7
feb
2016

A világ jelentése a Jn 3:16-ban – David J. Engelsma

/Az alábbi írás eredetileg függelékként jelent meg Prof. Homer C. Hoeksema “God so loved the world” című pamfletjéhez, amely a kiválasztás, a korlátozott váltság, és Isten szeretete összefüggéseit tárgyalja. A néhány kiemelés és aláhúzás a szerkesztő műve/

“A világ szó jelentése a Jn 3:16-ban nem jelent „minden embert kivétel nélkül”

Rev. David J. Engelsma

Manapság református emberek között nagyon gyakori, hogy amikor valaki megvallja, hogy hisz benne, hogy Isten egyeseket az üdvösségre választott ki, abban, hogy Isten különös szeretettel viseltet a kiválasztottak felé, abban, hogy Isten csak a kiválasztottakat akarja megmenteni, akkor a vallomása rögtön szembekerül a Jn 3:16-ra való hivatkozással: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ô egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ô benne, el ne veszszen, hanem örök élete legyen.” És tényleg, ez jóformán szabály. Az illető, aki a Jn 3:16-ra hivatkozik, mindig azt igyekszik bizonyítani, hogy Isten minden embert kivétel nélkül szeret, valamint, hogy mindenkit kivétel nélkül meg akar váltani. Ezt a kiválasztás-ellenes nézetet azzal próbálják megalapozni, hogy a Jn 3:16-ban szereplő világ szót úgy értelmezik, hogy „minden ember kivétel nélkül”.

Ezennel kijelentjük, deklaráljuk, hogy ez az értelmezés téves. Bibliátlan. Egy olyan tant képvisel, amely alapjaiban elhajlik az evangéliumtól. A világ szó a Jn 3:16-ban nem jelenti azt, hogy „minden ember kivétel nélkül”.

Tisztelettel kérjük református testvéreinket és nővéreinket, akik ragaszkodnak a világ Jn 3:16-beli „minden ember kivétel nélkül” jelentéséhez – mégpedig azért, hogy ellentmondjanak annak a tannak, hogy Isten csak a kiválasztottakat szereti -, hogy nézzenek szembe doktrinális döntésük következményeivel. Az álláspontjuk a következő: Isten kivétel nélkül mindenkit szeret, olyan szeretettel, amely odaadja egyszülött Fiát az üdvösségükre, ami annyit tesz, hogy olyan szeretettel, amely a bűnből való megszabadításukat kívánja, és a mennyei örök életüket. [alább az álláspont pontokba szedve]

  • Isten odaadta egyszülött Fiát kivétel nélkül minden emberért, ami annyit tesz, hogy Jézus minden emberért kivétel nélkül meghalt.
  • Mindazonáltal sokan, akiket Isten szeret, akiket Isten meg akar menteni, és akikért Jézus meghalt, pokolra kerül, üdvösségben nem lesz része. Ezért 1) sokan el vannak választva Isten szeretetétől; 2) Isten kívánalma, hogy megváltson [mindenkit], kínos helyzetbe kerül sok ember esetében; és 3) Jézus halála kudarcot vallott sok olyan ember esetében, akikért ténylegesen meghalt Krisztus.
  • Ezen szomorú helyzet oka, hogy azok a bizonyos [elvesző] emberek elutasították, hogy higgyenek Jézusban, jóllehet képesek lettek volna hinni benne szabad akaratuk erényének köszönhetően.
  • Másfelől azonban az oka annak, amiért a többiek megváltatnak nem az, hogy Isten szerette őket és kívánta az üdvösségüket, és Fiát halálra adta értük (hiszen azokat is szerette, kívánta az üdvösségüket, és Fiát adta azokért is, akik elvesznek), hanem az, hogy szabad akaratukból kifolyólag úgy döntöttek, hogy hisznek.
  • Ennek a konklúziója az, hogy a bűnösök kárhozata vereség és csalódás Istennek, míg a hívek megváltása a saját munkájuk.

