8
okt
2015

“Elég neked az én kegyelmem…” – Tedd gyengeségeid Isten kezébe!

Az alábbi áhítat Steven Lee, wheaton-i lelkipásztor tollából származik, és a John Piper által alapított desiringGod elnevezésű online platformon jelent meg.

5088287_orig

“Mi újság, hogy vagy?”

Bár gyakran én is beleesem ebbe a hibába, mégis rendkívül bosszantónak találom, mikor ezek a szavak inkább semleges üdvözlési formát jelentenek, semmint valódi kérdést. Olyan könnyű azt kérdezni, „Mi újság?” anélkül, hogy tényleges választ várnánk rá. Megesik, hogy emberek úgy kérdezik ezt tőlem, hogy közben még egy pillanatra sem torpannak meg, ahogy elhaladnak mellettem. Az erre adható egyetlen megfelelő válasz, vagy egyáltalán fizikailag kivitelezhető reakció pedig kimerül egy „Ó, remekül!”, vagy „Jól!” elmotyogásában, még ha ez épp nem is felel meg a valóságnak. Az ilyen típusú sekélyes üdvözlések rendkívül általánosak mindennapi interakcióink folyamán. Gyakorta csevegünk felszínesen kapcsolatainkban, miközben egyre ritkábban figyelünk valódi lelkiállapotunkra.

Közösségünk: ahol helye van a valóságnak

A keresztény közösség olyan környezet, ahol az emberek valóban megélhetik sebezhetőségüket. A keresztény társainkkal együtt töltött időnek azon ritka alkalmak közé kellene tartoznia, ahol nem kell takargatnunk az életünkben jelenlévő kihívásokat. Védtelenségünk megnyilvánulhat abban, hogy őszintén beszélünk bűnökről, megtört állapotunkról, gyengeségekről, vagy az életünkben lévő rendezetlen dolgokról. Sérülékenységünket gyakran övezi a múltból fakadó bűntudat, mély szorongás, magány, szomorúság, vagy az öröm és elégedettség általános hiánya. Egyesek Istenben kételkednek, mások túlterheltnek, vagy elégtelennek érezhetik magukat keresztényként, férjként vagy feleségként, szülőként vagy alkalmazottként. Fennáll a veszélye annak, hogy a keresztényektől nyíltságot és őszinteséget várunk, de mégsem kapunk. Ha valaki felhoz egy témát, és arra mások nemtörődömséggel, keresztény közhelyekkel, teljes hallgatással, megrökönyödéssel és ellenszenvvel, vagy egyenesen közönnyel reagálnak, az akadályozhatja, sőt meggátolhatja a nyíltságot. Ez a megnyíló személyben és a csoport többi tagjában is azt az érzést kelti, hogy a megosztott nehézség nem is volt igazán fontos. A többiekben is eleven marad az élmény, és a későbbiekben semmilyen kényes dolgot nem fognak megosztani magukról. Ha a hívők rosszul reagálnak a kényesebb pillanatokban, az baráti kapcsolatokat és gyülekezeteket rombolhat, és szívélyes, de felszínes viszonyokat eredményez.

Mi az a megváltó sebezhetőség?

Mit is jelent a megváltó sebezhetőség? Sebezhetőnek lenni annyit jelent, hogy valaki lehetőséget ad arra, hogy sérüljön, hogy fájdalmat okozzanak neki. A közösség tekintetében ez azt jelenti, hogy sebezhetőségünkkel emberi mivoltunkat vállaljuk. Ez azzal jár, hogy elismerjük, nem vagyunk tökéletesek. Nem vagyunk készek. Megtört, kidolgozatlan emberek vagyunk, akik a bűneset következtében egy alapvetően törött világban élnek. Napi szinten tapasztaljuk a depresszió, a kiégés, a rák, a szomorúság, a halál, a gyász, az alkalmatlanság, a betegségek, kapcsolati krízisek, a magány, a vágyak és a szorongás jelenvalóságát, s folytathatnánk a felsorolást.

De a mi történetünk nem kell, hogy töréssel végződjön.  A megváltó sebezhetőség, mint olyan, életre vezet, s olyan állapotot jelöl, melyben megoszthatjuk megtörtségünket annak érdekében, hogy rávilágítsunk Krisztus és az evangélium elsöprő erejére és elégségességére, amely aztán egyre inkább Krisztus képére formál bennünket is.  A sebezhetőség önmagában nem a vég. Sokkal inkább olyasvalami, amely bennünket egyénenként, és más hívekkel együtt is Jézushoz vezet. Reményt kelt és rámutat a megváltásra, amelyben részesültünk Jézus Krisztus és a kereszten elvégzett munkája által.

