24
nov
2015

A menekültválságban is építi az Ő egyházát

Mialatt múlt héten a helyi könyvtárunk gyerekosztályán kutakodott, a feleségem, Stephanie egy Fatimah nevű észak-afrikai nővel futott össze. Fatimah nagyon nyitott mások felé, kommunikatív, ezért hamar beszédbe elegyedtek, amíg a lányaink az ő fiával, Mohammeddel olvasgattak.

Fatimah gyerekkorában brutális, két évtizedig tartó polgárháború söpört végig az országán, fél millió emberéletet követelve. Ennek eredményeként családja elmenekült otthonról, és átköltözött az Egyesült Államokba. Fatimah a menekültek közé tartozik.

Egy külső szemlélő számára Stephanie és Fatimah nem is különbözhetett volna jobban. Teljesen más nevelésben részesültek, különböző nyelveket beszélnek, öltözetük és beszédük is eltér egymástól, Stephanie pedig evangélikus, míg Fatimah szunnita muszlim vallású.

Ennek ellenére, mivel mindketten humánusan viselkednek, mégis hasonlóak. Nevetve beszélgetnek tipegő gyermekeik neveléséről, terhességről és a születést körülvevő történetekről, valamint tippeket adnak egymásnak kedvenc parkjaikkal és éttermeikkel kapcsolatban. A társalgás vége felé Fatimah elmesélte, milyen magányos szokott lenni, ezért Stephanie áthívta őt ebédre, majd megadták egymásnak elérhetőségeiket.

Így történt, hogy a véres és értelmetlen polgárháború miatt egy muszlim nő, a távoli Észak-Afrikából új barátságot kötött egy keresztyénnel. Az ő élete minden szemszögből tragédiának tűnik, hiszen elképesztő gonoszság áldozatává vált. Ami viszont szembetűnő, hogy Isten valami jóra készül.

10.000 Menekült

Szeptember 10-én, Barack Obama, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy a tavalyi 2.000-ről 10.000-re növeli az országba beengedett szíriai menekültek számát a következő költségvetési évben. Ez a döntés mintegy válasz volt arra, hogy több mint négy millió menekült hagyta el az országot a szíriai polgárháború miatt (nem számolva azt a hat és fél millió embert Szírián belül, akik elhagyták lakhelyüket). Körül-belül egy héttel később John Kerry külügyminiszter mondta el, hogy az Egyesült Államok minden évben jelentősen fogja növelni a befogadottak számát, mely 2017-re összesen a 100.000 főt is elérheti.

A párizsi és bejrúti terrortámadásokra az amerikaiak által adott válasz – még a keresztyének körében is – olyan erős volt, mint amilyen megosztott. Amíg sokan azt várták az amerikaiaktól, hogy folytassák nagylelkű bánásmódjukat, legyenek együtt érzőek, bátrak, szeretetteljesek, és fogadják be a menekülteket, addig mások (beleértve az állami tisztségviselők többségét), erősen ellenkeztek a menekültek miatt, biztonsági kockázatra hivatkozva. Sokan kérdezik, hogy hogyan néz ki az átvizsgálási folyamat a menekültek esetében? Csak keresztyén menekülteket fogadjunk be, elfordulva a muszlimoktól? Hogyan tudjuk megmutatni lojalitásunkat és felelősségünket, országunk biztonsága érdekében?

Más szavakkal, így fest a kulcskérdés: a világszerte végrehajtott terrorakciók árnyékában biztonságos döntésnek számít-e 10.000 közel-keleti menekül befogadása?

10. 000 Érv

Noha nem szabad félvállról vennünk ezeket a félelmeket, kíváncsi vagyok, mi történne, ha a keresztyének állnának szemben ez ügyben az amerikai kultúrával, alapjaiban teljesen eltérő kérdéseket megfogalmazva. Mi lenne, ha míg Amerika a biztonsági kockázatokkal kapcsolatban teszi fel kérdéseit, addig a keresztyének azt mondanák: Mit tesz Isten? Mi a helyzet akkor, ha a polgárháború értelmetlen gonoszsága miatt Isten olyan embereket juttat el városainkba, akiket nem tudunk elérni? Lehet, hogy ezen a komoly tragédián keresztül Isten az evangélium diadalát hozza el?

Szíriában húsz millió muszlim él, tizennyolc különböző, elérhetetlen népcsoportban. Keresztyén misszionáriusok éveket töltöttek el imádkozással, tervezéssel, mindent kockára téve azért, hogy eljussanak hozzájuk. Most pedig Isten hozza ide őket. Egy misszionárius csak több tízezer dollár elköltése, alapos gyakorlás, a megszokott kerékvágásból való kilépés, és egy idegen nyelv elsajátításának fárasztó folyamata után kerülhetett olyan helyzetbe, mint amely Stephanie és Fatimah között véletlenszerűen lezajlott, helyi könyvtárunkban, Minneapolisban.

Látják ezt az óriási lehetőséget? Éveket töltöttünk el tervezéssel és imádkozással, hogy a misszionáriusok el tudjanak jutni a világ egyik legkeményebb vidékére. Most viszont négymillió sérült és összetört ember tart nyugatra, legalább tizennyolc különböző, eddig elérhetetlen népcsoportból. „Ez biztonságos?” – kérdezhetné a kormány. Meg is kell tennie, hiszen egy kormánynak az a feladata, hogy megvédje polgárait. De a keresztyének azt kérdezhetik: „Mi Isten terve ezzel?”

