az Istennel, mint Atyával, belsőleg vágynak az imádságra, és ezért még akkor is imádkozni fognak, ha semmilyen külső nyomás nem kényszeríti őket.” (Tim Keller – Prayer: Experiencing Awe and Intimacy with God; 23.)

2. Teológiád mozgósít téged?

A nagyobb Isten-ismeret továbbküld téged a világba? Istenről és az Ő Igéjéről való egyre több tudásnak föl kell mutatnia a lényeget a körülöttünk lévő világ számára – hogy lássák, tudják és szeressék azt az igazságot, amit mi láttunk, tudunk és szeretünk. Minden megtanult fejezetben, memorizált szakaszban és megértett tanításban ott kell lennie egy indíttatásnak, hogy elmenj és azt elmond.

Jézus imájában ezt a megbízást adja nekünk:

Most már tudják, hogy mindaz, amit nekem adtál, tőled van; mert azokat a beszédeket, amelyeket nekem adtál, átadtam nekik, ők pedig befogadták azokat, és valóban felismerték, hogy tőled jöttem, és elhitték, hogy te küldtél el engem. […] Ahogyan engem elküldtél a világba, én is elküldtem őket a világba: […] én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.” (Jn 17:7-8.18.23)

Bármilyen tudással is rendelkezünk Istenről, annak a szándéka az, hogy a világ is megismerje őt. Teológiád a misszió irányába mozdít téged, afelé, hogy Jézust magasztald, bármerre is helyez téged?

3. Teológiád felszabadít-e arra, hogy a szeretetben áldozatot hozz másokért?

A nagyobb Isten-ismeret felszabadít-e, hogy szeress és szolgálj másokat? A jó teológia lerombolja a keresztények közötti korlátokat (1Kor 1:10), és nem építi. Az ellenségeskedés közöttünk leomlott (Ef 2:14), és ebben a helyzetben a „véren vásárolt” szeretet hirdeti Jézushoz való tartozásunkat (Jn 13:35).

János apostol így ír:

Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg Istent, mert Isten szeretet.” (1Jn 4:7-8).

4. Teológiád lelkesít a tanulásra?

A nagyobb Isten-ismeret növeli a kívánságodat, hogy jobban megismerd Őt? A hibás teológia jele az a meggyőződés, hogy nem tévedhet. Nem, egy mély, józan, szilárd és megalapozott teológia így imádkozik: „Nyisd föl szememet, hogy megláthassam, milyen csodálatos a te törvényed.” (Zsolt 119:18).

Egy férfi vagy nő, aki valóban ismeri Istent, soha nem telhet be. Elvégre a teológia egy végtelen Személyről, egy Istenről való tanulás, akinek sosincs vége, és soha nem merül ki. Így a teológia nem csupán egy élethosszig tartó utazás és tevékenység, hanem valami olyan, amit a hátralévő örökkévalóságban végezni fogunk.

Elegendő igazságot halmozol fel, hogy boldogan elfogadd a helyreigazítást? Hajlandó vagy arra, hogy ha hibás gondolatok vannak a teológiádban, kijavítsd azokat? Ha ismered az egy, igaz és élő Istent, soha nem fogsz eleget tanulni róla. A jó teológiának mindig van elég helye fejlődni.

5. Teológiád alázatra int?

A nagyobb Isten-ismeret erősíti a kegyelme iránti bizalmadat? Pál olyan mélyen és személyesen ismerte Istent, mint talán soha senki. Ahelyett, hogy e tudás birtokában felfuvalkodottá vált volna, olyannyira alázatos lett, hogy még a büszkeségnek is erőszakos ellenfelévé vált. Merészen kijelenti: „De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és hozzám való kegyelme nem lett hiábavaló, sőt többet fáradoztam, mint ők mindnyájan; de nem én, hanem az Istennek velem való kegyelme.” (1Kor 15:10).

Minden, ami vagyok és tudok, létem és tudásom Isten kegyelméből van. És minden, amit elérek az életemben és a szolgálatomban az egyszerűen az Ő hatalmának egy másfajta megnyilvánulása, és nem a sajátomé. Pál tehát, a teológusok teológusa ezt írja: „Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse, akik közül az első én vagyok.” (1Tim 1:15).

6. Teológiád meghatározza, mit tartasz értékesnek és hogyan rangsorolod a dolgokat?

A nagyobb Isten-ismeret, mint legnagyobb kincsed imádására indít téged? Jézus elénk tárja azt az átalakulást, amikor a szív igazán ismeri Istent, a következő történettel: „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.” (Mt 13:44).