Isten az erőtleneket használja legnagyobb cselekedeteihez

Pál apostol felhívja a korinthusi gyülekezet figyelmét arra, hogy ők sem a kulturális elit, a politikai hatalmasok, vagy a vagyonosok rétegéből kerültek ki, hanem a világ bolondjai, a gyengék, az elesettek és megvetettek közül (1Kor 1:26-31). Az elv, ami itt megnyilvánul az, hogy Isten szándékosan a gyengéket használja dicsőséges céljai eléréséhez. Ennek oka pedig az, „hogy egyetlen ember se dicsekedjék az Isten színe előtt”(1Kor 1:29). Egyedül Istent illeti a dicsőség. Istennek nincs szüksége arra, hogy a hatalommal rendelkező, befolyásos, vagy a művelt emberek által hajtsa végre cselekedeteit. Épp ellenkezőleg, Isten kivételes kegyelmet gyakorol a gyengén, az alázatoson és a bolondon, így lesz egyedül Krisztusé a dicsőség. Isten szándékosan használja az elesetteket legnagyszerűbb munkáihoz. Mikor felismerjük, hogy erőtlenek vagyunk, végre képesek leszünk arra, hogy ne csak a látszatot akarjuk fenntartani, hanem Istenünk hatékonyságára és jóságára tekintsünk, arra, aki megváltást, gyógyulást és megnyugvást hoz küzdelmeinkbe.

Megváltást hozó sebezhetőségünkbiblereading

Nemrég egy barátom osztotta meg velem, hogy kis csoportjukkal – egy év leforgása alatt –olyan nehézségeken mentek keresztül, mint szülő elhalálozása, bűncselekmény, kábítószer használat vádja, pszichológiai problémák, azonos nemhez vonzódás, házastársi viszály, munkahely váltás, és számtalan fronton megnyilvánuló alkalmatlanság megtapasztalása. Mégsem akadtak meg egyik problémánál sem. Imádkoztak, tanulmányozták Isten igéjét, támogatták és folyton emlékeztették egymást arra, hogy kicsoda Isten, és mit is tett értük.  Nem váltak önsegítő csoporttá. Nem csak hallgattak és panaszkodtak. Hallgattak, majd pedig együtt Istenre tekintettek. Engedték, hogy a Szentírás igazsága és ígéretei átjárják szívüket és elméjüket, ahogy ezeken az embert próbáló helyzeteken nehéz körülmények között mentek keresztül. Megváltást tapasztalni sebzettségünk ellenére annyit jelent, hogy nem süllyedünk el nehézségeinkben, hanem reménnyel telve Istenre emeljük tekintetünket. Együtt tekinthetünk ígéreteire. Együtt kiálthatunk megnyugvásért, bölcsességért, segítségért és hitért. Meghallgathatjuk egymást, és imaközösségbe gyűlhetünk, mikor épp túl gyengék vagyunk egyedül imádkozni.  Gyengeségünk és sebezhetőségünk emlékeztet bennünket arra, hogy esendők vagyunk, Isten viszont minden helyzetben elégséges. Isten pedig szeret a szükség pillanataiban találkozni velünk és még többet adni kegyelméből, amelyet másokkal együtt folyton keresünk.

Azonnali megoldások helyett

Ahhoz, hogy ezt véghezvigyük közösségeinkben és kapcsolatainkban, bölcsességre lesz szükség. A megvalósítás módja pedig se nem egyszerű, se nem világos. Nehéz dolgokon megyünk együtt keresztül, melyek során talán nincs is mindig lehetőség a tisztázásra, vagy a lezárásra földi életünkben. Nem alkalmazhatjuk sebtében az evangéliumot, ahogy a sebtapasz felragasztása sem megoldás rákos betegségre. Sokkal inkább hagynunk kell, hogy az evangélium igazsága, és a mindenhol jelenlévő Lélek átjárja és betöltse testünket, mint kemoterápiás gyógyszerek, melyek bekerülnek lelki vérkeringésünkbe. Az élet problémáira a legritkább esetben van csak gyors és egyszerű megoldás, de mi olyan hatalmas, kegyelmes, szerető, s minden helyzetben elégséges Atyára nézhetünk fel, aki a Golgotát megjárt Fián át mutatta meg irántunk érzett szeretetét.

A megváltó sebezhetőség nem a sebezhetőségre, megtörtségre, vagy bűnre fekteti a hangsúlyt. Ezzel szemben középpontba állítja és rávilágít arra, milyen jó, hatékony, szívélyes, állhatatos és kegyelmes is Isten.

Kegyelméből ismerhetjük fel, mennyire szükségünk van rá. Kegyelme által kiálthatunk elesettségünkből, fordulunk el a bűntől, és kegyelme emlékeztet bennünket szeretetére is. Így tudjuk elhordozni különböző gyengeségeinket is annak érdekében, hogy Isten hatalma és ereje megnyilvánulhasson rajtunk keresztül. Erre szükséges naponta emlékeznünk. Isten hatékony. Isten jó. Isten szeret téged. Jézus Krisztus pedig soha nem hagy el, s nem hagy cserben téged. Nem számít, milyen erőtlenek és sebezhetők vagyunk, arra a Krisztusra tekinthetünk, akinek kegyelme elégséges, s erőtlenségünkben is tökéletessé tesz bennünket (2Kor 12:9).

 


 

Forrás: http://www.desiringgod.org/articles/give-your-weakness-to-god

Leave a Reply