Keresztyénként eltérő véleményünk lehet arról, hogy mi a legjobb Amerika számára ebben a helyzetben. De keresztyénként azt is fel kell ismernünk, hogy a menekültkrízisben az evangélium átadásának lehetősége sokkal fontosabb ennél.
Isten gondot visel a szenvedő menekültekről, és nekünk is ezt kell tennünk. Ez egy lehetőség, melyben azt mondják nekünk, hogy „Járjatok el törvényesen és igazságosan! Mentsétek meg a kizsákmányoltat elnyomójától! A jövevényt, árvát és özvegyet ne nyomorgassátok! Ne erőszakoskodjatok, és ne ontsatok ártatlan vért ezen a helyen!” (Jeremiás 22,3). Atyánk szívélyessége a menekültek felé a Szentíráson keresztül is kitűnik: „Hadd lakjanak nálad az elűzött móábiak! Légy rejtekhelyük, ha jön a pusztító!” (Ézsaiás 16,4). Amikor ételt adunk az éhezőknek, vizet a szomjazóknak, öltözéket a ruhátlanoknak, olyan, mintha az Úrral tennénk ezt (Máté 25,34-40) – Mert éheztem, és ennem adtatok, szomjaztam, és innom adtatok, jövevény voltam, és befogadtatok, mezítelen voltam, és felruháztatok, beteg voltam, és meglátogattatok, börtönben voltam, és eljöttetek hozzám. Akkor így válaszolnak neki az igazak: Uram, mikor láttunk téged éhezni, hogy enned adtunk volna, vagy szomjazni, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk jövevénynek, hogy befogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy elmentünk volna hozzád? A király így felel majd nekik: Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

Amíg Istennek minden szenvedőre gondja van, az örökös szenvedőkkel törődik leginkább, és nekünk is így kell tennünk. Ő megáldott minket, így segíthetünk abban, hogy „Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között” (Zsoltárok 67,3). A menekültkrízis lehetőséget jelent a nemzetek számára – még a szíriai, szunnita muszlimoknak is a tizennyolc elérhetetlen népcsoportból -, hogy ujjonghassanak (Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. Zsolt. 67,5).

A menekültek arcára nézve tízezer okot találhatunk erre a tragédiára. Az emberek számára ez a gonoszt jelenti, de Isten  jóra is használhatja.

Az a kérdés, hogy hogyan kell egy keresztyénnek keresztyénként gondolkodni a menekültkrízisről?

1. Reakcióinkat ne a félelem, hanem a bátorság vezérelje

Legyünk bátrak, hogy segíthessük Isten országának építését. Ahelyett, hogy a saját biztonságunkra és kényelmünkre gondolnánk, az legyen előttünk, hogy az evangéliumi mozgalmak mire lehetnek képesek az életünkön és egyházainkon keresztül, ha Isten megengedi azt. Imádkozzunk, tervezzünk, majd imádkozzunk még többet. Álljunk az evangélium mögé, hogy a menekültek befogadásával a kegyelem örömhírét hirdethessük számukra.

2. Isten tervének felfedezése

A keresztyéneket egy valami akadályozza abban, hogy tanúk legyenek, mégpedig az, hogy az elsődleges hang az agyunkban, amely a gondolatainkat befolyásolja, és meghatározza a viselkedésünket, az nem a Biblia, hanem a média. Annyira elzárjuk magunkat, hogy a politikai spektrum egészen apró szegmensét ismerjük, és ezeket a hangokat halljuk nap, mint nap, hétről hétre, melyek így behatóan kezdik el formálni gondolatainkat.

Hogyan tekintenénk a muszlimokra, ha annyira elmélyülnénk Isten igéjében, hogy fel tudjuk fedezni gondolatait? Milyen látásmóddal közelítenénk a menekültkrízishez, ha a Biblia, és nem pedig a kedvenc hírcsatornánk irányítaná a gondolatainkat, és határozná meg viselkedésünket?

3. Imádkozzunk, hogy Krisztus építse az Ő egyházát

Az utóbbi száz évben elsöprő evangéliumi mozgalom zajlott le a harmadik világban. Krisztus királysága folyamatosan előre tud lépni, még a megállítására tett legvadabb kísérletek ellenére is, mert a Szentlélek ott van jelen, ahol szükség van rá. A szél fúj, amerre akar; hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hová megy: így van mindenki, aki a Lélektől született.” (János 3,8). Ezért kell imádkoznunk – imádkozni, hogy az evangélium ismerete eljusson sok elérhetetlen embercsoport számára, a menekültkrízisnek köszönhetően. Imádkozzunk, hogy minél több muszlim térjen meg Krisztushoz. Imádkozzunk, hogy az egyház Európában és az Egyesült Államokban újjáéledjen, az imáinknak, a szeretetünknek, és a tanúságtételünknek köszönhetően.

Isten jelenlegi is építi egyházát – a menekültkrízisen keresztül -, és az Iszlám Állam ördögi gonoszsága sem győzedelmeskedhet vele szemben.


Szerző: David Crabb

Forrás: http://www.desiringgod.org/articles/building-his-church-in-a-refugee-crisis

Leave a Reply