16
okt
2015

5 KÉRDÉS A MEGSZENTELŐDÉSRŐL ÉS A JÓCSELEKEDETEKRŐL: Szükségesek-e jócselekedetek az üdvözüléshez? – 3. rész

image52

Ezen a héten azon az öt kérdésen megyek végig, melyeket Turretin a „Megszentelődés és Jócselekedetek” (Tizenhetedik Témakör) című fejezetében megragadott.

Íme, az öt kérdés, kissé módosítva a könnyebb megértés érdekében:

  1. Miben különbözik a megszentelődés a megigazulástól?
  2. Betölthetjük-e teljesen a törvényt földi életünkben?
  3. Szükségesek-e jócselekedetek az üdvözüléshez?
  4. Valóban képesek a megigazult hívők jót cselekedni?
  5. Kiérdemelhető jócselekedetekkel az örök élet?

Ma a harmadik kérdéshez érkeztünk, ami így szól: szükségesek jócselekedetek az üdvözüléshez?

images Igazán nagy veszteségnek számít, ha még sosem olvastál Turretint. Bár nem a legolvasmányosabb író, és stílusa sem túl fennkölt, rendkívül alapos. Meghatározza a fogalmakat, amivel dolgozik, több megoldást is gondosan feltár, és mindig tisztázza magát a kérdést, amelyet megválaszolni készül.

Ezek után nem meglepő, hogy amikor a jócselekedetek témaköréhez érkezik, Turretin azzal kezdi tárgyalását, hogy rávilágít, a fogalmat háromféleképp is megközelíthetjük. Egyesek, mint például a modern libertiánusok úgy vélik, hogy a jócselekedetek tetszőlegesek, a kérdés pedig alapvetően közömbös számukra. Mások, az ókori farizeusokhoz hasonlóan azt állítják, hogy a jócselekedetek szükségesek a megigazuláshoz.  A két szélsőség között egyensúlyozva Turretin az ortodox teológusok véleményét megfogalmazva azt tartja, hogy a jótétemények szükségesek, de nem érdemszerzők (XVII.III.2.). Más szavakkal, a valódi kérdésünk nem az, hogy „vajon szükségesek-e jócselekedetek a megváltás elnyeréséhez, vagy kiérdemelhetők-e általuk”(ezt majd az ötödik kérdésben tárgyaljuk), hanem inkább az, hogy vajon „a jócselekedetek szükséges jelei-e annak, hogy megváltásban részesültünk”. Ebben az utolsó értelemben mondja Turretin, hogy szükségesek a jócselekedetek (XVII.III.3.).

Turretin szerint a jócselekedetek szükségessége az alábbi pontokból bizonyítható: 1. Isten parancsából, 2. a kegyelmi szövetségből, 3. az evangéliumból, 4. a kegyelmi állapotból, és 5. Isten áldásaiból. A kegyelmi szövetségben még kikötések és kötelezettségek is vannak (feltételek, ha úgy jobban tetszik). Tehát, az embernek kötelezettségei vannak Isten irányába, és amennyiben ezeket teljesíti, az áldást von maga után, még akkor is, – és ez lényeges, – ha Isten az egyetlen tanúja annak, hogy ezeknek a kötelezettségeknek az ember eleget tett. A mennyországba nem lehet bejutni jótétemények nélkül (Zsid. 12:14, Jelenések 21:27), ehhez azonban azt az ígéretet kaptuk, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, hűségesen be is végzi azt (Fil. 1:6).

Az, hogy valaki ragaszkodik a jócselekedetek szükségességéhez, nem jelenti azt, hogy törvénykezővé, vagy neonomistává válik. (A neonomizmus a keresztény teológiában az a tantétel, mely szerint az Újszövetség az új törvény, amelyet hittel és bűnbánattal kell betölteni – a ford.) „Habár az epikureusokkal szemben elismerjük a jócselekedetek szükségességét”, jegyzi meg Turretin, „nem keverjük össze a törvényt az evangéliummal, és nem állunk útjába az egyedül hit által, ingyenesen nyert megigazulás tanának. A jócselekedetek nem ahhoz szükségesek, hogy a törvény szerint tudjunk élni, hanem hogy az evangélium szerint éljünk; nem azért cselekedjük őket, mert ettől függ, milyen életünk lesz, hanem cselekedeteink már arról az életről tesznek tanúbizonyságot, mely nekünk adatott.” (XVII.III.15.)

A jócselekedetek szükségességére vonatkozó kérdés gyakran összezavarja a keresztényeket. Egyik oldalról, ha azt állítjuk, hogy nem szükségesek, vajmi nehezen szerezhetünk érvényességet az Újszövetségben felbukkanó figyelmeztetéseknek és erkölcsi parancsoknak. A másik oldalról azonban, ha azt mondjuk, a jócselekedetek szükségesek az üdvösséghez, úgy tűnhet, mintha a mennyországot hirtelen erőfeszítéseink és engedelmességünk eredményeképp tartanánk számon. De sem a Zsidókhoz írt levél 12:24, sem Turretin nem erről beszél. Olvassuk figyelmesen az alábbi bekezdést:

„A cselekedetekről három összefüggésben beszélhetünk: a megigazulás, a megszentelődés és a megdicsőülés vonatkozásában. A megigazuláshoz nem előzetesen, effektíven vagy érdemszerzően, hanem következményképp és annak megnyilvánulásaképp kapcsolódnak.  A megszentelődésnek alkotóelemei a cselekedetek, mivel megvalósítják és előmozdítják azt. A megdicsőüléshez pedig előzetesen kapcsolódnak és mellé is rendelődnek, mivel segítségükkel juthatunk végül célba.” (XVII.III.14.)

Grace-is-Sufficient-1024x512

Ez rendkívül tömör, de döntő, és igazán gyönyörű összegzés. A jócselekedetek megigazuláshoz, megszentelődéshez és megdicsőüléshez való viszonya ágas-bogas, mindhez másként kapcsolódnak. A jócselekedetek a megigazulás után következnek annak eredményeképp és megnyilvánulásaként. A megszentelődést a jócselekedetek fogalmával definiáljuk, elsődlegesen hozzátartozik az értelmezéshez. És a jócselekedetek a megdicsőülés előtt érkeznek, mint eszköz, melyet Isten arra jelölt ki, hogy biztosítson bennünket a dicső végről. Vagy, ahogy Turretin fogalmaz, „a kegyelem a dicsőség kezdete, a dicsőség pedig maga a tökéletes kegyelem”. (XVII.III.14.)

Nos, azt hiszem, emberünk mégiscsak tud fennkölten fogalmazni alkalomadtán…


Forrás: http://blogs.thegospelcoalition.org/kevindeyoung/2015/10/08/are-good-works-necessary-to-salvation/

Leave a Reply