26
dec
2015

A karácsony megünnepléséről

Ezen írásnak az a célja, hogy a karácsony ünnepét kicsit közelebbről megvizsgálja. Egyik korábbi írásunkban már előjött a Mikulás ünnepe (itt), azt egyenesen okkultként mutattuk be, most hasonló rendhagyó megközelítésben fogjuk tálalni a karácsonyt is.

Az olvasó azonban megnyugodhat, a karácsony Európában (ahol nem fedi a Santa Claus tradíciót) nem okkult és nem eretnek. Kivéve, amikor egy bizonyos „kisjézus” megünneplésére vonatkozik, akinek Biblia által bemutatott Krisztushoz, ahhoz, akinek krisztológiája van, és az üdvösségünk is tőle függ, sok köze nincsen. Ez a kisjézus inkább a szeretet humanista-pogány ünnepére öntött cukormáz.

Ezzel nem foglalkozunk, hanem helyette a hívő keresztények által megünnepelhető karácsonnyal, azaz a Názáreti Jézus születésének ünnepével.

A karácsony bizonyos legalista szemszögből

Egyes fundamentalista/legalista keresztények (itt a fundamentalista jellemzőkről; konkrét példákkal élve: letgodbetrue; itt; Pat Robertson 700-as Klubja – ezen szervekben természetesen más szempontból nagyon sok érték van, de sajnos legalisták, sokszor még diszpenzacionalisták is, mint az utóbbi kettő) teljesen elutasítják a karácsony „karácsonyos” megünneplését, low-church liturgiai irányvonalon egyfelől, másfelől pedig, mert pogányságnak tartják. Ez a low-church liturgiai irányvonal gyakran azt képviseli, hogy semmilyen egyházi ünnepet nem kell tartani, hanem csak az Úrnapját, hiszen arra van csak bibliai precedensünk. Ez a megközelítésük egyúttal nem enged teret a közömbös (adiaforon) emberi-egyházi hagyományok megteremtésének és megtartásának. (Nem minden keresztény irányzat osztja ezt a megközelítést, többek között a lutheránus és anglikán high-church koncepcióba nem illik bele, ahol sok eseménynek, személynek van külön ünnepnapja.)

Ez még érthető volna, de miért tartják ugyanezek a keresztények a karácsonyt pogány ünnepnek?

1.) Egyik szempont, amit felhoznak az, hogy a karácsony magába foglal egy fát is. Márpedig a Bibliában a különféle fák alatti ünneplés pogány (sőt démoni) vallásokhoz kötődik.

„Pusztára pusztítsátok el mind azokat a helyeket, a hol azok a nemzetek, a kiknek ti urai lesztek, szolgáltak az ô isteneiknek a magas hegyeken, a halmokon, és minden zöldelô fa alatt. És rontsátok el azoknak oltárait, törjétek össze oszlopaikat, tûzzel égessétek meg berkeiket, és vagdaljátok szét az ô isteneiknek faragott képeit, a nevöket is pusztítsátok ki arról a helyrôl. Ne cselekedjetek így az ùrral, a ti Istenetekkel;” Deut 12:2-4

„Halljátok meg a szót, a mit az ùr szól néktek, Izráel háza! Ezt mondja az ùr: A pogányok útját el ne tanuljátok, és az égi jelektôl ne féljetek, mert a pogányok félnek azoktól! Mert a népek bálványai csupa hiábavalóság, hiszen az erdô fájából vágják azt; ács-mester kezei készítik bárddal. Ezüsttel és aranynyal megékesíti azt, szegekkel és pôrölyökkel megerôsítik, hogy le ne essék.” Jer 10:1-4

Ezek a versek valóban elítélően szólnak fák alatti szertartásokról, a fák kivágásából és az abból gyártott dolgok feldíszítéséről. Azonban ezt egy az egyben a karácsonyfára vonatkoztatni belemagyarázás. A fentebbi versekben nyilvánvalóan a hamis vallások kultikus tevékenységéről van szó, és e helyeken teljesen másodlagos, hogy éppen egy fa volt a kultikus helyszín. A hamis vallások bármilyen formában történő gyakorlása tiltott (ide tartozik tulajdonképpen a szeretetvallás és kisjézus vallás is, bár ezeket túlzás külön vallásnak nevezni, inkább csak valláspótlékok).