Amikor a Jn 3:16-ot „minden egyes ember kivétel nélkül” értelemben idézik, akkor ez az olvasatuk: „Mivel Isten úgy szeretett minden embert kivétel nélkül, hogy egyszülött Fiát adta halálra minden emberért kivétel nélkül, úgy, hogy közben azt kívánta, hogy minden ember kivétel nélkül meneküljön meg, hogy aki hisz benne saját szabad akaratából, az el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”

Valahányszor valaki kikezdi Isten korlátozott, kizárólagos, kiválasztottai iránti szeretetét azzal, hogy a Jn 3:16-ot idézi, sajnálatos módon arra kell következtetnünk, hogy az illető a fentebb felvázolt tanbeli nézetet vallja, és nyilvánosan is meg szeretné vallani azért, hogy megbolygassa az alábbi református tanokat:

Korlátozott váltság, teljes romlottság, hatékony kegyelem és a szentek kitartása (mindez pedig egy nagyon precíz, hosszas megfogalmazása annak, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből van). A világ szó János evangéliumában nem jelent olyat, hogy „minden ember kivétel nélkül”.

E tétel bizonyítása:

  • Jn 1:29: „Íme Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit”. Krisztus halálával minden ember bűnét kivétel nélkül elvette? Ha megtette, akkor mindenki kivétel nélkül üdvözül.
  • Jn 6:33: „Isten kenyere, amely a mennyből száll alá, életet ad a világnak.” Jézus életet ad (azaz nem csak eredmény nélkül ajánl fel örök életet, hanem hatékonyan ad is örök életet) minden embernek kivétel nélkül? Ha megteszi, akkor minden embernek kivétel nélkül örök élete van.
  • Jn 17:9: „Nem a világért könyörgöm.” Jézus elutasítja, hogy minden emberért kivétel nélkül könyörögjön?

Ez a legutóbbi textus rámutat, hogy a világ szó János evangéliumában nem mindig bír ugyanazzal a jelentéssel. A Jn 3:16-ban a világot szereti Isten, olyan szeretettel, hogy Fiát adja érte; a Jn 17:9-ben, Isten Fia visszautasítja, hogy a világért könyörögjön. A szentek ne értelmezzék elhamarkodottan, felületesen a Jn 3:16 világ szavának jelentését, hanem körültekintően fejtsék fel a szakaszt az Írás többi részének megfelelően.

Mi tehát a Jn 3:16 világ szavának jelentése? Szent, mindenható, hatékony, hívő, örök szeretettel Isten megmenti a világot. Az egészet! Mindent benne!

Isten Fia drága, méltó, hatalmas, hatékony halála által a világ megmenekül. Az egész világ! Minden benne!

A Jn 3:16 világ szavában foglalt összes személy üdvössége egyedül Isten hatékony szeretetének és Krisztus értük való megváltó halálának eredménye; míg azokat az embereket, akik elvesznek, őket sosem szerette Isten, és Krisztus sem váltotta meg őket, azaz nem képezik a Jn 3:16 világ szavának részét.

A Jn 3:16 világ szava jelentése (a görögben: kozmosz [kosmov], ami egy rendezett, harmonikus univerzumra utal): a kezdetben Isten által teremtett teremtettség, amelyet most már megfertőz a bűn, és az ebben lévő kiválasztottak minden nemzetből, akik most természetüknél fogva a harag fiai éppúgy, mint a többiek – ez a szó tartalma. Ami az embereket illeti, a Jn 3:16 világ szava az új emberiség: Krisztusban, az utolsó Ádámban (1Kor 15:45). János ezt az új emberiséget nevezi világnak azért, hogy rámutasson és hangsúlyozza, hogy az új emberiség tagjai nem csak a zsidó nép tagjai közül kerülnek ki, hanem minden népből és nemzetből (Jel 7:9). A Jn 3:16 világ szavának emberei azok – és csakis azok -, akik hívőkké fognak válni (aki csak hisz); márpedig a választottak azok, akik hisznek (Apcs 13:48).

