18
okt
2015

5 KÉRDÉS A MEGSZENTELŐDÉSRŐL ÉS A JÓCSELEKEDETEKRŐL: Képesek-e a megigazult hívők valóban jót cselekedni? – 4. rész

image52

Az öt kérdés (és válasz) Francis Turretin: Institute of Elenctic Theology című művéből származik. Nem csak az lenyűgöző, hogy Turretin milyen óvatos volt a fogalmak megkülönböztetését illetően, hanem az is, mennyire relevánsak tárgyalásai napjainkban is.

Ezen a héten azon az öt kérdésen megyek végig, melyeket Turretin a „Megszentelődés és Jócselekedetek” (Tizenhetedik Témakör) című fejezetében megragadott.

Íme, az öt kérdés, kissé módosítva a könnyebb megértés érdekében:

  1. Miben különbözik a megszentelődés a megigazulástól?
  2. Betölthetjük-e teljesen a törvényt földi életünkben?
  3. Szükségesek-e jócselekedetek az üdvözüléshez?
  4. Valóban képesek a megigazult hívők jót cselekedni?
  5. Kiérdemelhető jócselekedetekkel az örök élet?

Ma a negyedik kérdéshez érkeztünk: Képesek-e a megigazult hívők valóban jót cselekedni?

Mielőtt válaszolnánk a kérdésre, azt kell megvizsgálnunk, mi kell ahhoz, hogy egy cselekedet valóban jó legyen. Turretin négy dolgot említ ennek kapcsán: 1. a cselekedetnek hit által megújult szívből kell erednie, 2. a cselekedetnek összhangban kell lennie Istennek az Ige által kinyilatkoztatott akaratával, 3. nem csak megújult szívvel kell cselekedni, de a cselekedetnek szívből kell fakadnia, és 4. a cselekedetnek Isten dicsőségét kell szolgálnia. (XVII.IV.5.) Ez az általánosan elfogadott református definíció azt hordozza magában, hogy mindegy, milyen illő és tisztességes a nem keresztény ember cselekedete, a legmélyebb értelemben véve nem igazán jó. (XVII.IV.6.)

good works logo

A református keresztények hajlamosak tévesen azt gondolni, hogy ha igazán reformátusok szeretnének lenni, akkor mindent, amit keresztényként tesznek, muszáj befeketíteniük.  Amint láttuk, a törvényt képtelenek vagyunk teljesen betölteni. Még a legnemesebb munkáink is tele vannak gyengeséggel és tökéletlenséggel. De itt jön az, amiben a skolasztikus teológia oly óvatos megkülönböztetése segítségünkre lehet: a jócselekedetek lehetnek valóban jók anélkül, hogy tökéletesen jók lennének. A negyedik kérdésre tehát az a válaszunk, hogy „igen, a hívők képesek valóban jót tenni”. „Már korábban bizonyítottuk,” mondja Turretin, „hogy az utóbbival nem jellemezhetők a szentek cselekedetei a megszentelődés befejezetlensége és a bűn maradéka miatt. De az előbbi helyesen alkalmazható rájuk, mert bár még nem újultak meg tökéletesen, mégis valóban jók és őszintén megújultak.” (XVII.IV.9.) Más szóval, van közbülső kategória cselekedeteink besorolására az „üdvösséget szerző” és az „értéktelen vacak” között.

Turretin szerint legalább három oka van annak,

hogy miért kell arra a következtetésre jutnunk, hogy a hívők cselekedetei lehetnek igazán jók. Először is, mert cselekedeteink a Szentlélek különleges indíttatására és ösztönzésére történnek. Másodszor, mert a Szentírásban folyton azt olvashatjuk, hogy az ilyen cselekedet Istennek tetsző. És harmadrészt, mert a szenteknek jutalom jár jócselekedeteikért. Ha túlzottan kegyesnek és alázatosnak akarunk tűnni, és ahhoz ragaszkodunk, hogy jócselekedeteink igazából szóra sem érdemesek, arra juthatunk, hogy lekicsinyeljük a Lélek munkáját életünkben és bibliai igeszakaszok üzeneteinek tucatját némíthatjuk el. Bár igaz, hogy még a legjobb tetteinket is bűnben hajtjuk végre, s ennek következtében nem tökéletesen igazak, ez nem jelenti azt, hogy más értelemben véve ne lehetnének igazán jók. Azt állítjuk, hogy bár egyik cselekedet, még a legjobb sem mentes a bűntől ebben az életben, ez nem pusztítja el a hívők jócselekedeteiben lévő igazságot, mert bár belátjuk, hogy véghezvitelük híján van annak a tökéletességnek, mely megtartaná azokat az isteni ítélet szigorú elbírálása folytán is, (tekintve, hogy a megszentelődésben még tökéletlenek,) mégis fenntartjuk, hogy tökéletlenségük ellenére is önmagukban véve jók. És ha bűnösnek hívjuk is a cselekedetet, ezt mindenképp a véghezvitelre kell értenünk, nem önmagára a cselekedet természetére. (XVII.IV.13.)

quote-truly-if-faith-is-there-the-believer-cannot-hold-back-he-breaks-out-into-good-works-martin-luther-85-91-23

Ez így érthető? A hívők jócselekedetei valóban jók, még akkor is, ha a megvalósítás önmagában tökéletlen. Ez a megkülönböztetés a valóban jó és a tökéletesen jó között véget vet sok, a megszentelődéssel kapcsolatos homályos vélekedésnek, és segít tisztázni renget olyan, keresztények között előforduló félreértést, melyek abból fakadnak, hogy a felek elbeszélnek egymás mellett, mert helyes és megfelelő fogalmak híján nem képesek tisztán megfogalmazni valódi mondanivalójukat.

 

Leave a Reply