22
Sze
2015

Mi a fundamentalizmus?

Abstract-word-cloud-for-Christian-fundamentalism-with-related-tags-and-terms-Stock-PhotoA fundamentalizmus egyike azon kifejezéseknek, amelyet a magyar teológiai közbeszédben anélkül használnak, hogy ismernék pontos jelentését. A legtöbbször talán szitokszóként jelenik meg a kifejezés, olyan keresztényeket illetnek vele, akik a Biblia egészét szószerint értelmezik (Ilyen keresztények a való életben nincsenek, többnyire a képzelet szülöttei. Ugyan van egy csoport, a diszpenzacionalisták, akik a Biblia nagy részét valóban szószerint értelmezik, de azért ők sem mindent. E csoportot Magyarországon a Hit Gyülekezete képviseli. A probléma ott van, hogy a „fundamentalistázók”, rendszerint neo-ortodox vagy liberális keresztények, akik „saját” berkeken belül, a református közegen belül használják ezt a szót szitokszóként, rendszerint a konzervatív, evangelikál, netán ortodox keresztényekre alkalmazva – akik messze nem értelmeznek mindent szó szerint, a diszpenzacionalisták mögött jócskán elmaradnak).

Oldalunkon adtunk egy közvetett definíciót a szóról a “mit vallunk” fül alatt, ebben az szerepel, hogy a Niagarai 1910-es Bible Conference 5 fundamentális pontját vallók nevezhetik magukat fundamentalistáknak. Ennek egyik fontos pontja, a Biblia tévedhetetlenségének megfogalmazása, ami nem korlátozódik a hitbeli tartalomra, hanem a történelmi és földrajzi információkra is kiterjed. Tehát a fundamentalizmus egyik fontos jellemzője a Szentírás tévedhetetlensége. Ám később, Carl F. H. Henry (evangelikál teológus, 1913-2003) munkásságával megjelent a konzervatív táboron belül egy kritika a fundamentalizmussal szemben, amely annak zárkózottságát, kultúrától való elszigeteltségét, korlátoltságát, és párbeszédre való képtelenségét kritizálta (többek között pl., hogy a bibliaellenes tudományos elméletekre nem reflektált, hanem pusztán elzárkózott előlük) úgy, hogy annak fundamentumaival eközben mégis egyet értett.

Carl Henry álláspontja nagyjából fedi a protestáns ortodoxiáét. Ezen belül a kálvinista ortodoxia az, amely oldalunk számára is mérce, ehhez viszonyítunk. Eszerint a fundamentalizmus tévedhetetlenség-tanát tökéletesen elfogadjuk, azonban megkülönböztetjük magunkat – ortodox kálvinistákat – a fundamentalistáktól, akikhez bár álljunk is közel sok szempontból, mégsem tartjuk őket követendő példának. Hogy miért nem, azt az alábbi kritika elmagyarázza, melynek írója Gordon H. Clark, filozófus és teológus (részlet a Religion, Reason, Revelation c. munkájából):

„A huszadik században a fundamentalisták különféle mértékben szószólói egy értelem nélküli hitnek. Noha nagyobb hangsúlyt fektetnek a Bibliára, mint a pietisták és az anarchikus próféták tették, azonban sokszor a filozófia és az „egyszerű” emberi értelem ellen kelnek ki. Még ha az általuk tanított tanokat nézzük, azok terén sem mennek sohasem túl fél tucat alapvető hittételen. Minden, ami azon túl van, számukra száraz teológia. … konkrétan ezen fundamentalisták bizonyos esetekben, amikor néhány számukra kedves tant védelmeznek, mégsem vetik el az értelem használatát. Némelyikük intenzívebben használja, mások közülük kevésbé. Ez a következetlenség és variálás alaposan megnehezíti a feladatunkat, amikor mindhárom csoportot be akarjuk kategorizálni egy fejléc alá. Mindazonáltal a misztikusok (legalábbis az általuk legfontosabbaknak tartott pontokban), a pietisták és a fundamentalisták … ezek mind megegyeznek abban, hogy hajlamosak a hitet értelem nélkül használni. … a fundamentalizmus az eredeti protestantizmus felhígítása…

… A Westminsteri Hitvallás nézőpontjából nézve, amely nézőpontból kiindulva írunk mi is, a fundamentalizmus teljesen se nem ajánlandó, se nem elítélendő irányzat. A legtöbb fundamentalista bizonyos fontos részeket elfogad a Westminsteri Hitvallásból, míg más fontos részeket elutasít. … A fundamentalizmus szilárd tartása, amellyel némely tanhoz ragaszkodik, megmenti az irracionalizmus túlkapásaitól, de ugyanakkor aligha mondható el a fundamentalistákról, hogy teljes mellszélességgel intellektuálisak volnának. Gyakorta szidalmazzák az értelmet, az ismeretet és a tudományos munkát; olykor megvetően beszélnek az „egyszerű emberi logikáról”; és az egyik kritikájuk a római katolicizmussal szemben az, hogy az lesüllyeszti a hitet az értelem szintjére. Azonban felvetődik a kérdés, hogy hogyan védhetőek meg a fundamentális doktrínák akkor, ha az értelmet általánosságban elítéljük? Ha akárcsak egyetlen tanhoz is ragaszkodnak, akkor miként terjeszthetnek egy olyan hitet, amely mentes minden intellektuális tartalomtól?”

