30
jún
2015

Az illusztrációk 5 csapdája

Mindenki szeret egy jó történetet. Erőteljesek, felnyitják az ember szemeit, ihletők, és legfőképpen emlékezetesek tudnak lenni. Sőt, nagyban növelhetik a prédikáció hatékonyságát. Kétségtelenül némelyik kedvenc prédikációnk azért kedvenc, mert történeteket vagy illusztrációkat tartalmaz.

A történelem is ennek a technikának a hatékonyságát igazolja. Nemcsak Jézus volt mesteri előadó (és illusztráló), de sok egyháztörténeti neves alkotás is bővölködött bennük. Elég, ha Jonathan Edwards prédikációjára gondolunk: „Bűnösök egy haragvó Isten kezében” (*magyar fordítás hyperlinkje). Edwards sikeresen hasonlította a bűnösök veszélyes és pokol közeli helyzetét a pókokhoz, amint azok vékony hálón lógnak a magasban, ami elszakadhat.

De az illusztrációk nem mindig sülnek el szándékaink szerint. Valójában sokszor többet árthatnak, mint használhatnak. Felsorolok öt elkerülendő csapdát.

1.) Ha túl hamar vetünk be egy illusztrációt

Amikor az illusztrációkra kerül a sor, talán a legnagyobb hiba, hogy bevetünk egyet, még mielőtt az exegetikai vagy teológiai mondanivalót kifejtettük volna. Emlékezzünk, hogy az illusztrációk arra szolgálnak, hogy valami mást világítsanak meg. Azonban képtelenek erre, ha az a valami más nincsen kibontva.

Túl sok lelkész használ illusztrációkat azért, hogy az exegézist helyettesítse, ahelyett, hogy az exegézist megvilágítaná vele.

Röviden szólva, ne lődd le a poént túl hamar. Hiába vársz nagyon, hogy végre alkalmazhasd, de tarts ki egészen addig, amíg meg nem mutattál egy olyan mondanivalót, ami illusztrációra méltó.

2. Ha túl gyakran vetünk be illusztrációkat

Mivel tudatában vagyunk, hogy sok illusztráció erőteljes tud lenni, könnyen arra a következtetésre juthatunk, hogy minél több van belőlük, annál jobb. Ám néhány prédikációt éppen az ellenkező veszély fenyegeti: túláradnak bennünk az illusztratív részek. Ha három-négy percenként megjelenik egy új illusztrációt, az veszélybe sodorja az egész vállalkozást. Az illusztrációk szükségesek és hasznosak, de bánjunk csínján velük. Inkább kevesebb, de jelentőségteljesebb illusztrációk mellett tegyük le a voksunkat, úgy mélyebb hatást érhetünk el, mégpedig többször, mint a kevésbé jelentős illusztrációk esetében.

Charles Spurgeon mesteri illusztrátor volt. Azt mondta, hogy egy prédikáció illusztrációk nélkül olyan, mint egy ház ablakok nélkül. De hozzátette, hogy olyan házat sem akar senki, aminek minden fala csak ablak!

3.) Ha csak egyfajta illusztrációt alkalmazunk

Sok szószékről elhangzó illusztráció közül az egyetlen típus a történet. Önmagában ezzel nem is lenne gond. Jézus is sok történetet mesélt, és nagyon hatékonyak tudnak lenni. Azonban nem a történetek az egyedüli illusztráció típusok. Jézus hasonlatokat (analógiákat) is alkalmazott, más szóval képes szavakat. Ezek rövidebbek, és a figyelmet rendszerint az élet egy-egy fontos aspektusára irányítják. Például „Isten királysága olyan, mint a mustármag” (Mt 13:31).

A puritánok a mesterei voltak ennek a fajta illusztrációnak. Amikor azt magyarázták, hogy valaki miként követ el még több bűnt, Richard Baxter például azt mondta: „ha egy tolvaj már van a házban, be fogja engedni a többit”. Rövid, de erőteljes. És az efféle illusztrációk nem emésztenek fel minden figyelmet, mint sok történet.

4.) Ha csak egyetlen forrásból vesszük az illusztrációkat

Honnan szerzi a lelkész az illusztrációit? A forrásuk eldöntheti az illusztrációk hatékonyságát. Olyan illusztrációt kell alkalmazni, amihez lényegében az egész gyülekezet tud viszonyulni és amely megadja a prédikáció hangvételét.

Sajnos napjainkra túlságosan közhellyé vált, hogy az illusztrációkat kizárólag a populáris kultúrából vesszük, főleg filmekből és sorozatokból. Elméletben semmi rossz nincs ebben. De a lelkészeknek ügyelniük kell, hogy ez-e az egyetlen kútjuk, ahonnan a vizet merik. Nem biztos, hogy minden gyülekezeti tag követi a nevezett filmeket vagy sorozatokat, amikre a lelkész hivatkozik. Sőt mi több, azzal kapcsolatban is óvatosnak kell lenned, hogy tényleg akarod-e, hogy a gyülekezeti tagok elkezdjenek nézni bizonyos sorozatokat.

Más illusztráció források lehetnek: történelmi események, hírek, a természeti világ, sőt, még a személyes tapasztalatok is.

Ráadásul, azt mondanám, hogy a legjobb forrást gyakran elkerülik: A Bibliát magát. Az Írás tele van nagyszerű történetekkel, amik tökéletesek, hogy illusztráljanak lényegében bármilyen prédikációs részletet. Valójában a szentírók is éltek a lehetőséggel, hogy megvilágítsák a szempontjukat több, máshol szereplő bibliai történettel (a Zsid 11 kiváló példa).

5.) Ha olyan illusztrációkat alkalmazunk, amik önmagukra vonják a figyelmet

Van egyfajta illusztráció, ami önálló életre kellhet. Lehet olyan provokatív, olyan ingerküszöbön felüli, hogy egyértelmű lesz: az illusztráció direkt elfoglalja a centrális pozíciót. Ahelyett, hogy valami mást világítana meg, önmagáért való lesz.

A lelkészeknek nagyon vigyázniuk kell ezen hibákkal, nehogy az illusztrációkat jegyezze meg a hallgatóság, és a prédikációt meg elfelejtse. Amint Spurgeon egyszer mondta, az illusztrációk olyanok mint az ablakok „igazából nem arra vannak, hogy az ablakokat magukat nézzük, hanem, hogy rajtuk keresztül nézzünk”.

Végezetül, elismerhetjük az illusztrációk pozitív szerepét. Ha ezt az öt hibát elkerüljük, akkor még a tervezettnél is hatékonyabb hatást érhetnek el, ugyanis maguktól a figyelmet Krisztus dicsőségére irányíthatják.


Forrás: http://www.thegospelcoalition.org/article/five-pitfalls-to-avoid-in-sermon-illustrations

Leave a Reply