Teológiád a mennybe helyezi-e a kincsedet, az otthon, a munka vagy az Internet helyett, ahol csak egyszer élsz? Örömmel hagysz itt bármit vagy mindent, hogy Isten örökre a tiéd legyen? Ez a legtöbb, amit tudunk erről az Istenről, ez a legtöbb, ami elválaszt minket ennek a világnak a dolgaitól, és szívünket, törekvésünket és vágyakozásunkat Őfelé irányítja.

7. Teológiád könyörületességre indít?

A nagyobb Isten-ismeret miatt elszorul a szíved az elesettek és a szükségben lévők iránt? Egy ember szívét az segíti meg, hogy az evangéliumi szeretet mentőeszközzé lesz. Jézus „gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.” (2Kor 8:9). Ezért mi örömünk kiárad oda, ahol szükség van, akárhogyan adtuk (2Kor 8:2-4).

Mikor az apostolok hallották Pál evangéliumát, nem próbáltak semmit sem kijavítani a megigazulás-tanában, csak egyszerűen azt kérték, emlékezzen meg a szegényekről (Gal 2:10). Az a javaslat, hogy a szegényeket és az elesetteket szolgálja – fizikailag, lelkileg vagy más módon – közel van Isten lényéhez, és elengedhetetlen az evangélium terjedéséhez. Akik igazán ismerik Istent, a szűkölködőnek szabadon, bőségesen adnak.

8. Teológiád középpontja Jézus?

Isten, akit a Bibliában – és egész teológiánkban – megismerünk, testté lett, közöttünk lakott (Jn 1:14). Minden, amit Isten Jézus előtt a próféták által mondott, Jézusról beszélt (Lk 24:27; Jn 5:39-40) – hogy felkészítse a világot a Fiú ismeretére és szeretetére. És minden, amit Isten Jézus előtt mondott, tisztábban, teljesebben és nyomatékosabban mondta el Jézusban (Zsid 1:2-4). Jézus a „láthatatlan Isten képe” és „benne lakott a Teljesség” (Kol 1:15.19). Istent ismerni annyi, mint ismerni Jézust.

Minden jó, igaz és maradandó teológiát össze lehet foglalni Jézus Krisztusban és a keresztben (1Kor 2:1-2). Ha nem a megfeszített Isten Fia a középpontja mindannak, amit Istenről hiszel, akkor teológiád elveszti egyensúlyát, horgonyát és értelmét. Nem, ezt mondjuk Pállal: „Én azonban nem kívánok mással dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjével” (Gal 6:14).

9. Teológiád felgerjeszti a szentség iránti vágyakozásodat?

Az Isten-ismeret jobban indít arra, hogy még inkább hasonlíts Hozzá? Végzetes dolog elválasztani az Isten-ismeretedet attól a vágyadtól, hogy Istenhez hasonlíts. Jézusnak ehhez hasonló kemény szavai voltak az álszentekhez: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem” (Mk 7:6). A bűn szeretete a rossz, beteg teológiát jellemzi (1Thesz 4:5).

A jó teológia a teológiát a bűn ellen fordítja.Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” (Zsolt 119:11). Isten odaadott minket önmagának – kijelentette magát nekünk Igéjén keresztül – azzal a megbízással, hogy mi magunk Ő képmására változzunk el. És ahogy növekedünk a szentségben, és fényünk ragyog a sötétben, mindinkább lelepleződik az Ő dicsősége minden szem előtt, hogy lássanak (Mt 5:16).

Péter ezt írja:

Az ő isteni hatalma megajándékozott minket mindazzal, ami az életre és a kegyességre való, azáltal, hogy megismertük őt, aki saját dicsőségével és erejével hívott el minket. Ezek által drága és hatalmas ígéreteket kaptunk, hogy általuk isteni természet részeseivé legyetek, és megmeneküljetek attól a pusztulástól, amelyet a kívánság okoz a világban.” (2Pt 1:3-4).

Azok alázatos és reménységgel teljes imádsága, akik ismerik Istent – valósággal, igaz módon és vidáman ismerik Őt – így szól: „Tégy értelmessé, hogy megfogadjam törvényedet, és megtartsam teljes szívvel. Vezess parancsolataid útján, mert abban gyönyörködöm.” (Zsolt 119:34-35).


A cikk Marshall Segal – Is Theology Your Idolatry? című írásának fordítása (eredeti link: http://www.desiringgod.org/articles/is-theology-your-idolatry)

Leave a Reply