Láthatjuk, hogy a konzervatív táboron belül állnak az ortodoxok és a fundamentalisták (és az evangelikálok is – róluk később lesz szó) egyaránt. Alapvetően azonos oldalon állunk, de szembeszállunk a fundamentalizmus primitívségével, magas teológiát mellőző biblicizmusával, és kulturális elzárkózásával.

Nézzünk meg végezetük még egy példát arról, hogy mi, bár teológiai konzervatívak vagyunk, azonban mégsem vagyunk fundamentalisták, hanem ortodox kálvinisták. A például John G. Machen, az Orthodox Presbyterian Church alapítójának egyik írásrészlete („What is orthodoxy?”) fog szolgálni:

„Ami engem illet, nem mondhatom el, hogy kedvelem a fundamentalizmus elnevezést [megjegyzés: itt még Machen feltehetőleg a Niagarai értelemben használja a fundamentalizmus szót.] De nem szeretem, ha ilyen fontos ügyekben csűrik-csavarják a dolgokat. Ha egy érdeklődő megkérdezi, hogy fundamentalista vagyok, vagy modernista, akkor nem azt válaszolom, hogy egyik sem. E helyett azt mondom, hogy „nos, az általad használt szóhasználatot nem kedvelem, de ha a kedvedért a te terminológiádat használom, annak érdekében, hogy megértsd, hogy mi a mondanivalóm, és ekkor megkérdezed, hogy fundamentalista vagyok-e vagy modernista, akkor a fundamentalista szóval jellemzem magam!” … Ez a terminus úgy vélem, nem pontos, ha ránk konzervatív presbiteriánusokra használják. Nekünk óriási hagyatékunk van. Ott állunk, abban állunk, amit az egyházi élet fő csatornájának tartunk – az Augustinustól Kálvinon át a Westminsteri Hitvallásig terjedő hagyományon. … Azonban, ha nem kedveljük a fundamentalizmus szót (annak ellenére, hogy közel állunk azokhoz, akik kedvelik), mivel illessük magunkat a helyett?

A konzervatív szó nagyon ridegnek tűnik. Nagyon könnyen azt a benyomást kelti, hogy kétségbeesetten valami olyanhoz ragaszkodunk, ami öreg, csak azért, mert öreg, és nem buzgunk attól a vágytól, hogy megtapasztaljuk Isten Lelkének új és dicsőséges megnyilvánulásait.

Azt hiszem, sokkal rosszabbat is tehetnénk annál, minthogy felélesztjük a jó öreg ortodoxia kifejezést, mint amely álláspontunkat kifejezi.

Az ortodoxia azt jelenti – mint láthattuk -, hogy helyes tanítás. Nos, mi alapján döntjük el, hogy valami helyes, vagy helytelen? A válasz igazán egyszerű. Egyetlen szabály alkalmazásával eldönthető. A szabályunk a Biblia. Valami akkor „ortodox” ha a Bibliával összhangban van. Azt hiszem, fel kell élesztenünk e szó használatát. De akár így teszünk akár nem, mindenképp ragaszkodnunk kell ahhoz, amit az ige tanít.”

(Később, láthatóan, az OPC alapításával (1936) végül felélesztették az ortodox szó használatát.)

Azok, akik Magyarországon magukat büszkén fundamentalistának hívják, ugyanakkor a törénelmi kálvinizmus hagyatékát igyekeznek életben tartani, számukra erősen javaslom, hogy ortodox kálvinistaként (röviden csak ortodoxként) tekintsenek magukra, és ne fundamentalistaként. Jóllehet a fundamentalizmus számos dicséretes vonást tartalmaz magában, azonban jelentése leginkább a diszpenzacionalistákat és az amerikai déli baptisták egy részét, valamint a pietisztikus konzervatív keresztényeket fedi le.

Ezek egyike sem a biblikus kálvinista ortodoxia. Messze elmaradnak e hagyaték mögött, amely mindig is nagyon magas szintű volt, színvonalas, ezerféle módon érvelő, és mindennel részletekbe menően polemizáló irányzat (a kálvinista skolasztikusok is ezt képviselték). Fő képviselőit megtekintheti az olvasó az ortodox kálvinista képtárunkban itt.

Magyarországon egyébiránt a Biblia Szövetsége (pl. amikor csak egyetlen teremtéselméletet, vagy egyetlen karizmaelméletet tart kizárólag lehetségesnek) és a Magyar Presbiteriánus Egyház rendelkezik fundamentalista jellemzőkkel.

You may also like

Niagara Biblia Konferencia

Leave a Reply