Azonban a bibliai eseményekre való emlékezés bizonyos díszlettel (pl. egy fa, gallyak, stb.) nem tiltott, ha helyesen áll a keresztény hozzájuk. A leírás közvetlenül a kánaáni hamis vallások aseráiról (magaslati áldozati hely) szól, nem pedig egy bibliai történet ellen. Már csak ráadás, hogy a kánaáni fák nem kimondottan észak-, és közép-európai fenyőfák voltak, tehát máshogy néztek ki. Mindezt úgy summázhatjuk, hogy a Biblia nem tilt önmagában semmilyen faállítást, faültetést, vagy díszítést – amennyiben nem imádat tárgyai, hanem hétköznapi hangulati elemek.

2.) A másik ellenvetés, amit legalista, (pejoratív értelemben vett) fundamentalista, vagy diszpenzacionalista keresztényektől hallhatunk az az, hogy bizonyos igehelyeket úgy értelmeznek, hogy az csak a zsidó ünnepekre vonatkozik, de nem a pogány ünnepekre.

„Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában: „ Kol 2:16

„Emez az egyik napot különbnek tartja a másiknál: amaz pedig minden napot egyformának tart. Kiki a maga értelme felôl legyen meggyôzôdve. A ki ügyel a napra, az ùrért ügyel: és a ki nem ügyel a napra, az ùrért nem ügyel. A ki eszik, az ùrért eszik, mert hálákat ád az Istennek: és a ki nem eszik, az ùrért nem eszik, és hálákat ád az Istennek.” Róm 14:5-6

Ezen igehelyekre azt mondják, hogy mivel ezek főként zsidóknak hangzottak el, ezért csak a zsidó ünnepeket értették alatta. Azonban ez teljességgel önkényes megközelítés, amely a legalizmusnak igyekszik alapot gyártani. A Westminsteri Hitvallásban és az 1689-es Londoni Baptista Hitvallásban (19/3.) is előkerülnek ezek a részek a ceremoniális törvény hatályon kívül kerülésének igazolására, de ezek nem szólnak egyértelműen az egyházi ünnepekről. Úgy is mondhatjuk, hogy a zsidó ceremoniális ünnepek hatályon kívül kerüléséről beszélnek, de a közös megegyezésen alapuló keresztény ünnepi alkalmak lehetőségét semmi nem zárja ki.

Ezekről feltételezhető, hogy szabadon, opcionálisan tarthatók, akár egy születésnap, az egyedüli kivétel az Úrnapjának a rendszeres megtartása (arról megoszlanak a vélemények, hogy ez heti egy tetszőleges napot jelöl, vagy feltétlenül a vasárnapnak kell lennie). Negatívan ezt úgy fogalmazhatjuk meg, hogy a Biblia nem tilt egyházi, vagy állami ünnepnapokat (kivéve, ha azok vallási alapon tilthatóak).

Azonban azt sem mondhatjuk, hogy a (december végi) karácsonyt kötelező lenne megtartani. Kézenfekvő alkalomnak kínálkozik, hogy Krisztus születéséről ekkor kiváltképpen megemlékezzünk, de csak akkor, ha amúgy is a hagyományos egyházi év ünnepeit követjük, és a neves eseményeknek külön napot szentelünk (Krisztus feltámadása, mennybemenetele, a Szentlélek eljövetele stb.). De van egy másik alternatíva is, nevezetesen, hogy vasárnaponként és családi imaórák során végighaladunk a Biblián, ilyen módon minden rész sorra kerül, a hagyományos egyházi évtől függetlenül.