A Jn 3:16 ilyen módon történő magyarázata nem valami furcsa, újonnan megálmodott kortárs hiperkálvinista értelmezés, hanem a múltban végig ezt a magyarázatot adták a szakaszra a református hit védelmezői, tehát azok, akik megvallották Isten szuverén kegyelmét a bűnösök üdvözítésével kapcsolatban.

Ez volt Francoise Turretini (1623-1687) genfi református teológus véleménye is:

„A Jn 3:16-ban tárgyalt szeretet… nem lehet univerzális, minden egyes emberre irányuló, hanem speciális és csak kevesekre irányuló… mert az Isten által közölt szeretetnek a célja azok üdvössége, akiket Isten e szeretettel üldöz… Ha tehát ezen célra küldte Isten Krisztust, hogy általa a világ megmeneküljön, akkor vagy elbukott Isten ebben a küldetésben, vagy a világnak ténylegesen, szükségszerűen meg kell menekülnie. Azonban világos, hogy nem az egész világ menekül meg, hanem csak a világból kiválasztottak; ezért ezt a szeretetet rájuk vonatkozónak kell tekinteni… Azért tehát ne vegyük itt a világ szót egyetemes értelemben minden egyes egyénre, hanem határozatlan értelemben mindenkire, zsidóra éppúgy, mint pogányra, nemzetre, nyelvre vagy állapotra való megkülönböztetés nélkül; hogy aztán ekképpen az legyen elmondható, hogy Isten szerette az emberi fajt, olyan értelemben, hogy nem volt azt hajlandó teljesen elpusztítani, hanem elrendelte, hogy bizonyosakat megvált belőle, mégpedig nem csak egyetlen népből, mint korábban, hanem mindegyik népből megkülönböztetés nélkül, jóllehet e szeretet erejét nem szabad kiterjeszteni minden egyes egyénre, hanem csak bizonyosakra, ti. azokra, akik ki vannak választva a világból.” (Az elenkhtikus teológia alapjai 1. kötet IV/17.)

A Szentírásban szereplő világ szóról, Abraham Kuyper, holland teológus (1837-1920) a következőket írja:

„Ha valami is bizonyossá válik a Szentírás legalább bizonyos mértékig figyelmes elolvasása után, amit szilárdan meg lehet vallani, akkor az az a megcáfolhatatlan tény, hogy a világ szó a Szentírásban csak a legritkább esetben jelent „minden embert”, és majdnem mindig valami teljesen mást jelent.”

A Jn 3:16 világ szavának magyarázatában Kuyper odáig is elment, hogy azt mondta, hogy az utalás a teremtettség egy „bizonyos elkerített részére” vonatkozik, Isten választott népére, „amit Jézus kiragad a Sátán kezéből”.

„… ebből az elkerített részből, ebből a gyülekezetből, ebből a népből, egy új világ, új ég és új föld fog egy napon megjelenni, Isten csodálatos munkája nyomán. A föld nem pusztán arra van, hogy elő lehessen hozni belőle a választottakat, hogy aztán csak úgy eltűnjön. Nem, a kiválasztottak emberek; ezen emberek egy egészet alkotnak, egy kollekciót, egy organizmust; ezen organizmus a teremtésben gyökerezik; és mert e teremtés Isten bölcsességének visszatükröződése és keze munkája, Isten elrendezése nem lesz semmivé, hanem ama napon Isten világot illető akarata tökéletesen megvalósul.” [Dat De Genade Perticulier Is (That Grace is Particular). Saját fordításom a holland eredetiből.]