Jézus születésének ideje

A karácsonyt, illetve Krisztus születésének ünnepét azért is lehetséges máskor megtartani (vagy nem megtartani, és helyette egy megfelelő textusos igehirdetéssel kitérni rá), mert nagy a valószínűsége, hogy nem is decemberben történt az esemény, hanem szeptemberben. Hogy pontosan melyik időpont az igaz, arról megoszlanak a vélemények. Ha nem decemberben, akkor a karácsony decemberre való korai egyházi beiktatása annak tudható be, hogy egy pogány istenség (pl. Sol Invictus, a Legyőzhetetlen Nap) téli napfordulókor történő szerepét igyekeztek leváltani, kiszorítani. Az alábbi gyűjtemény elkészítésénél F. Turrettini nagy segítségünkre volt.

A) Érvek amellett, hogy Krisztus december végén született.

  • Bemerítő János az őszi napéjegyenlőségkor (szeptember) fogantatott, és a nyári napfordulókor (júniusban) született. Ehhez képest Krisztus hat hónappal később fogantatott (március/április eleje), és 9 hónapra rá a téli napfordulókor (decemberben) született. Ez az érv azon a feltételezésen alapszik, hogy Zakariás, János apja főpap volt, és a főpapi illatbemutatás (Lk – 1:9; Tishri – illetve szeptember hónap) után nemzette a fiát (Lk 1:24). Azonban a Lk 1:9-es áldozatbemutatás feltehetőleg nem főpapi illatáldozat volt (Zakariás sem volt főpap – Lk 1:8,9a), hanem egyszerű papi áldozatbemutatás, tehát mégsincs egy fix hónapunk, amihez viszonyítani lehetne. Pusztán a születési 6 hónapos korkülönbség adott Bemerítő János és Krisztus között (Lk 1:26,36).
  • Az egyházi hagyomány régóta decemberben tartja ezt az ünnepet. Csakhogy a tájékozottaknak külön már meg sem kell említeni, hogy ezek az ünnepek pusztán az egyházi rend kedvéért vannak, ennél fogva ez az érv nem kényszerítő erejű, hogy mióta tartanak valamit.

B) Érvek amellett, hogy Krisztus szeptember végén, az őszi napéjegyenlőségkor született.

  • Zakariás, Bemerítő János apja, aki az Abia papi rendjébe tartozott (Lk 1:5), neki július 21-28-ig kellett, hogy viselje a soron következő, ráeső papi szolgálatot (Lk 1:8,9a). 28-a után, a szolgálat letelte után történt a nemzés (Lk 1:23-24). A papi szolgálat pontos ideje az alapján lett kiszámítva, hogy 160 évvel a Makkabeusi templomi újrafelszentelés után, töretlen ciklusokkal számolva, erre az intervallumra esik az Abia rendjének egyhetes sora. Ez az okfejtés csak akkor áll meg, ha nem számolunk azzal, hogy a ciklus meg is törhetett a 160 év alatt, valamint, hogy máshonnan is elkezdhették. A papi ciklus eredetéről lsd. az 1Krón 24-et.
  • Az Augustus császár (és a császárok általában) a népszámlálásokat valószínűleg nem télen rendelték el, mert egy ilyen egész birodalomra kiterjedő rendelkezést adminisztrációs okokból jobb egy melegebb hónapban végrehajtani (ha nem is Palesztina éghajlata miatt, hanem más területek éghajlata miatt).
  • A szeptember végi születés tipológiai vonatkozású is volna, hiszen Tisri (szeptember-október együtt) hónapban 3 fontosabb ünnep is volt az Ószövetségben – míg a december nem túl jelentős hónap.

Érvek, amelyek nem segítenek:

-A pásztorok nem lehettek kint a legelőkön éjjel decemberben (Lk2:8), mert túl hideg lett volna. Ez az érv nem állja meg a helyét Izrael térségében, ahol mediterrán éghajlat van, de állítólag sok északibb országban sem.

Konklúzió:

Mindazonáltal összességében a szeptemberi születés megalapozottabbnak látszik. Aki ennek alapján, vagy egyéb megfontolás alapján nem akar karácsonyt tartani, mint külön egyházi ünnepet, az ő számára Krisztus születése attól még éppen olyan jól és helyesen előkerülhet, csak éppen egy hétköznapi vasárnapi istentisztelet keretén belül, vagy éppen az egyéni bibliaolvasás során.

You may also like

A Mikulás – jóságos mesefigura, vagy a Sátán átverése?

Leave a Reply