Lényegében ugyanez Arthur W. Pink (1886-1952) kálvinista baptista teológus értelmezése is:

„Most, hogy a Jn 3:16-hoz értünk, világosnak kell lennie, hogy az előbb idézett szakaszokba nem fér bele, hogy ezt a gyakori interpretálást alkalmazzuk rá. „Isten úgy szerette a világot”. Sokan feltételezik, hogy ez a teljes emberi fajt jelenti. Csakhogy a „teljes emberi faj” magába foglal mindenkit Ádámtól a föld történetének végéig: ugyanannyira nyúlik vissza, mint előre! Gondold csak végig az emberiség történelmét Krisztus születése előtt. Számtalanul sok millió ember élt és halt a Megváltó eljövetele előtt, „remény és Isten nélkül a világon”, és ezért az örök jajveszékelés birodalmába kerültek. Ha Isten „szerette” őket, hol van ennek akár csak a legkisebb bizonyítéka? A Szentírás kijelenti „Aki (Isten) az elmúlt időkben (Bábeltől a Pünkösd utánig) végig elszenvedte, hogy a népek a saját útjukon járjanak” (Apcs 14:16). A Szentírás kijelenti, hogy „és mivelhogy nem maradtak meg Isten ismeretében, Isten romlott elméjüknek adta át őket, hogy kellemetlen dolgokat tegyenek” (Rm 1:28). Izraelnek ezt mondta: „Csak téged ismertelek a föld összes családja közül” (Ám 3:2). Ezen szakaszok figyelembevételével ostobaság volna feltételezni, hogy a múltban Isten szerette az egész emberiséget! De ugyanez igaz a jövendőre is. … Azonban aki ellent akar mondani, visszatér a Jn 3:16-hoz és azt mondja: „a világ azt jelenti, hogy világ”. Ez igaz, de már bebizonyítottuk, hogy „a világ” szó nem jelenti az egész emberiséget. Valójában az az igazság, hogy a világ szó általános értelemben kerül itt használatra… Namost az első dolog, amit meg kell jegyeznünk a Jn 3:16 kapcsán az az, hogy Urunk Nikodémushoz beszélt, egy olyan emberhez, aki abban hitt, hogy Isten kegyelme nem terjedhet ki a saját népén kívülre. Krisztus akkor kijelentette, hogy Isten szeretetének – amely Krisztus feláldozásában nyilvánult meg – tárgya szélesebb, mint Palesztina határai, még a legvégső határokat is eléri.

Más szavakkal, Krisztus itt azt jelentette ki, hogy Istennek szándékában állt kegyelmet gyakorolni a pogányok felé, éppúgy, mint a zsidók felé. „Isten úgy szerette a világot” tehát azt jelenti, hogy Isten szeretete nemzetek feletti. De ez jelent olyat, hogy Isten minden egyes egyént szeret? Nem feltétlenül, mivel láttuk, hogy a világ szó értelme általános, és nem konkrét, relatív és nem abszolút… A Jn 3:16 világ szava szükségszerűen Isten népének világára kell, hogy irányuljon. El kell mondanunk, hogy nincs más alternatíva. Nem jelentheti az egész emberi fajt, hiszen annak fele már a pokolban volt, amikor Krisztus megszületett. Az sem igazságos, ha ahhoz ragaszkodunk, hogy minden ma élő emberi lényre vonatkozik, hiszen minden második újszövetségi szakasz, ahol említésre kerül Isten szeretete, leszűkíti azt Isten saját népére – nézz utána, és ellenőrizd le! Isten szeretetének tárgyai a Jn 3:16-ban pontosan ugyanazok, mint a Jn 13:1-ben: „És Páska ünnepe előtt, amikor Jézus tudta, hogy elközelgett az ideje, hogy eltávozzon ebből a világból az Atyához, a végsőkig szerette az övéit, akik a világban voltak.” Azt is hangsúlyoznunk kell, hogy az általunk követett értelmezése a Jn 3:16-nak nem új értelmezés, nem mi találtuk fel, hanem jóformán egyöntetűen ezt a magyarázatot adták a reformátorok és puritánok és még sokan mások is utánuk.” (Isten szuverenitása – 11. fejezet)

Csak csodálkozni tudunk a református férfiakon és nőkön, akik annyira eltávolodtak Isten igazságától, az Ő szuverén, korlátozott (nem univerzális, „particular” – a szerk.), kiválasztó szeretetétől Jézus Krisztusban, attól az igazságtól, amelyet nem csak, hogy megvallottak az előttük élő reformátorok és puritánok, de a még a református egyház is megvallotta hitvallásában, a Dordrechti Kánonokban.

Ki tüntette fel ezeket az igaz tételeket ilyen rossz fényben?

Ami minket illet, meg vagyunk róla győződve, hogy az igazság szeretete miatt elleneznünk kell azt a hazugságot Isten szeretetéről, hogy Jézus Krisztusban kivétel nélkül mindenkit szeret; továbbá kijelentjük, hogy meg kell próbálni menteni azokat, akik még mindig ennek a tanításnak a foglyai; és hirdetnünk és tanúskodnunk kell róla közel és távol, aktualitás idején és aktualitáson kívül, hogy milyen Isten szeretete: olyan szeretet, amely a világ iránti és meg is menti a világot; hirdetnünk és tanúsítanunk kell Isten Fiának halálát, amely meg is váltja a világot; hirdetnünk és tanúsítanunk kell Isten szándékát, hogy megmentse a bűnösöket, amelyet be is végzett; hirdetnünk és tanúsítanunk kell a rabszolgaságban tengődő bűnösök üdvözítését: egyedül Isten kegyelmének szuverén hatalma által – minden hívő vigasztalására és Isten dicsőségére.

You may also like

Tim Keller: a szeretet haragja

2 Responses

  1. senkii

    RÖVIDEN:
    ez gáz!
    nem csoda, hogy a világon, csak 50-70 millió kálvinista van
    elit csapat, aki egyedüli kiválasztottnak érzi magát
    nem az igeverset vonod elemzés alá, hanem a téves dogmatikai előfeltételezésedhez alakítod a magyarázatod..

    Azt írod:
    De ez jelent olyat, hogy Isten minden egyes egyént szeret? Nem feltétlenül, mivel láttuk, hogy a világ szó értelme általános, és nem konkrét, relatív és nem abszolút…

    Ekkor sületlenséget!
    Kedves Testvérem Isten minden embert szeret, feltétel nélkül!

  2. Camisard

    RÖVIDEN, kedves Senki:

    Először is, ne hivatkozzon ilyen számokra, mert 500 milliónál is több római katolikus van, szóval ez nagyon kínos érv. Én megértem, h. ön pl. arminiánus, vagy pünkösdi stb., de, hogy többen vannak, az nem sokat jelent (konkrétan semmit).

    Aztán: önnek sajnos semmit nem sikerült megértenie a szövegből, egyetlen mondatot kommentál, de nem veszi figyelembe a párhuzamos igehelyeket, amelyek alapján nem lehet úgy érteni a világ szót, ahogyan az ön elcsavart értelmezése megköveteli.
    Azt sem tudom elfogadni, hogy ön bonyolultabb mondatokat nem ért meg, és ezért azokat sületlenségnek titulálja. Tessék gyakorolni a szövegértést, olvasgasson régi teológiai irodalmat (pl. 17. szd-it, reformátorit stb.).

    Legközelebb kérem csak akkor szóljon hozzá, ha megkísérli biblikusan BIZONYÍTANI amit állít, ahogyan azt a hittudomány elvárja! Az NEM elégséges, hogy egyszerűen kimondjuk egy bizonyításra, hogy “nem, nem így van, ennek a fordítottja az igaz”. Ez óvodás színvonal.

    Mindazonáltal leírom mégegyszer az egyértelműt, hogy Isten CSAK A KIVÁLASZTOTTAKAT, az igaz egyház igaz tagjait szereti személyes, örök szeretettel. A többiekre csak egy ideiglenes, általános gondviselés vonatkozik. A kettő lényegesen más, nem lehet összemérni a kettőt.

    (utóirat: “vonod elemzés alá” – írja. A cikket nem én írtam, hanem Rev. Engelsma, tehát megintcsak szövegértés, szövegértés!!)

Leave a Reply